A kormány törekvése hangsúlyozottan arra összpontosult, hogy ne a lakosságot érintő költségvetési megszorításokkal, hanem a munkára ösztönzéssel, valamint az állam aktivitásának növelésével hozza lendületbe a magyar gazdaságot – mondta lapunknak Bod Péter Ákos, a Corvinus Egyetem tanára. A Magyar Nemzeti Bank egykori elnöke szerint nem az jelenti a problémát, hogy a kormány nagyobb állami tulajdont kíván elérni bizonyos ágazatokban. Hanem az, hogy erre igazából nincs költségvetési fedezet.
– A 2010-es országgyűlési választásokat követően új gazdaságpolitikai korszak kezdődött Magyarországon. Az egyetemi katedráról hogyan foglalja össze diákjainak ennek a kurzusnak a lényegét?
– A kormány törekvése hangsúlyozottan arra összpontosult, hogy ne a lakosságot érintő költségvetési megszorításokkal, hanem munkára ösztönzéssel, valamint az állam aktivitásának növelésével hozza lendületbe a magyar gazdaságot.
– Ahhoz mit szól, hogy az állami mobilszolgáltató után a bankokban is több hazai tulajdont szeretne látni a kormány, és ez igaz az energiaszolgáltatásra is, miközben függünk a külföldi tőkétől?
– Kelet-Közép-Európában mindenütt magas a külföldi tőke részaránya a gazdaságokban, Magyarországon különösen, és ez beszűkíti a kormány mozgásterét. Egyébként nem az jelenti a problémát, hogy a kormány nagyobb állami tulajdont kíván elérni bizonyos ágazatokban, hanem az, hogy erre igazából nincs költségvetési fedezet.
– Most szinte rekordmértékű a devizatartalék, akár ez is biztosíthatná az anyagi hátteret.
– Kétségtelen, hogy a 2008-as válság kirobbanásakor csak a fele volt a mostaninak a Magyar Nemzeti Bank devizatartaléka, ám mégsem lenne jó üzenet, ha ezt vállalatok, bankok vagy az önkormányzatok adósságának „kivásárlására” fordítaná az állam. A jegybanki devizatartalék azt a célt szolgálja, hogy ha befektetők, külföldi cégek ki akarnák vonni a pénzüket, úgy állni tudjuk ennek a fedezetét.
– Ha a több mint tízezermilliárd forintos tartalékból csak pici rész „olvadna el”, akkor is nagy lenne a gond?
– Mindenféleképpen. A „pici” olvadás is komoly veszélyt jelentene a forint árfolyamára. Így sokkal könnyebben kerülhetne a hazai fizetőeszköz a spekulánsok célpontjába. Ezek a csoportok, amelyek a forint gyengüléséből akarnak profitálni, jóval kisebb tőkével dönthetnék be az árfolyamot.
– Visszatérve az állami aktivitás növelésére, úgy tűnik, a kormány eltökélt ezen a téren. De mi jelenthet a gazdasági növekedés terén fordulatot?
– Az állami tulajdonszerzés nem indítja be a gazdasági növekedést. Miután a költségvetés deficites, momentán az autópálya-építésre, a vasút korszerűsítésére, a színvonalas oktatásra és egészségügyi ellátásra sincs elég pénz, nemhogy bankok, energiacégek visszavásárlására. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy Európa déli részén még tombol az adósságválság, amely kihat az egész eurózónára. Ebben a helyzetben az államot inkább a visszafogottságra, a fegyelmezett gazdálkodásra és a kiadások mérséklésére kellene ösztökélni.
– A statisztikai hivatal jelentése alapján recesszióba jutott a magyar gazdaság. Az elhúzódó válság vagy belső és külső okok állnak a visszaesés mögött?
– Magyarország speciális helyzetben van, nincs már válság, de a növekedés sem akar beindulni, ráadásul magas az infláció. Nem tudni, hogy az első féléves recessziót mi követi, de aligha lesz „ambiciózusabb” a gazdasági teljesítmény 2012 második részében, mint azt az első felében volt. Összességében a kormány túl sok konfliktusos ügyet vállalt magára, amely a külföldi cégeket eltántorította a további beruházásoktól. A banki hitelcsapok is lefagytak, a kis- és középvállalkozások megsegítésének eredményei – amit a kormány célul tűzött ki –, pedig még nem látszanak. Vagyis a gazdaság motorjait ténylegesen nem sikerült beindítani. Ami, tekintve, hogy hat éve stagnál vagy visszaesik a gazdaság, óriási probléma. Noha jövőre már a GDP 1,6 százalékos emelkedését tűzte ki célul a kormány gazdaságpolitikája, ez is felettébb optimista tervnek tűnik. Olyan fordulatra lenne szükség, amelyben a beruházók több kapaszkodót kapnak, és úgy látják, érdemes fejleszteni, új munkaerőt felvenni.
– Ki a hibás? Lehet-e még visszafelé mutogatni?
– Tény, hogy a 2010 előtti „kapkodó kiigazítás” és az azutáni nem szokványos gazdaságpolitikai lépések is ártottak a beruházási klímának.
– Eközben a gazdaság szereplői még a magas adókra is panaszkodnak.
– Erre hosszabb távon kell berendezkedniük, miután az új és rendkívüli adók tartós bevételt biztosítanak. A javuló költségvetési pozíció pont erre utal. Korábban egyébként a vitatott kérdés éppen az volt, hogy egyszeri intézkedésekkel vagy fenntartható adókból folyik-e be a pénz. Leegyszerűsítve: gyakorlatilag rendben van a költségvetési deficit csökkentése és a mögé rakott intézkedési csomag, más kérdés, hogyan érinti ez a gazdasági növekedést. Látjuk, éppen recesszió van.
– Lendíthet Magyarországon az új uniós, illetve valutaalapos hitel?
– Magyarország érdeke, hogy új nemzetközi hitelkerete legyen, és nem is érthető, miért húzódik el ennyire a tárgyalás. Azaz az elmúlt hónapban tapasztalt kedvező forintárfolyammal indokolható magyar részről a „puhuló” elszántság. Azonban továbbra is magas kamattal finanszírozható a költségvetés. Természetesen befektetői, piaci oldalról nézve segít Magyarországon az új hitelkeret: pénzügyi védőhálót biztosít rendkívüli helyzetre, ám ettől is fontosabb, hogy megléte már önmagában mérsékelheti az államháztartás finanszírozási igényét.
Szajlai Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése