Elie Wiesel érvei -interjú az ATV -n

Wiesel úr, megkapta Kövér úr válaszát?

Igen, már tegnap megkaptam (az interjút pénteken vették fel – a szerk.). Kövér úr főleg Nyírő esetét említi, miközben én Horthy Miklós ügyét is felvetettem. Erre azonban nem reagált.

Ebben a kérdésben tehát még vár választ?

Ki tudja? Hangsúlyozom, hogy nem a magyar népet ítélem el. Nem hiszek a kollektív bűnösségben. Én magam is magyarként éltem 1940 és 1944 között. Akkor nagyon büszke voltam arra, hogy magyar vagyok. Most azonban amerikai vagyok és itt élek, itt írok és itt is tanítok Amerikában. Néhány évvel ezelőtt visszamentem Magyarországra, beszéltem a parlamentben is. Mostanában nyugtalanító hírek érkeznek az országból, több antiszemita incidens történt és vannak egyes zsidók, akik félelemben élnek. Természetesen a Horthy-szobor állítás gondolata és ennek a szimbolikája, engem is sért. El tudna ön képzelni egy Petain-szobrot Franciaországban? Ez elképzelhetetlen lenne.

Orbán Viktor miniszterelnök azt nyilatkozta ebben a kérdésben, hogy a szóban forgó szobrok magánkezdeményezésre, legfeljebb helyi önkormányzatok támogatásával készültek. Neki, mint miniszterelnöknek nem dolga állást foglalni ezekben az ügyekben. Viszont zajlik egy vita társadalomban Horthy történelmi szerepéről, és azt támogatja, hogy ez a vita lefolyjon.

Ez azt jelenti, hogy ha holnap egy másik közösség Hitlernek akarna szobrot állítani, akkor az is magánügy lenne. Miért ne mondhatná néhány fasiszta ezt egy kis faluban, akik Hitlert tisztelik? Hiszen Horthy és Hitler nagy szövetségesek voltak, sőt barátok.

Nyirő József esetében az az érv szokott kormányoldalról elhangozni, hogy szét lehet választani valakinek az irodalmi és a politikai munkásságát. El tudja fogadni ezt a megközelítést?

Ez ostoba kifogás, nem értek egyet vele. Az író az, amit ír. Még akkor is, ha fikciót ír, abban is benne van a személyisége. Azt hiszem, azok az antiszemita vagy fasiszta kifejezések, amit a műveiben használ, nem tekinthetők fikciónak. Ezek sértések.

A magyar jobboldali sajtóban azzal vádolják Önt, hogy nyilván nem is olvasta a Nyirő József műveit. Nem is kell olvasni ezeket a műveket, hogy valaki állást foglaljon az újratemetés kérdésében?

Azt gondolom, hogy eleget olvastam, mert elküldték néhány írását, így eleget olvastam ahhoz, hogy tudjam, valami nincs rendben.

Nemrég azt nyilatkozta a kanadai közszolgálati rádiónak, hogy elképzelhetőnek tartja, hogy újra elfogadja a kitüntetést, hogy ha a magyar kormány megfelelően szembe néz a múlttal. Hogyan érti ezt?

A múlttal való szembenézés természetesen azt jelenti, hogy valaki levonja a következtetéseket a múltból. Még életben vannak olyanok, akik magyarok voltak, mint én is, aki Máramarosszigeten, ahol születtem, szenvedtem a magyar hadseregtől. A deportáláskor nem németek jöttek értünk, hanem magyar katonák és tisztviselők. Közöttük néhányan nagyon kegyetlenek voltak, akik a pályaudvarra vittek bennünket. Ezért nem fogadhatjuk el, hogy ez csak politikai ügy, hanem morális és etikai vonatkozása van ennek a kérdésnek. Azt várnám, hogy Magyarország, hiszen egy nagyon speciális helyzetben lévő ország, ezzel a kérdéssel morális szempontból is foglalkozzon.

Tehát mit kellene tennie a magyar kormánynak, hogy ön meggondolja magát?

Először is nyilvánossá kellene tenni, hogy bármelyik falu azt tesz, amit akar, de ebben vannak kivételek. Horthy emléke annyi embert sért, olyan sok fájdalmat okoz. Miért van erre szükség? Várjunk még száz évet, mert az emberek felejtenek – bár én azt remélem, hogy nem – de addigra ez talán megtörténhet.

Magyar politikusok felróják Önnek, hogy nyilvános levelével részt vesz az ország lejáratásában. Ráadásul válság idején, amikor a nemzetközi megítélés nagyon fontos Magyarország számára. Ön megfontolta ezt az aspektust, amikor meghozta a döntését?  

Természetesen nem. Miért is sértenék egy országot?

Biztos vagyok abban, hogy nem volt ez a célja, azt sem állítom, hogy ártott országnak, de gondolt arra, hogy lesznek, akik így értelmezik?  

Nem hallottam ilyet, és nem is gondolom így. Szeretném megismételni, hogy nem ítélem el a magyar népet.

Miért gondolta, hogy a nyilvánosság elé kell állnia, és nemzetközi figyelmet kelteni a magyarországi folyamatok iránt?

Mert ez volt az egyetlen mód arra, hogy kifejezzem az álláspontomat. Most őszintén, milyen hatalommal rendelkezem? Nem vagyok politikai személyiség, hanem író és tanár vagyok. Ezért lelkiismereti kérdés volt a számomra, nem lett volna nyugodt a lelkiismeretem. Azt tettem, amit tehettem. Ha egyszerűen csak levelet írok, az nem jelentett volna sokat, mert az embereknek szükségük van a szimbolikus gesztusokra. Ezért adtam vissza ezt a nagyon jelentős, kivételes kitüntetést a magyar kormánynak. Ezt meg kellett tennem.

Mit gondol a válaszról, amit Kövér Lászlótól kapott?

Nos, nagyon értékelem a levelet, de nem értek egyet vele Nyirő ügyében sem. Nagyon sok idézetet mondhatnék, amelyek cáfolják a véleményét. És főként nem értünk egyet Horthy Miklósról.
Videó itt nézhető ' 
atv.hu