2012. július 22., vasárnap

A nándorfehérvári csata emlékére : Déli harangszónak és Dugovics Titusz legendának vége van?

Ma ünnepeljük a törökök elleni győzelem 556. évfordulót.A nándorfehérvári csatában győzött a magyar hadsereg.Ez nemzeti emléknap lett.Van egy olyan mítosz,melyet a mai napig igaznak mondtak a Dugovics Titusznak a hőstette,mely nem is létezett.Micsoda?Egy hőssel kevesebb lesz? Mi a helyzet a déli harangszóval?Néhány bizonyítékot jó ha megnézünk és azután mondjunk véleményt' 

Dugovics.jpg
Wagner Sándor: Dugovics Titusz önfeláldozása. Dugovics „mivel sehogy sem tudta megakadályozni, hogy a toronyra kitűzze a jelvényt, átnyalábolta a törököt, és a magasból a mélybe leugorva, magával rántotta.” (Antonio Bonfini)
A szultán pasaságot és jutalmat ígért harcosainak a lobogó kitűzéséért és a magyarok ezt természetesen igyekeztek megakadályozni. Dugovics Titusz, Hunyadi János veterán harcosa ekkor vitte végbe hőstettét, mellyel az önfeláldozó magyar katona jelképévé vált. (Történelmileg vélhetően több katona alakja testesül meg a fiktív Dugovics alakjában.)
Forrás: hu.wikipedia.org 
Éjfél után a harc már a vár falai körül folyt, amelyen ekkor már öt török zászló lobogott. A szultán pasaságot és jutalmat ígért harcosainak a lobogó kitűzéséért, a magyarok természetesen igyekeztek ezt megakadályozni. Egyes írók szerint Dugovics Titusz, Hunyadi veterán harcosa ekkor vitte végbe hőstettét, mikor a török zászlótartó katonát a mélybe rántva hősi halált halt. 
Forrás: nandorfehervaridiadal.kormany.hu
A Bonfini krónikájában megénekelt névtelen belgrádi (vagy jajcai) hős nevét Döbrentei Gábor közölte először a Tudományos Gyűjtemény című folyóiratban (1824.VIII.füzet.16.lap) Dugovics Titusz legendájának történeti hitele mára már kétségessé vált, de talán mégis érdekes lehet amikor egy (porrá zúzott) nemzeti legenda köszönt vissza reánk, mégha nem is valós forrásokból.
Forrás:arche-o.nolblog.hu 
A Dugovics Titusz nevet először Döbrentei Gábor, író tette közzé a Tudományos Gyűjtemény 1824-es évfolyamában – olvasható Hahner Péter könyvében. Ahogy a kötetben is szerepel, Vas vármegye egyik esküdtje, Dugovics Imre találta ki a történetet illetve, hogy az ő rokona volt az önfeláldozó hős. Még hamis adománylevelet is csináltatott magának, ezzel tanúsítva, hogy a törököt mélybe rántó hős leszármazottja.
Egyenlőre vitatott, hogy valóban sor került-e Nándorfehérvár ostrománál efféle hőstettre, vagy a krónikások csak egy máshonnan származó történetet elevenítetek fel, az viszont bizonyosnak látszik, hogy Dugovics Titusz neve csak 1820 körül került elő, ugyanis egy vitatott nemességű család rá hivatkozva próbálta megszilárdítani tekintélyét.
Forrás: hvg.hu
Déli harangszó 
A nándorfehérvári csata. Ismeretlen, 19. századi festő munkája. A kép közepén kereszttel a kezében Kapisztrán Jánost ábrázolta a művész

A déli harangszó az egész keresztény világban azóta is a nándorfehérvári diadalra emlékeztet, a pápa a déli harangszóval hívta fel az emberek figyelmét arra, hogy imádkozzanak a szabadságukért.
A nándorfehérvári diadal emlékköve

 Forrás: hu.wikipedia.org 
A közhiedelem a déli harangszót is a nándorfehérvári diadalra való emlékezés jelképének tulajdonítja, azonban az igazság az, hogy a pápai rendeletet a július 22-i csata előtt egy hónappal adták ki, ám mivel ennek híre csak a diadal után érkezett meg Magyarországra, máig úgy él a köztudatban, hogy ezért szólnak délben a harangok, bár eredetileg nem is a déli harangozást rendelték el.
Hahner Péter, a Pécsi Tudományegyetem Újkortörténeti Tanszékének vezetője „100 történelmi tévhit” című könyvében a déli harangszó és a nándorfehérvári csata kapcsolatáró is ír. „1456. nyarán III. Calixtus pápa segítségül a törökök Európából való kiűzéséhez útnak indította Ostiából aprócska flottáját, majd június 29-én kiadta Cum his superioribus annis kezdetű bulláját, amelyben különleges bűnbocsánatot ígért mindazoknak, akik imáikkal segítik a kereszteseket.” Azért, hogy minél többen imádkozhassanak egy időben elrendelte, hogy minden templomban a napi egy helyett háromszor harangozzanak. Így harangoztak reggel, a nona nevű harangozásra délután 3 órakor került sor, a vesperas nevűre pedig 6 órakor, tehát kezdetben nem is délben kellett harangozni – írja Hahner. Ráadásul a flottán ülő keresztesek meg sem érkeztek Nándorfehérvárra.
A harangozás időpontja csupán 1457-ben, egy évvel a nándorfehérvári csata után került át délre, a brixeni zsinat már arról szólt, hogy milyen imákat kell mondani a déli harangszóra, hivatalosan viszont csak 1501-ben, VI. Sándor pápa változtatta meg III. Calixtus rendeleteit a harangozásról – írta Érszegi Géza, a História című folyóiratban.
Forrás: hvg.hu  
Nem tudok állást foglalni. Ön tud állást foglalni?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése