Minden adat nyilvános és az interneten találhatók.Forrás anyagra kattintva több információt kaphat.A statisztika szerint Magyarországon több mint száz szabadkőműves van.Fontos,hogy több ismeretünk legyen és nem olyan forrásokból gyűjtsünk információkat,melyek nem felelnek meg a tényeknek.
Elolvasva az egyik listát,melyen a jelen magyar szabadkőműves politikusainak nevei találhatók ,két kérdést tettem fel : Miért van ilyen helyzetben a magyar társadalom?Mit tett a magyar szabadkőművesség Magyarországért ? Nem kritizálok,csak kérdezek ' Remélem,hogy érdekes információkat olvashatnak ebben a bejegyzésben, teljesség igénye nélkül '
Czike László
A magyarországi szabadkőművesség
Részlet
4 Magyarországon a Szabadkőművesség első páholyait az 1700-as évek közepén alapította. Az első patrónusai gróf Draskovich János és gróf Niczky István voltak. Megnyerte magának a magyar főúri réteg nagy részét, de az értelmiségieket és egyszerű iparos-embereket is. II. József kalapos király – nem merte a fejére tenni a magyar királyi koronát – uralkodása alatt a páholyok virágkorukat élték, tekintve, hogy a király maga is magasrangú szabadkőműves volt. A Martinovics-féle összeesküvés hatására a király 1795-ben betiltotta a Szabadkőműves-mozgalmat, mely azután csak 1848-ban éledt újra. 1861-ben báró Wenkheim Béla belügyminiszter a francia rendszerű „Grand Orient” főpáholyhoz csatolta a magyar páholyokat, és megindult a kíméletlen parlamenti csatározás a Katolikus Egyház ellen. Az 1908-ban alapított Galilei-kör, és az 1918-19-es „forradalom”, majd a „Tanácsköztársaság” vezetői is (vö.: a mai interneten, az elektronikus tömegkommunikáció világ-hálóján a Magyar Szimbolikus Nagypáholy honlapjának webcíme: www.galilei.hu) szabadkőművesek voltak. Az említett honlap jó információkkal szolgál az egykori magyarországi szabadkőműves-tagokról, a tényleges tag közéleti emberek, művészek névsoráról, tevékenységükről – az elmúlt 200-250 év tükrében. Ismertebb kiemelkedő szabadkőművesek voltak, a teljesség igénye nélkül:
Csokonai Vitéz Mihály, gróf Hadik András, gróf Ráday Gedeon, Diószeghy Sámuel, Kármán József, gróf Andrássy Gyula, gróf Festetich György, báró Orczy József és László, Horváth Mihály, Batsányi János, Bláthy Ottó, Benczúr Gyula, Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, gróf Esterházy Ferenc és János, herceg Esterházy Miklós, gróf Széchenyi Ferenc, Bessenyei György, Martinovics Ignác, Laczkovich János, Hajnóczy József, Szentmarjay Ferenc, gróf Sigray Jakab, Klapka György, Bem József, Kossuth Lajos, Jókai Mór, Liszt Ferenc, gróf Teleki László, Sámuel és Sándor, Wekerle Sándor, Xantus János, Than Mór, Mechwart András, Bánki Donáth, Móra Ferenc, Frankel Leó, Szabó Ervin, Somogyi Béla, Jósika Miklós, Feszty Árpád, báró Podmaniczky Frigyes (a róla elnevezett utcában áll az épület, amely 1945-ig a Szabad-kőművesek székháza volt, de amelyet máig nem kaptak vissza), Paulay Ede, Szabolcska Mihály, Ady Endre, Ignotus Pál, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Kőrösi Csoma Sándor, Kresz Géza, Jászi Oszkár, Feszty Árpád, Benedek Elek és Benedek Marcell, aki az utolsó nagymester volt a II. világháború után.
Majd néhányan, már a hozzánk közelebbi időkből:
Bárdos Artúr, Cserés Miklós dr., Darvas József, Devecseri Gábor, Ferenczy Béni, Fodor József, Gábor Andor, Hajós Alfréd, Harsányi Zsolt, báró Hatvany Lajos, Hegedüs Gyula, Heltai Jenő, Kisfaludy Stróbl Zsigmond, Madzsar József, Maleczky Oszkár, Nádasdy Kálmán, Márai Sándor, Pataki Jenő, Polgár Tibor, Ravasz László, Schöpflin Aladár, Somló István, Supka Géza, Surányi Miklós, Székely Mihály, Szent-Györgyi Albert, Szőnyi István, Tamási Áron, Varannai Aurél, Vámbéry Rusztem, Vikár Béla, Zerkovitz Béla, Zipernovszky Károly, Benedek István, Bibó István…
5 Rákosiék kommunista rezsimje 1950-ben betiltotta a szabad-kőműves páholyok működését, feltehetőleg azon megfontolásból, hogy amennyiben a „vakolás” állampárti, vagyis hivatalos szintre emelkedik, úgy a hatalom fenntartása, gyakorlása szempontjából kifejezetten felesleges és zavaró a titkos politikai tevékenységek párhuzamos-illegális tovább folytatása. Hivatalos formában 1989-ben alakult meg újra a Magyar Szimbolikus Nagypáholy, ámbár nyilvánvaló, hogy a patinás páholyok újjászervezése és modern, nyugati típusú páholyokká alakítása már a reform-kommunista rendszer erjedése során – 1985. körül – megkezdődött. Nem lehet nem megemlíteni, hogy 1985. és 1990. között Magyarországon két egyidejű társadalmi változási folyamat zajlott le, amelyek részint „fedésbe hozták” egymást, illetve egyfajta kettős, „öszvér-hatást” eredményeztek, mely komplex hatások összetevői – a politikai és gazdasági rendszerváltás (szocializmusból kapitalizmus, a piac teljes liberalizációjával és az állami vagyon teljes körű, kampányszerű privatizációjával) és globalizáció – mindmáig nem választhatók egymástól széjjel. Abban, hogy Magyarországon az ún. rendszerváltás vér, vagyis valódi forradalmi erőszak nélkül zajlott le, jelentős szerepet játszottak a „nemzeti” titkosszolgálatok (katonai hírszerzés, belbiztonsági szolgálat), és a velük globális értelemben együttműködő, újjáéledő szabadkőműves páholyok. A politikai elit ellentmondásos „leváltása” – ami sokkal inkább fúzió volt, mint csere! – sokáig el is fedte (vö.: „Rózsadombi Paktum) a baljós tényt, hogy a rendszerváltás elsősorban külföldi érdekeket szolgált, és „a komprádor burzsoázia” tagjait, s az ország leendő vezetőit is ennek megfelelően alapvetően „a külföld” választotta ki, mely kiválasztásban fontos szerepet játszottak titkos társaságok.
Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a Szovjetúnió még a Gorbacsov peresztrojkájával és glasznosztyával együtt sem lehet képes megválaszolni a Reagan vezette USA csillagháborús fegyverkezési kihívásait, akkor a szellemi értelemben a valóságban már régóta Aczél György és legközvetlenebb szabadkőműves körei által irányított MSZMP szellemi műhelyei megkezdték a felkészülést arra a „barba-trükkre” (grandiózus politikai szemfényvesztésre), ami végeredményében a mai képtelen közállapotokhoz vezetett.
A Grósz Károly, volt – „igazi” rendszerváltó? – miniszterelnökkel készített utolsó interjú (Orosz József volt a riporter, - elhangzott a Kossuth Rádióban, 1996. január 20-ikán) megvilágítja, hogy az MSZMP tudatosan felkészült arra, hogy csak színleg adja át a hatalmat az Ellenzéki Kerekasztalnak, hogy azonnal vissza is vegye, amint erre később lehetősége kínálkozik (így is lett). Olyan kádereket „választottak ki” – a páholyok külföldi segítségével – a „rendszerváltás” végrehajtására, illetve az új, kvázi-demokratikus Magyarország vezetésére, akik: (1) betegek, (2) fogottak, (3) eleve beszervezettek, (4) zsarolhatók, (5) szabadkőművesek, vagyis hát beavatottak voltak a rózsadombi paktum titkába, miszerint a globalizmus igazából világkommunizmus (vö.: az egységes világállam elképzelésével!), ezért nem kell a kommunistákat végleg kiakolbólítani a hatalomból, hanem meg kell egyezni velük. Az MSZMP „falból” alakult át szocialista párttá; valójában sem vezető kádereiben, sem világfelfogásában nem történt semmi változás, hacsak annyi nem, hogy a korábban kollektív magán-tulajdonukat elkezdték felosztani egymás és a Nyugat (hitelezők!) között – s ezt a vidám osztozkodást, szabadrablást nevezték el a későbbiekben igen tudományosan az állami vagyon spontán és kampányszerű privatizációjának.
A volt állampárt szalonképessé festette-varázsolta magát a Nyugat és a hazai szavazó polgárok előtt, mellesleg – minden eshetőségre készen -: ügynökei révén közvetlenül beépült az ún. rendszerváltó „történelmi” és egyéb polgári pártok tagságába és vezetőségébe, hogy már csírájában átvegye felettük a politikai ellenőrzést. Ezt a titkot fejtette fel Grósz Károly, több mint másfél órás interjújában. Nem kell túl nagy fantázia, hogy elképzeljük: az új demokrácia, az ún. negyedik (?) köztársaság nagyjából minden választott vezetője szabadkőműves kellett, hogy legyen, mert a teljes „beavatottság” hiányában nem felelhetett volna meg az új idők (New Age), illetve az új világrend (New World Order) követelményeinek. Aczél György és körei jó előre gondoskodtak róla, hogy mire Magyarország újra „felébredne”, addigra a legrosszabb változat az ún. nagykoalíció lehessen csak. Így is történt. Sem a belbiztonsági szolgálat, sem a katonai hírszerzés személyi állományát nem érhette a rendszer-váltással semmilyen „váratlan trauma” – vagy maradtak ott, ahol korábban szolgáltak, vagy kaptak egy nagydarab állami vagyont és kapitalisták lettek, vagy beléptek falból az MDF-be, de legelőbb valamelyik szabadkőműves páholyba, biztosítva a gondtalan jövőt. Mindenesetre tény, hogy 20 év leforgása alatt Magyarországon a szabadkőművesség újból felvirágzott, és ma már 357 a működő páholyok száma. Ha székház még nincs is – ott a Pesti Vigadó…
Maguk a szabadkőművesek önmagukról, a Szabadkőművességről, azt állítják, hogy egyetlen-egyet kivéve, igazából nincsenek is titkaik: egyedül az a titok, hogy ki szabadkőműves. Ez pedig magyarul azt jelenti, hogy nyoma sincsen titkolni, rejtegetni való aktivitásnak vagy tevékenységnek – „csak” az a titok, hogy az egyáltalán nem titkos cselekményeket kik végzik-követik el. Ez árulkodó – fából vaskarika. Ami nem titok, és semmilyen érdek nem fűződik a valaminek az eltitkolásához, úgy mi lehet az, amit mégsem lehet névvel, személyiséggel, teljes mellszélességgel fel is vállalni? Ha nem lehet megtudni senkiről, hogy szabadkőműves-e, vagy sem, akkor igazából az egész mozgalomról nem lehet tudni semmit sem. Élő ember még nem látta senkinek a tagsági belépő nyilatkozatát, személyesen aláírt szuper-titkos esküjét, vagy pláne a tagi nyilvántartó lapját-kartonját. Ez különösen áll a jelen idejű személyi adatok titkosságára – magyarán: „a legjobb esetben” is csupán utólag, évtizedekkel később tudhatjuk meg valakiről a titkot; élő ember élő szabadkőművesről nem tudhatja meg, hogy tag, mint ahogy államtitok az (is), hogy valaki katonai hírszerző. Utóbbi a nemzetállam titka, előbbi a Világállamé. Ilyenformán a tájékoztatás és a közvélemény mindig csak az aktuális események után kullog - nincs a jövőt meghatározó, befolyásoló szerepe. Mindenki „obligón kívülre” kerül, aki nem a Rend tagja. A rendtagok pedig titokban építik a jövőt.
Kik tagok akkor a befolyásos közéleti személyiségek közül?
Ilyen diktált körülmények között: senki és mindenki. Senkiről sem állíthatunk biztosat – mégis mindenki „gyanús”, aki jelentős befolyással bír, s hozzá még 8-10 funkció, hatáskör egyszemélyes gyakorlója.Forrás : http://www.czl.gportal.hu
Szabadkőművességgel kapcsolatos információk és információforrások
Ezen a weblapon és a linkjein szabadkőművességgel kapcsolatos információkat teszek közzé. Főként a magyarországi szabadkőművességgel foglalkozom, de a kérdéskör természeténél fogva sokszor kerül majd terítékre a világ szabadkőművessége is.
A szabadkőművességgel kapcsolatban sok téveszme, félreértés, sőt számos szándékosan terjesztett rosszindulatú vád kering a köztudatban. Megpróbálom a kívülálló lehetőségei alapján tisztázni ezeket, s úgy vélem, hogy amennyivel többet tudnak nálam a beavatottak, legalább annyit pluszt jelenthet e szempontból az objektivitásom.
Az egyik legfőbb vád e szervezet titkosságát hozza fel érvként a szabadkőművesek ellen. Erre ad választ a weblap egésze - megmutatja, hogy szinte mindent meg lehet tudni a szabadkőművességgel kapcsolatban írásos anyagokból és korunk végtelen gazdagságú információforrásából, az Internetről.
A weblap egyik kiindulópontját az Index Szabadkőművesség fórumán közölt hozzászólásaim alkotják, amelyeket most blog formában közlök újra és folytatom önállóan is.
Fontos információforrás a szabadkőművesség tanulmányozásához a vele kapcsolatos irodalom bibliográfiájának feltárása és megismerése. Ehhez nyújtok segítséget egy saját bibliográfia összeállításával, amely persze a hasonló írásos és elektronikus forrásokra támaszkodik.
Ennek bővítéséhez viszont szükséges mind az újonnan megjelenő publikációk, mind az aukciókon előkerülő árverési tételek figyelemmel kísérése, beleértve az aukciók naptárban való nyilvántartását is. Szintén naptárban és weblapon gyűjtöm és publikálom a nyilvános szabadkőműves programok adatait. A szabadkőművességgel kapcsolatos hírek retrospektív weblapján a múlt és a jelen információit adom közzé.
Az Internetes keresések menüpontba gyűjtöttem össze azokat a - szerintem - jól használható kereső rendszereket, amelyekkel könyveket, aukciókat, műsorokat lehet keresni. Ezek többsége automatikusan szabadkőműves eredményeket ad, néhányuk esetén viszont nekünk kell beírni a kereső kérdést.
A Szabadkőműves páholyok és nagypáholyok áttekintő információt nyújt a jelenleg működő hazai szabadkőműves szervezetekről.
A naptárak és a blogformájú weblapok Google account-tal rendelkező előfizetőiknek jelzik a lapok újdonságait.
A szabadkőművesség történetének és "titkainak" megismerése a magyar és az egyetemes kultúra érdekességeinek tárházába vezet - fantasztikus összefüggések feltárója és izgalmas szellemi kalandok résztvevője lehet az ennek nekilátó.
Ehhez kíván eredményes böngészgetést és sok sikert az oldal létrehozója:
Lalo
NyilatkozatA honlapon összegyűjtött információk és írások a legjobb tudomásom szerint szabadon terjeszthetők, illetve saját munkám eredményei. Amennyiben az itt szereplő cikkek vagy információk tévesek vagy egyes személyek vagy szervezetek érdekeit vagy információs önrendelkezését sértik, ezt a körülményt a fenti e-mail címen jelezzék nekem.
Multimédia linkek
TV - M1: Ma reggel - Szabadkőművesek Trianon előtt - miért fordult radikális irányba a titkos társaság?. (2010. 12. 17. péntek 8:50 - 8:58)
TV - Echo: Időrosta - Szabadkőművesek Trianon előtt. (2010. 12. 12. vasárnap 8:30 - 9:30)
TV - Echo: Éjjeli menedék - Raffay Ernő a Szabadkőművesek Trianon előtt című könyvéről. (2010. 12. 03. péntek 22:30 - 23:00)
TV - Echo: Éjjeli menedék - Raffay Ernő a szabadkőművességről. (2010. 02. 21. vasárnap 9:30 - 10:00)
TV - M1: Prizma - Szabadkőművesség. (2010. január 18. hétfő 22:55 - 23:10)
Gondolat-jel - Szabadkőművesek két kötetben. Márton Lászlóval beszélget Ocsovai Gábor. (2009. november 1. vasárnap 11.05)
A Kultúrház műsorban Dan Brown: Lost Symbol című könyvével kapcsolatban Jászberényi József irodalomtörténészt is megszólaltatják a szabadkőművességről.(2009. október 4. 22:15)
Forrás : http://mydisk.se/Profan/webpage/
A szabadkőművesség története Magyarországon
Az első szabadkőműves-páholy a korabeli Magyarországon Brassóban alakult meg, 1749-ben. Ezt gyorsan követte a többi. A páholyok többnyire latin vagy német nyelven, illetőleg német vagy lengyel fennhatóság alatt működtek. Ebben az időben bécsi páholyokban is dolgoztak magyarok. Különös jelentősége van a Mária Terézia udvarában szolgáló testőríróknak, így például Barcsay Ábrahámnak, Orczy Lőrincnek, vagy Báróczi Sándornak, aki nevéhez fűződik az első nagyobb terjedelmű magyar szabadkőműves nyelvemlék. Ugyancsak Bécsben szabadkőműveskedett Born Ignác magyar származású természettudós, akiről minden valószínűség szerint Mozart a A varázsfuvola Sarastro nagymesterét mintázta. De nem szűkölködtek a magyarországi páholyok sem jelentős személyiségekben, elegendő csak – a teljesség igénye nélkül – Kazinczy Ferenc, Pálóczi Horváth Ádám, Ráday Gedeon,Széchényi Ferenc vagy Kármán József nevét megemlíteni.
II. József igyekezett a szabadkőművességet a maga szolgálatába állítani, ennek megfelelően rendeletekkel szabályozta működését. 1795-ben azonban I. Ferenc császár egész birodalmában, így Magyarországon is betiltotta a szabadkőművességet. Az 1848-as forradalom nyomán kialakuló szabadabb légkörben Thoma Mihály Ágoston összegyűjtötte a Pesten élő szabadkőműveket, és megalapította a "Kossuth Lajos, a dicső fény hajnalához" páholyt, melybe Kossuth Lajos is kérte felvételét. A kezdeményezés elhalt az osztrák csapatok bevonulása nyomán.
1861-ben, egyelőre illegálisan, magyar nyelven dolgozó szabadkőműves-páholy alakult Pesten. A Szent István páholy néhány hónap után megszűnt, ám léte jelentős lökést jelentett a magyarországi szabadkőművesség újraindítása felé.
Mintegy fél évvel a Kiegyezést szentesítő törvények kihirdetése után, 1868 februárjában a belügyminiszter engedélyt adott szabadkőműves-páholyok alapítására Magyarországon. (Ezzel egy időben viszont Ausztriaban nem kapott zöld utat a szabadkőművesség, ott továbbra is érvényben maradt az 1795-ös betiltás, úgyhogy az osztrák szabadkőművesek átjártak Magyarországra. Ennek oka az a sajátos osztrák belügyi rendelet volt, amely lehetővé tette, hogy a civil szervezeteket a hatóságok bármikor átvizsgálhassák, részt vehessen üléseiken, és belenézhessenek az irataikba. Ebbe az osztrák szabadkőművesek - a szabadkőművesség jellegéből adódóan - nem egyezhettek bele.) Közülük az első, az Egység a hazában nevű páholy 1869-ben megkapta az Angol Nagypáholy elismerését. Innentől fogva egymás után jöttek létre az angol, illetve a francia orientációjú magyarországi páholyok, ezek egyesüléséből alakult meg először 1870-ben az angolszász rendszerhez tartozó Jánosrendi Nagypáholy, egy évre rá pedig a francia rendszerű Magyar Nagyoriens.
1886-ban a világon máig egyedülálló módon a két különböző orientációhoz, illetve Nagypáholyhoz tartozó magyar páholyok az ekkor létrejött Magyarországi Symbolikus Nagypáholy égisze alatt egyesültek. Innentől 1919-ig datálhatjuk a magyar szabadkőművesség virágkorát: ebben az időben közel száz páholyban mintegy 11 ezer szabadkőműves dolgozott, közöttük olyanok, mint Ady Endre, Wekerle Sándor, Kosztolányi Dezső, Pulszky Ferenc, Benedek Elek, Kresz Géza, Heltai Jenő, Bláthy Ottó Titusz és sokan mások. A szabadkőművesség érezhető súllyal jelen volt a dualizmus kori Magyarország társadalmában, és ez nem csupán az akkoriban szabadkőművesi közreműködéssel létrejött jótékonysági intézmények nagy számában mérhető, hanem jelentős hatást gyakorolt a kor szellemi miliőjére is.
A Tanácsköztársaság betiltotta a szabadkőművességet Magyarországon, és ez nem változott a Horthy-korszakban sem.
1945-ben a hatóságok újra engedélyezték a szabadkőműves-páholyok működését, a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy azonban ezúttal csak öt évig működött: Benedek Marcell nagymester minden igyekezete és diplomáciai képessége ellenére, mivel az államszocializmussal nem férhetett össze a szabadkőművesség gondolati szabadsága, 1950-ben megint betiltás következett. Ez így maradt 1989-ig, amikor is a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy újraindulásakor az angolszász rendszerhez csatlakozott, egyúttal reguláris nagypáhollyá vált. Az 1992-ben létrejött Magyar Nagyoriens ugyanakkor a francia rendszerhez csatlakozott, angol szempontból tehát irregulárisnak számít.
Kik voltak a szabadkőművesek?
L. NAGY ZsuzsaKik voltak a szabadkőművesek?
1977-ben jelent meg L. Nagy Zsuzsa munkája „Szabadkőművesség a XX. században” címmel. (Kossuth Kiadó, Bp. 1977.) Részben a tizenötezer példányban megjelenő könyv, részben a sokáig tartó hallgatás történetírásunkban a szabadkőművesség valós történeti szerepéről keltette fel valószínűleg az érdeklődést a téma iránt. A hozzánk beérkező ezirányú kérdések ösztönözték a szerkesztőséget, hogy a szerzőt felkérje ismereteink rövid összefoglalására. (A szerk.)
Aki ismeri Mozart Varázsfuvoláját, olvasta Lev Tolsztoj Háború és békéjét, vagy Thomas Mann Varázshegyét, már némileg megismerkedett a szabadkőművességgel. Hiszen pl. a Varázsfuvola története, Sarastro harca az Éj királynője ellen, a szabadkőművességet szimbolizálja; Mozart és a szövegíró Schikaneder is szabadkőművesek voltak.
A 18. századi kezdetek
A szabadkőművesség a 18. században született, a polgári átalakulás megindulásának, a felvilágosodás eszméinek századában. A feudális kiváltságokkal és abszolutizmussal, az egyház hatalmával szemben fellépő „harmadik rend”, a polgárság mozgalmát szolgálta. Liberalizmus, szabadgondolkodás, a természet és társadalom rendjének racionális megismerése, vallási türelem és a francia forradalom hármas jelszava szabadság – egyenlőség – testvériség) lelkesítette.Az új eszmék követői testvéreknek tekintették egymást, bárhol éltek is, kis körökben, „testvériségek”-ben tömörültek. Összejöveteleiket kezdetben kocsmákban tartották, mert így kevésbé hívták fel magukra a rendőrség figyelmét. Az első európai nagypáholyt az Almafához címzett fogadóban alapították Londonban 1717. június 24-én.
A kezdeményezés az angoloké volt, mégis a francia, és általában a „katolikus Európában” kibontakozó szabadkőművesség vált jelentős társadalmi, közéleti faktorrá. A magyarázat egyszerű: ezekben az országokban a központi hatalom, az egyház konzervatív, feudális ereje miatt a szabadkőművesek, ha saját szabad tevékenységüket ki akarták harcolni, nem elégedhettek meg a páholyház csendjében folyó elméleti, filozofikus eszmecserékkel, jótékonysági, emberbaráti munkával. Támogatniuk kellett a polgárosodást szolgáló mozgalmakat, állást kellett foglalniuk társadalmuk aktuális kérdéseiben.
II. Kelemen pápa már 1738-ban kiátkozta a szabadkőműveseket, s XXIII. János pápa volt az első, aki ezt az átkot nem újította meg. A világi hatalom a francia forradalom után kezdte üldözni, betiltani a páholyokat.
Az évszázadok során mégis sok ismert történelmi személyiség, művész, tudós, író vált szabadkőművessé.
A szabadkőművesség igen szigorúan zárt szervezet. Egyes országokban és időszakokban, a hatósági tilalmak miatt, illegálisan, „titkosan” működött. Tevékenységét részletesen kidolgozott szabályok fogják keretbe, amelyek bonyolult rítus-rendszereket alkotnak (skót és szimbolikus rítus).
A magukat testvéreknek nevező szabadkőművesek páholyokban egyesülnek, ezek országonként és rítusonként nagy páholyokban tömörülnek. A páholy élén választott tisztségviselők állnak (főmester, felügyelő, szónok stb.), a nagypáholyt szövetségtanács irányítja, élén a nagymesterrel.
A szabadkőművesség szervezete, elnevezései, rítusai különböző elemeket ötvöznek egybe. A 18. századi felvilágosodás és racionalizmus hatása mellett a középkori misztika elemei épp úgy megtalálhatók, mint a deizmus, a panteizmus, a biblikus ószövetségi (zsidó) befolyás, az egyiptomi, ókori hagyományok. Az építő, alkotó munka tisztelete, a piramis és keresztény katedrális építők tudásának megbecsülése jut kifejezésre abban, hogy a jelvények, szimbólumok, elnevezések tekintélyes részét a kőműves mesterség köréből vették (körző, vakolókanál, kalapács, kőműveskötény, munka, vakolás, építészeti rajz stb.), A szimbolikus rendszerben, felkészültsége és munkája alapján, három fokozatot érhet el a „testvér”: inas, legény, mester.
A sokféle alkotóelem rugalmasan értelmezhető szimbólumok kialakítására vezetett. Az egyenlő szárú háromszög például épp úgy idézi Püthagorasz tanait, mint amennyire emlékeztet a francia forradalom hármas jelszavára, vagy akár a szentháromság-tan istenfogalmára (atya-fiú-szentlélek).
Az előírásoknak megfelelő, vagyis szabályos páholymunkának erre a célra szentelt és berendezett, a profán világ elől elzárt páholyházban kell végbe mennie. Ebben az egyes helyiségeknek és berendezési tárgyaknak megvan a maguk funkciója, különös jelentése. Tradicionális előírások szabályozzák az egyes tisztségviselők tevékenységét, öltözetét, az új jelentkezők („keresők”) felvételének rendjét.
A szabadkőművesség a férfiak szervezete volt, jórészt az is maradt, bár a 20. században, először Franciaországban, női nagypáholy is alakult.
A szervezet zártsága, titokzatossága, a tagjait összekötő szoros kapcsolat minden korszakban felkeltette a kívülállók kíváncsiságát vagy gyanakvását, Ez, valamint a szabadkőművesség és a polgári progresszió érintkezése az oka, hogy konzervatív, jobboldali körök a szabadkőműveseket egy nagy nemzetközi összeesküvés tagjainak tekintették, szervezetükben a plutokrácia vagy a zsidóság nemzetek feletti szervezetét láttak.
Magyarországra – a történelmi körülmények folytán – német, osztrák, illetve lengyel hatásra és közvetítéssel jutott el a szabadkőművesség. 1770-ben Eperjesen lengyel emigránsok alapították az első páholyt, 1774-ben Pozsonyban azok a magyarok szerveztek páholyt, akiket korábban Bécsben vettek fel. 1784-ben Bécsben létrejött az a nagypáholy, amely Ausztria, Csehország, Magyarország és Erdély páholyait fogta össze.
A magyar felvilágosodás és polgárosodás legjobb képviselői, a nemzeti nyelv és kultúra ápolói, az árutermelő nemesség élcsapata, a reformkor „első nemzedéke” szabadkőműves páholyokban szervezkedtek, Kazinczy Ferenc, Berzeviczy Gergely, a magyar jakobinusok voltak közöttük. Így 1795-ben a francia forradalom és a Martinovics összeesküvés leleplezése után a Habsburg-birodalom területén is betiltották a páholyokat.
A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy
A 19. század második felében a 48-as nemzedék kiválóságai, Türr István, Klapka György, Horváth Mihály és mások voltak az új páholyok első alapítói, Pulszky Ferenc lett az első magyarországi nagymester. (Kossuth Lajos 1852-ben az amerikai Cincinnati városban lépett a „testvérek” közé.) Az első páholy alapszabályt 1868-ban hagyta jóvá a belügyminiszter, 1886-ban megalakult a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy, majd Budapesten a Podmaniczky (ma Rudas László) utca 45. sz. alatt felépült az első páholyház.A modern szabadkőművesség mindenütt a polgárság, a polgári értelmiség szervezetévé vált, függetlenül attól, hogy soraiban századunkban is akadtak arisztokraták, uralkodók. Ha munkások voltak is közöttük, parasztok sehol sem.
1918-ig 120-nál több páholyt és több mint 13 000 szabadkőművest tartottak nyilván Magyarországon, ami a lakosság csekélyke töredékét tette. Noha a szabadkőművesek politikai és világnézete különböző volt, maga a szabadkőművesség és a dualista rendszer polgári radikális, demokratikus ellenzéke mintegy szinonim fogalommá lettek. Jászi és köre, a polgári radikálisok alapították például 1908-ban a Martinovics páholyt, amelynek Ady is tagja volt, Jászi szerint a szabadkőműves „többé nem pusztán filantróp és filozofikus törekvések kontemplatív híve, hanem egyúttal bátor és harcos katonája az emberi haladás ügyének”. Szabadkőműves volt többek között Bölöni György, Pogány József, Varga Jenő, Kunfi Zsigmond, Vázsonyi Vilmos.
Szabadkőművesek alapították vagy támogatták az olyan társadalmi szervezeteket, mint a Társadalomtudományi Társaság Szabadiskolája, a Galilei-kör, a Gyermekbarát Egyesület, az Országos Anya- és Csecsemővédő Intézet, Mentő Egyesület stb. Ők tartották fenn és szerkesztették a Világ c. lapot, amely 1926-os betiltásáig a legkövetkezetesebb polgári ellenzéki újság volt.
A magyarországi szabadkőművesség 1918-ig vezető szerepet játszott az Osztrák–Magyar Monarchiában, mivel a birodalom ausztriai felén I. Ferenc József nem engedélyezte a szervezkedést. Az osztrák szabadkőművesek nyugat-dunántúli városokban alapítottak páholyokat.
Háború és forradalmak
Elvei ellenére, az első világháború idején a szabadkőművesség nem tudott felülemelkedni a hatalmi politikán, a nacionalizmuson. Az antant és a központi hatalmak országainak páholyai között megszakadt a „testvéri lánc”; a franciák és a német szabadkőművesek már 1870–71-től nem érintkeztek egymással.Akárcsak külföldön, Magyarországon is sok szabadkőműves ellenezte a közéleti aktivitást, a béketörekvések, a demokratikus polgári mozgalom támogatását. Az 1918-ban megújított Szövetségtanács s a „testvérek” tekintélyes része azonban csatlakozott a polgári demokratikus forradalomhoz, annak szerveiben különböző tisztségeket is vállalt. Mi több, a Tanácsköztársaság kikiáltása után is kaptak fontos megbízást vagy egyetemi katedrát, mint Balassa József, Benedek Marcell, Kőhalmi Béla és mások.
A Tanácsköztársaság idején azonban önszántából, vagy a Forradalmi Kormányzótanács intézkedésére minden polgári párt és szervezet feloszlott, beszüntette tevékenységét. Ez történt a szabadkőműves páholyokkal is.
A betiltott magyar szabadkőművesség
Miközben Európában, a Duna-medencében 1918–19-től felvirágzott a szabadkőművesség, itthon az ellenforradalmi rendszer e szervezetet is felelőssé tette a történeti Magyarország felbomlásáért, a forradalmakért és 1920 májusában belügyminiszteri rendelettel betiltotta működését. A páholyházba beköltözött a Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE) és az Etelközi Szövetség.Ennek ellenére a szabadkőművesek Balassa József vezetésével tovább dolgoztak. Kávéházakban, különböző társadalmi és jótékonysági egyesületekben találkoztak, helyreállították nemzetközi kapcsolataikat, többször fogadtak nagytekintélyű külföldi szabadkőműves vezetőket és „szabályos páholyéletet” külföldön éltek. Különösen nagy segítségükre volt a párizsi magyar Emberi Jogok Ligája, az osztrák, a szlovákiai magyar és a jugoszláv szabadkőművesség. A taglétszám alaposan lecsökkent, de a 30-as években már több új „kereső” jelentkezett.
A magyar szabadkőművesség erejéhez mérten támogatta a Horthy-rendszer baloldali polgári ellenzékét, részt vett a nemzetközi szervezetek antifasiszta munkájában, aminek alaphangját a francia nagypáholyok adták meg. 1926-ben a magyar delegáció is ott volt Belgrádban a szabadkőművesek első nagyszabású nemzetközi kongresszusán. A magyar szabadkőművesek nevében Balassa József írta alá azt az 1936-os memorandumot, melyben Roosevelt amerikai elnök közbelépését kérték a spanyol köztársaság védelmében.
A szabadkőművesség – egy jellegzetesen polgári eszmerendszer keretében – minden politikai rendszerrel szemben állt, mely az általa ideálisnak tekintett polgári demokráciától különbözött. Így, miközben fellépett a fasizmus ellen, egyidejűleg elítélte a szovjet rendszert, a kommunizmust.
A fasiszta mozgalmak és kormányok mindenütt üldözték, majd betiltották a páholyokat. A 30-as évek végére Európának a hitleri megszállás és befolyás alá került részén megszűnt, föld alá kényszerült a mozgalom.
A magyar kormány 1938-ban tiltotta be azokat a jótékonysági egyesületeket, amelyek addig a szabadkőművesek „fedőszerveiül” szolgáltak. Az antiszemita faji törvények a páholytagok nagyobb részét sújtották. A nemzetközi kapcsolatok a hitleri hódítások és a második világháború következtében megszakadtak.
A második világháború után
A szövetséges hatalmak győzelmét követően Európa-szerte s így a Duna-medencében szintén, ismét megnyíltak a páholyok. A tagok száma ugyan szerte a világon az 1960-as évekre jóval meghaladta az 5 milliót, négyötöde azonban az Egyesült Államokban élt. Európában a szabadkőművesség nem tudta elérni régi jelentőségét.Magyarországon Supka Géza, majd Benedek Marcell vezetésével bontakozott az ismét legálissá vált páholyélet. 1949-ig azonban még a 2 ezret sem érte el a „testvérek” száma. Sokan pusztultak el a nácik koncentrációs táboraiban, a világháborúban; a régiek jórészt kiöregedtek. Csekély és rövid időre szóló, bár igen értékes utánpótlást jelentett annak az agilis, demokratikus irányt képviselő, főleg értelmiségi fiatalokból álló csoportnak a csatlakozása, amely kezdetben a szabadkőművesség keretében keresett magának cselekvési teret. A szabadkőművesek túlnyomó többsége a polgárt demokrácia híve volt, a „nyugati” és a „keleti” demokrácia „összeegyeztetésében” látta Magyarország s benne a páholyok feladatát. A páholytagok nemcsak a kor polgári pártjaiban helyezkedtek el, hanem sokan csatlakoztak a munkáspártokhoz. A szabadkőművesek között szellemi, művészeti életünk sok jeles képviselője volt található: Bernáth Aurél, Beér János, Csécsy Imre, Devecseri Gábor, Ferenczy Béni, Kisfaludy Stróbl Zsigmond, Maleczky Oszkár, Márffy Ödön, Nádasdy Kálmán, Remenyik Zsigmond, Székely Mihály, Vajda Imre, Vámbéry Rusztem, Zathureczky Ede stb.
A 1945 utáni konfliktus abból fakadt, hogy a szabadkőművesek többsége értetlenül fogadta a magyarországi fejlődés irányát és ütemét, s a 40-es évek második felének hidegháborús légkörében, a kiélezett belpolitikai küzdelemben a kormányzat részéről is értetlenség s türelmetlenség mutatkozott a szervezet iránt.
1948–1950 között, ahogyan a hatalomban végbement a fordulat, a népi demokratikus országokban rendeleti úton betiltották a szabadkőműves szervezeteket, vagy azok azt megelőzően kimondták a páholyélet „elaltatását” (felfüggesztését), mert azokat a népi hatalommal szemben állóaknak nyilvánították.
Magyarországon az 1950-es betiltás idejére a mozgalom bázisa egészen beszűkült, önként elhagyta a páholyokat a már említett fiatal, haladószellemű értelmiségiek zöme is. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy tágabban értelmezett szövetségi politikával gyorsabbá és zökkenőmentesebbé válhatott volna annak a haladó értelmiségnek a népi demokratikus rendszerbe való beilleszkedése, amely a szabadkőművesség szervezeteiben foglalt helyet.
A világon szétszórtan, diaszpórában élő magyarok között manapság sajátos szerepet játszanak a szabadkőműves páholyok: az egyházi, a különböző kulturális szervezetek mellett ezek is szolgálják a magyar nyelv és kultúra ápolását, egymás kölcsönös támogatását.
KI KICSODA?
BALASSA JÓZSEF (1864–1945) középiskolai tanár, nyelvész. A Tanácsköztársaság idején egyetemi tanár. A Horthy-rendszer eltiltja az oktatástól. 1920–1940 között a Magyar Nyelvőr szerkesztője. Ma is a hazai nyelvtudomány jelentős művelőjeként tartják számon.
SUPKA GÉZA (1883–1956) polgári radikális író, szerkesztő, régész. A Károlyi-kormány prágai követe 1918-ban. Bécsi emigrációja után a Literatúra c. irodalmi és bibliográfiai folyóirat szerkesztője. Ő kezdeményezi az első könyvnapot Budapesten 1927-ben. Részt vett az ellenállási mozgalomban. 1945 után a Nemzeti Múzeum elnöke, képviselő.
BENEDEK MARCELL (1885–1963) író, esztéta, műfordító szerkesztő. Benedek Eleknek, a nagy mesemondónak a fia. 1919-ig tanár, a Thália Kör egyik megalapítója. A Tanácsköztársaság idején a Tanárképző Intézet igazgatója. A Horthy-rendszerben eltiltják az oktatástól. Szépirodalmi munkássága mellett fordít, lexikont szerkeszt, kitűnő tudománynépszerűsítő. 1945–47-ben a kolozsvári, 1947–1962-ig a budapesti egyetem tanára. 1963-ban Kossuth-díjat kap.
Forrás : http://www.tankonyvtar.hu/historia-1980-04/historia-1980-04-kik
A magyar szabadkőművesek titkai
A lassan száz éve aktív, zárt ajtók mögött működő budapesti SAS szabadkőműves páholy a kor elvárásaihoz igazodva az interneten is megmutatja magát.A SAS-páholyt 1911-ben a budai Hajnal páholyból kiválva 28 szabadkőműves testvér alapította. Vezetőjük (rituális néven Főmesterük) Haypál Benő, református lelkész volt, akit a kamaraerdei Erzsébet Árvaház megalapítójaként ismerhetünk. Azt talán még kevesebben tudhatják róla, hogy ő eskette össze a szintén szabadkőműves Ady Endrét és feleségét, Boncza Bertát, közismertebb nevén Csinszkát.
 |
Az 1945-ig tartó betiltás ideje alatt a szabadkőművesek évente legalább egyszer Bécsbe utaztak, hogy az ottani testvérek vendégeiként a rituális kereteket megkövetelő teendőiket ellássák (új tagok felvétele, tisztújítás, stb.). Bécsben külön a magyarok számára tartottak fenn két páholyt, a Labort és az In Labore Virtust, amelyek 1938-ig, Hitler bevonulásáig, azaz a szabadkőművesség ottani betiltásáig működhettek.
Rövid kitérőt érdemel, hogy míg a kiegyezést követően Magyarországon engedélyezték a szabadkőművességet, addig ugyanekkor Ausztriában nem, úgyhogy az osztrák szabadkőművesek abban az időben a magyar testvéreknél találtak "menedékre". Az osztrák testvéreknek nem kellett egészen Budapestig utazniuk, a magyar kőművesség Pozsonyban biztosított nekik munkavégzéshez szükséges körülményeket és munkaengedélyt.
 |
Az oldalon vázlatosan publikálják a szabadkőműves-szövetség izgalmas történetét, könyveket ajánl a bővebb ismeretek megszerzéséhez, irányt mutat az interneten való kutakodáshoz a szabadkőművesség témájában, elárulja a szervezethez való csatlakozás, vagyis a páholyba való felvétel feltételeit, sőt, kapcsolatfelvételi lehetőséget is biztosít. Az oldal különlegessége a rövid kvíz, amellyel a látogató kipróbálhatja, mit tud a szabadkőművesek több évszázados történetéről.
"A 20. századi történelem viharaiban többszörösen edzett magyar szabadkőművesek a sorozatos betiltások után is kitartottak. Követőik napjainkban is aktívan végzik munkájukat, küzdenek nemes céljaik eléréséért, féltve őrzik a hagyományaikat" - olvashatjuk a szervezetről.
Korábbi cikkek
 |  | Az összeesküvés-elméletek története |
| | A szabadkőművesek között kémkedett a spanyol Mata Hari |
| | Újjászületésüket ünnepelték a spanyol szabadkőművesek |
| | Móra Ferenc, a szabadkőműves médiaszemélyiség |
Forrás : http://www.mult-kor.hu/cikk.
”Vallott” a magyarországi szabadkőműves nagymester
A nagymester a STOP-nak mesélt arról, mik a szervezet évszázados titkai, és hogyan kell elképzelni a szabadkőművességet ma. Tartjuk annyira érettnek olvasóinkat, hogy az interjúban megérzik a világuralomra törő titkos erő igazi céljait.
- Hogyan lesz valakiből szabadkőműves nagymester?
- Talán a kérdés inkább úgy merül fel: hogyan lesz valaki szabadkőműves. Ritkább, hogy valaki jelentkezik; gyakoribb, hogy a szabadkőművesek megkeresik, és felajánlják, lépjen be közéjük. Azután hosszabb idő telik el, mire mesterré válhat, mert kipróbálják, hogy milyen feladatok megoldására képes. A nagymesteri tisztséget pedig csak demokratikus választás útján lehet elnyerni.
