A Profil magazin magyarországi tudósítását egy képpel kezdi: azon december esti parlamenti vitával, amiben Schiffer András bírálta az új médiatörvényt - és a politikust „rágógumit rágva, kezüket a mellükön összefonva" állták körül, fenyegető tekintettel fideszes politikusok.
„Üdvözlet Orbán Viktor miniszterelnök Magyarországán, üdvözlet abban az országban, amely az új év kezdete óta az EU soros elnöke. Egy országban, amelynek kormánya hét hónap alatt nekilátott visszaépíteni a húsz évvel ezelőtt végbement demokratizálódást (...), egy olyan országban, amelynek kormánya Európa közepén lépésről lépésre, tudatosan és hataloméhesen épít ki Orbán Viktor körül egy vezérállamot. Képviselheti egyáltalán az Európai Uniót hitelesen Magyarország?"
Gregor Mayer szerint az európai diplomatáknak, akik majd „a puccos Sissi-kastélyban" Gödöllőn összegyűlnek tanácskozni, hozzá kell szokniuk a magyar vezér orwelli nyelvezetéhez. Orbán egy olyan új beszédmodort, szókincset vezetett be, amivel például egy egyszerű, 53 százalékos választási győzelmet rögtön forradalommá lehet stilizálni. A „nemzeti együttműködés rendszerében" minden nemzeti jelzőt kapott, minden egy nemzeti retorika mögé lett elrejtve.
A Profil szerint a Fidesz cinikusan gázol át a jogállami intézményeken. A cinizmusra példaként említi a bécsi hetilap, hogy amikor a Költségvetési Tanácsot gyakorlatilag felszámolták, Navracsics Tibor mégis azt nyilatkozta, hogy kibővítették a jogköröket. A lap felemlíti a további ügyeket, így a magánnyugdíjpénztári befizetések államosítását vagy az új médiatörvényt.
Az új médiatörvény egyszerűen lehetetlenné teszi a kormány kritikáját. Gunyorosan írja Mayer, hogy „amennyiben a Profil sztorija, amit Önök éppen olvasnak, netán Budapesten jelenne meg, fennállna annak veszélye, hogy a magyarok többségének vagy egyszerűen a magyarságnak a sérelmét látnák benne", és ez már elegendő lehetne a cenzúrára. A „Miami Press szexlap" egykori főszerkesztője, Szalai Annamária immáron a családok vagy a gyermekek érdekeikért is kész lenne a média világába beavatkozni.
A közszolgálati médiát már totális ellenőrzése alá vonta a kormány, valamennyi hírért a kormány felügyelete alatt álló MTI lett felelős. A kormánypropaganda szabad áramlását személyi tisztogatásokkal kívánják majd biztosítani. Mayer szerint a Fidesz a médiában összejátszik a Jobbikkal: példaként említi a lap, hogy a rádió kettes programját Koltay Gergely (amúgy a médiatanács-tag Koltay András nagybátyja) irányíthatja majd: a zenész állítólag az antiszemita Goj Motorosok alapító tagja és igencsak közel áll a Jobbikhoz.
A lap Szalai Annamáriát egyszerűen „médiadominaként" jellemzi, és megdöbbenve idézi a médiahatóság elnökének egy tihanyi konferencián elmondott szavait, miszerint a sajtószabadságnak „a társadalom érdekében" kell állnia. Az MTI új elnöke, Belénessy Csaba pedig kijelentette: „egy közszolgálati médium újságírója nem lehet a kormány ellenfele, nem kérdőjelezheti meg a szabadon választott kormányt".
A lap szerint a nemzeti retorikában tobzódó, a liberalizmust leépítő magyar jobboldalt egykori kommunisták is segítik, akiknek még valóban vannak tapasztalataik egy diktatúra működtetéséről. Mayer példaként Gubacsi Lajost, a Honvédelmi Minisztériummal szerződésben álló Zrinyi Kft. képviselőjét említi, aki a minisztérium honlapjára szintén sajtószabadság-ellenes nyilatkozatokat rakosgat fel.
A kormány nem csak a belső ellenzékkel, de a külföldi kritikával is le akar számolni. Ennek egyik etapjaként „a Fidesz-hetilap" Heti Válasz Lendvai Pált vádolta meg címlapon - miközben, állítja Mayer, bizonyítékként csak néhány magyar nagykövetségi jegyzet szolgált.
A legnagyobb gond azonban a gazdasági problémák rendezetlensége. A magánnyugdíjpénztárak „kifosztásával" csak időlegesen oldhatók meg az ország gondjai, amelyek egy idő után újra előjönnek. És ha már nem lesz elvehető magánvagyon, Orbán a rég bevált csodafegyveréhez fog nyúlni: a tömegek hisztérizálásához. A már most megkezdődött ellenségképzés ezt szolgálhatja. „Oh, nagyon szeretem a mocskos küzdelmeket", vallotta be Orbán még 2009-ben a német Stern magazin egyik újságírójának.
Orbán nem csak a belső ellenzéknek vagy a nyugati újságíróknak üzent hadat, de voltaképpen a szomszédos államoknak is: az ott élő magyarságot egyszerűen „annektálni" akarja az új magyar állam, panaszolta a szlovák napilap, a Hospodarsky Noviny.
Az, hogy az új magyar alkotmány hivatkozni fog a Szentkorona-tanra, szintén azt bizonyítja, hogy Orbánék nem mondtak le az ezeréves magyar birodalom visszaállításának vágyáról - márpedig ez felér egy nyílt hadüzenettel is akár.
Orbán politikája így immár rég nem csak belpolitikai kérdés: az uniónak igenis oda kéne figyelnie jobban Budapestre, mert az új kormány a térség békéjét veszélyezteti immár, óv a tekintélyes bécsi hetilap.
Heti Válasz | "Führerállamot" épít Orbán Viktor
„Üdvözlet Orbán Viktor miniszterelnök Magyarországán, üdvözlet abban az országban, amely az új év kezdete óta az EU soros elnöke. Egy országban, amelynek kormánya hét hónap alatt nekilátott visszaépíteni a húsz évvel ezelőtt végbement demokratizálódást (...), egy olyan országban, amelynek kormánya Európa közepén lépésről lépésre, tudatosan és hataloméhesen épít ki Orbán Viktor körül egy vezérállamot. Képviselheti egyáltalán az Európai Uniót hitelesen Magyarország?"
Gregor Mayer szerint az európai diplomatáknak, akik majd „a puccos Sissi-kastélyban" Gödöllőn összegyűlnek tanácskozni, hozzá kell szokniuk a magyar vezér orwelli nyelvezetéhez. Orbán egy olyan új beszédmodort, szókincset vezetett be, amivel például egy egyszerű, 53 százalékos választási győzelmet rögtön forradalommá lehet stilizálni. A „nemzeti együttműködés rendszerében" minden nemzeti jelzőt kapott, minden egy nemzeti retorika mögé lett elrejtve.
A Profil szerint a Fidesz cinikusan gázol át a jogállami intézményeken. A cinizmusra példaként említi a bécsi hetilap, hogy amikor a Költségvetési Tanácsot gyakorlatilag felszámolták, Navracsics Tibor mégis azt nyilatkozta, hogy kibővítették a jogköröket. A lap felemlíti a további ügyeket, így a magánnyugdíjpénztári befizetések államosítását vagy az új médiatörvényt.
Az új médiatörvény egyszerűen lehetetlenné teszi a kormány kritikáját. Gunyorosan írja Mayer, hogy „amennyiben a Profil sztorija, amit Önök éppen olvasnak, netán Budapesten jelenne meg, fennállna annak veszélye, hogy a magyarok többségének vagy egyszerűen a magyarságnak a sérelmét látnák benne", és ez már elegendő lehetne a cenzúrára. A „Miami Press szexlap" egykori főszerkesztője, Szalai Annamária immáron a családok vagy a gyermekek érdekeikért is kész lenne a média világába beavatkozni.
A közszolgálati médiát már totális ellenőrzése alá vonta a kormány, valamennyi hírért a kormány felügyelete alatt álló MTI lett felelős. A kormánypropaganda szabad áramlását személyi tisztogatásokkal kívánják majd biztosítani. Mayer szerint a Fidesz a médiában összejátszik a Jobbikkal: példaként említi a lap, hogy a rádió kettes programját Koltay Gergely (amúgy a médiatanács-tag Koltay András nagybátyja) irányíthatja majd: a zenész állítólag az antiszemita Goj Motorosok alapító tagja és igencsak közel áll a Jobbikhoz.
A lap Szalai Annamáriát egyszerűen „médiadominaként" jellemzi, és megdöbbenve idézi a médiahatóság elnökének egy tihanyi konferencián elmondott szavait, miszerint a sajtószabadságnak „a társadalom érdekében" kell állnia. Az MTI új elnöke, Belénessy Csaba pedig kijelentette: „egy közszolgálati médium újságírója nem lehet a kormány ellenfele, nem kérdőjelezheti meg a szabadon választott kormányt".
A lap szerint a nemzeti retorikában tobzódó, a liberalizmust leépítő magyar jobboldalt egykori kommunisták is segítik, akiknek még valóban vannak tapasztalataik egy diktatúra működtetéséről. Mayer példaként Gubacsi Lajost, a Honvédelmi Minisztériummal szerződésben álló Zrinyi Kft. képviselőjét említi, aki a minisztérium honlapjára szintén sajtószabadság-ellenes nyilatkozatokat rakosgat fel.
A kormány nem csak a belső ellenzékkel, de a külföldi kritikával is le akar számolni. Ennek egyik etapjaként „a Fidesz-hetilap" Heti Válasz Lendvai Pált vádolta meg címlapon - miközben, állítja Mayer, bizonyítékként csak néhány magyar nagykövetségi jegyzet szolgált.
A legnagyobb gond azonban a gazdasági problémák rendezetlensége. A magánnyugdíjpénztárak „kifosztásával" csak időlegesen oldhatók meg az ország gondjai, amelyek egy idő után újra előjönnek. És ha már nem lesz elvehető magánvagyon, Orbán a rég bevált csodafegyveréhez fog nyúlni: a tömegek hisztérizálásához. A már most megkezdődött ellenségképzés ezt szolgálhatja. „Oh, nagyon szeretem a mocskos küzdelmeket", vallotta be Orbán még 2009-ben a német Stern magazin egyik újságírójának.
Orbán nem csak a belső ellenzéknek vagy a nyugati újságíróknak üzent hadat, de voltaképpen a szomszédos államoknak is: az ott élő magyarságot egyszerűen „annektálni" akarja az új magyar állam, panaszolta a szlovák napilap, a Hospodarsky Noviny.
Az, hogy az új magyar alkotmány hivatkozni fog a Szentkorona-tanra, szintén azt bizonyítja, hogy Orbánék nem mondtak le az ezeréves magyar birodalom visszaállításának vágyáról - márpedig ez felér egy nyílt hadüzenettel is akár.
Orbán politikája így immár rég nem csak belpolitikai kérdés: az uniónak igenis oda kéne figyelnie jobban Budapestre, mert az új kormány a térség békéjét veszélyezteti immár, óv a tekintélyes bécsi hetilap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése