Interjú egy puccsistával aki barát volt Orbánnal és Kövérrel'

A magyar kormány több tagja azt hiszi hogy puccs készült Orbán Viktor ellen.Legutóbb Kövér László nyilatkozta a Magyar Hírlapban.Vajon igaz a hír? Az egyik lehetséges puccsista Charles Gáti,aki barát volt Orbán Viktorral és Kövér Lászlóval.Az 1990-es évek környékén szoros baráti kapcsolatuk volt.Charles Gáti interjúból olvashatnak néhány részletet,melyben tagadja a puccsot.Az olvasóra van bízva hogy hisz Gátinak.Érdekes,hogy Magyarország ellensége a londoni olimpián a magyaroknak drukkol.Ez őszintén hangzik,de elhiszi neki a magyar jobboldal?Az interjúból kitűnik,hogy az egykori barátok már nem barátok.És ha tisztáznák a helyzetet és elbeszélgetnének egy  üveg Bikavér mellett? Ez még lehetetlen,de hátha lesz egy ilyen beszélgetés. Magyarország érdeke lenne '

Charles Gati Orbán Viktorral 1998-ban

– Kövér László, az Országgyűlés elnöke egy minapi interjújában puccskísérletet tulajdonított önnek. Nem titok, hogy valamivel közelebb van már a 80-hoz, mint a 75-höz, mégis aktívan politizálna, netán a magyarországi kormányváltás előmozdítása töltené ki napjait?
– Erről szó sincs. Az utóbbi két évben a legfontosabb tennivalóm a Zbigniew Brzezinskiről szóló könyv szerkesztése, illetve írása volt, éppen most fejeztem be, a héten a szerződés is megszületett, a legrégebbi amerikai egyetemi kiadó, a Johns Hopkins University Press gondozza, remélem, tavaszra, Brzezinski 85. születésnapjára a boltokba kerül. Bármilyen furcsa, erről a remek emberről és kiváló gondolkodóról angol nyelven még nem jelent meg könyv, pedig Jimmy Carter elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójaként és tudósként több mint fél évszázadon át kiemelkedő szerepet játszott az amerikai külpolitika alakításában. Amúgy pedig évek ide, kor oda, már a következő könyvön gondolkodom.
– Bokros teendői mellett azért jut idő az Orbán Viktor elleni puccs szervezésére?
– Ez nevetséges. Aki nem dolgozik az amerikai kormányzat felső köreiben vagy nem képviselő, mint pél­dául Tom Lantos volt, az nem tudja lényegesen befolyásolni az eseményeket. Az is butaság, hogy tőlem kérnének információt Magyarországról. Az Egyesült Államok budapesti nagykövetségén csaknem háromszázan dolgoznak, sokan azért kapják a fizetésüket, hogy tájékoztassák Washingtont a magyarországi politika, gazdaság, társadalom, kultúra helyzetéről. A Magyarországgal foglalkozó washingtoni illetékeseket elárasztják információval, csak győzzék elolvasni. Lehetnek persze a kormányzaton kívüli befolyásos emberek is, akik hatnak az amerikai politikára, pél­dául ez volt a helyzet Lantos idejében, de ma ilyen nincs. Soros György lehetne, de amennyire tudom, ő nem nagyon foglalkozik Magyarországgal. Ha mégis meg kellene neveznem valakit, akinek indirekt befolyása van a Magyarországról formálódó amerikai képre, az a Yale Egyetem nyugalmazott történészprofesszora, Balogh S. Éva, akinek angol nyelvű blogja, a Hungarian Spectrum tudomásom szerint roppant népszerű az amerikai külügyi tisztviselők között.
– Nem túl szerény? Hiszen ön is ad tanácsokat az USA külügyminisztériumának.
– Én már majdnem két évtizede nem vagyok a külügy alkalmazásában, minden ellenkező budapesti információ vészesen elavult. Idén például egyszer hívtak meg egy megbeszélésre. Az igaz, hogy volt diákjaim időnként megkérdeznek, főleg Lengyelországról és Magyarországról, de ez nem túl gyakran fordul elő.
– Akkor mivel magyarázza váratlan „népszerűségét” a hazai jobboldal szemében?
– Minden olyan rendszernek, amelyik nem tudja kielégíteni az emberek igényeit, szüksége van ellenségekre. Ráadásul az én nevemet könnyű megjegyezni, kiejteni, lám, még Kövér Lászlónak is sikerül, pedig ő nem nagyon tud angolul. Hát sok sikert az összeesküvés-elméletekhez!
– Keserűnek hangzik, mintha fájlalná, hogy így alakultak a dolgok.
– Tényleg nem gondoltam volna, hogy ő vagy Orbán Viktor egyszer ellenségnek fog tekinteni. A 80-as évek végén ismerkedtünk meg a Századvég Kiadó egyik rendezvényén, akkor Karcsinak hívtak, én meg őket Lacinak és Viktornak. Hasonlóan gondolkodtunk, ők is liberális antikommunisták voltak, mint én. Én maradtam, aki voltam, ők azóta megváltoztak, mert a politikai paletta jobb oldalán láttak üres helyet. Lacival azóta is többször találkoztunk, tíz éve a Fidesz-székházban majdnem két és fél órát vitatkoztunk. Szinte kiabált velem, hogy hová lett a kommunistaellenességem, mire azt feleltem, hogy „persze az MSZP-nek vannak múltba nyúló gyökerei, de ők legalább a jó irányban változtak, nem úgy, mint ti”. Végül azzal fogott velem kezet, hogy „jót kiabáltunk, de gyere máskor is”. Később azonban már nem válaszolt az e-mailjeimre. Persze ő különös szerepet játszik a Fideszben, igyekszik megnyerni a Jobbik táborának szavazatait. Visszagondolva ’89-re ez nagyon meglepő. Elég annyit mondanom, hogy a Századvégnél kiadott Magyarország a Kreml árnyékában című könyvem magyar fordítását Laci szerkesztette. Orbánhoz pedig kifejezetten baráti kapcsolatok fűztek, még családilag is. Az első Orbán-kormány idején történt, hogy hármasban reggeliztünk az Országház erkélyén az Orbán-házaspárral, utána Viktor elvette a slusszkulcsot a sofőrtől, és maga vitt át autóval az Akadémiára, ahol előadást tartottam. Úgy hallottam, hogy a sofőr szigorú fegyelmit kapott, amiért engedett a miniszterelnöknek.


Charles Gati washingtoni otthonában, kilencedik unokájával 
– Fiatalon Budapesten vízilabdabíró volt, a sportág iránti szerelem megmaradt, és következik az olimpia. Nézni fogja a meccseket?
– Persze nem mulasztanám el semmiért. Kemény Dénes a magyar politikusok számára is példakép lehetne. Sajnos nem ismerem személyesen, de úgy tudom, szerény, szorgalmas ember, aki mindig nyerni akar, ám az ellenfelet nem tartja ellenségnek, és ha veszít, magában keresi a hibát, nem másokban. Ha ott lehetnék Londonban, a lelátóról kiabálnám, hogy „Hajrá Kemény, hajrá magyarok!”
Teljes interjú: nol.hu