- Mit képvisel egy szabadkőműves?
- A mozgalom céljait ma is annak az emberbaráti, filozófiai hagyománynak a szellemében igyekszünk megfogalmazni, melynek szellemiségét a "Szabadság, Egyenlőség, Testvériség” hármas jelszava foglalja össze legtömörebben. Kevesen tudják, hogy a nagy francia forradalom révén elhíresült naértékeket elsőként a szabadkőművesek kapcsolták össze.
- Mindez nagyon szép, de mit jelent a gyakorlatban?
- Valamikor a szabadkőművesek elsősorban az egyház befolyását akarták visszaszorítani, sokat tettek a szekularizáció, az elvilágiasodás megvalósulásáért. Szabadkőműves volt az a Wekerle Sándor is, akinek miniszterelnökségéhez fűződik a polgári házasságkötés törvénybe foglalása. A fejlődés árnyoldalaként jelentkező nagyvárosi elszegényesedést úgy próbálták enyhíteni, hogy a szervezett jótékonykodás egyik központjává váltak. A magyar szabadkőművesek nagyobb szabású tettei közé tartozik a fővárosi Vakok Intézetének alapítása és a mentőszolgálat megszervezése.
- Nem csak a szabadkőművesek jótékonykodnak.
- Így van. És nem csak ők szorgalmazták a szekularizációt. De mint egy befolyásos mozgalom részesei igen sokat tehetnek. Nem annyira az eredetiség vezeti őket, mint inkább a jó ügyek felkarolása és megvalósítása.
- Miben rejlik a mozgalom ereje? Abban, hogy a tagjai befolyásos emberek, illetve gazdagok? Vagy abban, hogy egymás között jó kapcsolatokat ápolnak?
- Nem baj, ha a szabadkőművesek között akadnak befolyásos és gazdag emberek. Vagy olyan kiváló tehetségek, mint Voltaire és Mozart, Ady és Kosztolányi, Kossuth és Churchill. De a mozgalom erejét mindenekelőtt tagjainak összetartása, a testvériség eszméjének követése jelenti. Nem elhanyagolható a tagság létszáma sem. Például francia testvérrendünk ötvenezer tagot számlál, ami önmagában elegendő ahhoz, hogy befolyásos legyen. Jól mutatja ezt, hogy most, a francia elnökválasztás előtt, több jelölt is felkereste őket, és bemutatkozott a szabadkőműveseknek.
- Miért fontos, hogy a mozgalom titkos, ha úgy tetszik: diszkrét legyen?
- Azt gondolom, hogy a diszkréció elsősorban a szabadkőművesek védelmét szolgálja, és talán a működésük hatékonyságát is. E közösséghez tartozni ugyanis nem mindig veszélytelen, a magyar történelemből nem egy elrettentő példát lehetne felhozni. A szabadkőműves mozgalom ma már korántsem olyan titokzatos, céljairól és rituális munkájáról bőséges irodalom áll rendelkezésére bármely érdeklődőnek. A testvérek sokszor ki is lépnek a nyilvánosság elé, amikor felhívják a figyelmet valamilyen társadalmi bajra és orvoslásának módjára. Más kérdés, hogy a rituális munka része az önmeghatározásnak és a közösségteremtésnek, más szóval a beavatásnak.
- De akkor miért nem ismerhetik meg a kívülállók a rituálékat? Miért nem nyilvános egy-egy szabadkőműves páholy gyűlése?
- A rituálékat könyvekből bárki megismerheti. De a páholyok munkája kizárólag a tagokra tartozik. Nem csak azért, mert - mint minden közösség életében - csak az szólhat bele az ügyek intézésébe, aki felelősséget vállal érte. Hanem azért is, mert a szabadkőművesek számára a közös munka egy belső, szellemi fejlődés alkalma és színtere. Leképezi az ember útját a világ megismerésén át önmaga megismeréséhez. A szabadkőműves szimbólumokban és metaforákban megkülönböztetett jelentősége van az építésnek, ami egyúttal önépítést is jelent.
- Ha minden nyílt titok, akkor miért lengi körül mégis ezt a társaságot egyfajta homály?
- Talán mert a szabadkőművesség ellenfelei hatásos érvnek gondolják, hogy efféle legendákat gyártsanak és terjesszenek. Mellesleg ha van mozgalom, amely érdekeltnek tartja magát a homály oszlatásában, hát az éppen a felvilágosodás eszméiben gyökerező szabadkőművesség.
- Tele van a padlás profibbnál profibb civil kezdeményezéssel. Nem járt le a
szabadkőművesség ideje az internet korában? Hogy lenne képes hatékonyan működni egy több száz éves szervezet?
- A civil kezdeményezések jól megférnek egymás mellett. Az egyik szervezet nem váltja ki a másikat. Ha már létezik egy nagy hagyománnyal rendelkező mozgalom, botorság volna elhajítani csupán azért, mert időközben újabb mozgalmak születtek. Az igazi kérdés nem ez, hanem az, hogy a szabadkőművesség tud-e válaszokat találni az új kihívásokra.
- És tud? Mi a mozgalom szerepe a mai világban?
- Én úgy gondolom, hogy meg tud újulni. Legutóbbi nemzetközi találkozónkon például Közép- és Kelet-Európa hat szabadkőműves rendje cserélt eszmét a tennivalóinkról. Elfogadtunk egy közös nyilatkozatot. Kiderült, hogy térségünkben még az olyan hagyományos szabadkőműves feladatok is új értelmet nyerhetnek, mint a szekularizáció és a szociális bajok enyhítése.
Természetesen országonként más a helyzet, de szükségesnek tartjuk szavunkat felemelni a térségünkben teret nyert nacionalizmus és populizmus ellen. A szabadkőművesek szemében különösen fontos erény, a türelem. Szerintünk ez lehet a legjobb módszer a konfliktusok kezelésére.
- Jelenleg vannak ismert politikusok a szabadkőművesek között?
- Akadnak. De nem csak rajtuk múlik a dolog.
- És ismert személyiségek?
- Természetesen.
HunHír.Hu - stop nyomán
Forrás : http://szentkoronaradio.com/belfold/2007_04_26_%E2%80%9Dvallott%E2%80%9D-a-magyarorszagi-szabadkomuves-nagymester
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése