A legkeresettebb náci háborús bűnösök

Ez a bejegyzés mult-kor.hu cikke alapján készült ' 

2001 óta minden évben a Simon Wiesenthal Központ vezetője, Efraim Zuroff - nem kevés kritikát kapva - átfogó helyzetjelentést közöl a legkeresettebb náci háborús bűnösök listájáról, amelynek élén idén egy 97 (más feltételezések szerint 95) éves magyar, Csatáry László áll. A Budapesti Nyomozó Ügyészség Zuroff feljelentése alapján tavaly szeptemberben rendelt el nyomozást a mintegy 15 700 zsidó ember 1944-es deportálásáért felelős Csatáry ügyében. A férfit őrizetbe vette az ügyészség. Összeállításunkban a lista élén álló Csatáry és az idén május 24-én elhalálozott Klaas Carel Faber kivételével a 10 legkeresettebb, valószínűleg még életben lévő náci háborús bűnöst mutatjuk be. 

Alois Brunner

A 12 személyes lista "korelnöke" az idén áprilisban 100. életévét betöltő Alois Brunner. Osztrák háborús bűnösként tartják számon, bár 1912-ben, születésekor az 1920-as trianoni szerződés keretében Ausztriához csatolt Nádvár (osztrák nevén: Rohrbrunn) még a Magyar Királysághoz tartozott. Brunner a náci német Birodalmi Biztonsági Hivatal zsidó ügyosztálya egykori vezetőjének, a zsidók deportálásáért leginkább felelős, 1961 decemberében Izraelben kivégzett Adolf Eichmannak volt az asszisztense, aki Brunnert csak így nevezte: „az én jobbkezem”. A Párizs külső részén fekvő Drancy-i internálótábor parancsnokaként 1943 júniusától 1944 augusztusáig mintegy 140 ezer európai zsidó gázkamrába küldéséért felelős.

Franciaország 1954-ben a távollétében emberiség elleni bűncselekmények vádjában bűnösnek találta, s halálra ítélte Brunnert. 1961-ben és 1980-ban elvesztette egyik szeme világát és bal kezének egyik ujját a Moszad levélbombái következtében. 2003-ban a Guardian úgy jellemezte őt, mint a világ legjobban keresett, még életben lévő náci szökevénye. Brunner az utolsó jelentések szerint Szíriában élt, amelynek kormánya visszautasította a nemzetközi kéréseket és követeléseket a háborús bűnös elfogására és kiadatásra. Hivatalosan utoljára 2001-ben látták, 1996-os haláláról szóló források igen vitatottak.

Dr. Aribert Heim

A Ferenc Ferdinánd elleni szarajevói merénylet napján (1914. június 28.) született Aribert Ferdinand Heim az Osztrák-Magyar Monarchiában, Bad Radkersburgban látta meg a napvilágot. Orvosi végzettsége és az SS-beli tevékenysége miatt „érdemelte” ki a „Doktor Halál” becenevet. Heim az ausztriai mauthauseni koncentrációs tábor orvosaként tevékenykedett. Az ellene felhozott vádak között szerepel a fogvatartottak számtalan módszerrel történő megöletése és kínzása; állítólag mérgező vegyületeket fecskendezett közvetlenül az áldozatok szívébe.

Források szerint a világháborút követően Egyiptomban élt és állítólag 1992. augusztus 10-én ott is hunyt el, azonban sírját és a holttestét sohasem találták meg. Egy 2009. szeptember 12-én sugárzott BBC dokumentumfilm bemutatta a német rendőrség kairói nyomozását, de akkor nem találtak elegendő bizonyítékot Heim haláláról.

Gerhard Sommer

Sommer 1919-ben látta meg a napvilágot a szászországi Steinpleisben, Zwickau közelében. 12 évesen már a Hitlerjugend tagja volt, 18 évesen pedig, pontosan a második világháború kitörése napján belépett az NSDAP-be (Német Nemzetiszocialista Párt), ezen év októberében besorozták a Waffen-SS-be. Sommer a Leibstandarte-SS Adolf Hitler (röviden: LSSAH vagy LAH) kötelékében – amely az Adolf Hitler személyes parancsnoksága alatt álló SS hadosztály volt – a Balkánon és Ukrajnában harcolt. Az összecsapásokban kétszer is megsebesült, s megkapta a Vaskereszt második osztályának kitüntetését, majd 1944-ben az első osztályát is. A háború végének közeledtével Sommer Hollandiában önkéntesek között harcolt.

A „Reichsführer-SS” nevű 16. páncélgránátos hadosztály hadnagyaként 1944. augusztus 12-én részt vett a Sant'Anna di Stazzema olasz faluban történt mészárlásban, amely során 560 civil vesztette életét. 2005. június 22-én az olasz katonai bíróság különös kegyetlenséggel történt gyilkosságokban való részvételért kilenc társával együtt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte Sommert. Bár Sommerék 2006-ban fellebbeztek, a katonai bíróság megerősítette korábbi ítéletét. 2007-től Sommer egy Hamburg-Volksdorf-i idősek otthonában él, jelenleg 93 éves.

Vlagyimir Katriuk

Az 1921-es születésű Vlagyimir Katriuk az ukrajnai Csernovic városhoz közeli Luzany faluban született. Katriuk a Simon Wiesenthal Központ szerint aktív szerepet vállalt az 1940. évi katyńi mészárlásban, amit az érintett azóta is tagad. A Szovjet Kommunista Párt által elrendelt bűncselekményben főként lengyel hadifoglyok likvidálására utasított Sztálin. KGB-dokumentumok szerint Katriuk különösen tevékenyen vett részt a vérengzésben, egy tanú állítása szerint egy gépfegyver mögött fekve minden menekülőre rálőtt.

Ezt követően 1942-ben belépett a nácik Schutzmannschaft 118. zászlóaljába, hogy harcoljon a szovjet partizánok ellen. 1944 augusztusában Katriuk egész zászlóaljával disszidált, s csatlakozott a francia ellenállás nácik elleni harcához. Ugyanebben az évben belépett a Francia Idegenlégióba, s egyike volt annak a 20-25 önkéntesnek, akik arra kérték francia parancsnokukat, hogy a frontra mehessenek a nácik ellen harcolni. Az összecsapásokban súlyosan megsérült, s egy franciaországi kórházban ápolták két és fél hónapig. Később a szövetségesek oldalán az itáliai fronton, Monaco közelében is harcolt. Katriuk 1951-ben Franciaországból Kanadába emigrált, ahol 1959 óta méhészként él feleségével Quebecben.

Zentai Károly

A szintén 1921-es születésű Zentai eredeti neve Steiner Károly volt. A magyar származású ausztráliai lakos elleni vád szerint 1944 novemberében egy Balázs Péter nevű 18 éves zsidó férfit társaival együtt Budapest utcáin megkínoztak és megöltek, mivel nem viselte a zsidókat megkülönböztető sárga csillagot, amiért a korabeli törvények szerint halálbüntetés járt. Zentaiék állítólag egy laktanyában halálra verték az áldozatot, majd testét a Dunába lökték.
Zentai 1950-ben Ausztráliában telepedett le, s onnan folytat jogi küzdelmeket, hogy elkerülje a Magyarország által 2005-ben kezdeményezett kiadatását. A Wiesenthal Központ igazgatójának az a célja, hogy az általa háborús bűnösnek nevezett Zentai katonai törvényszék elé kerüljön. 2005. július 8-án az ausztrál szövetségi rendőrség le is tartóztatta Zentait, ami ellen a családja szót emelt, mondván, nem élné túl a szívbetegségben szenvedő aggastyán a Magyarországig tartó hosszú utat.

Hosszú procedúra során 2009. március 2-án Zentai átment az ausztráliai hazugságvizsgáló teszten. Az ausztrál szövetségi bíróság döntése alapján a kiadatást 2010 nyarán elvetették. Zentai ügyvédjének fő érve szerint, a magyar hatóságok hivatalosan nem vádolták semmivel, csupán szembesítésre kérelmezték a kiadatást. A bíróság úgy határozott, az ausztrál kormánynak nincs meg a joghatósága a kiadatás kérdéskörében.

Søren Kam

A koppenhágai születésű Kam fiatalon belépett a DNSAP-ba, vagyis a Dán Nemzetiszocialista Pártba. 1941 és 1945 között dán Waffen SS-tisztként, a Wiking nevű 5. páncélgránátos hadosztály hadnagyaként és önkéntes külföldi SS-katonaként is szolgálta a nácikat. A második világháborúban szerzett harctéri bátorságáért és a sikeres katonai vezetésért a Vaskereszt Lovagkeresztjét kapta kitüntetésül. A harcok után 1956-ban sikerült nyugat-német állampolgárságot szereznie.

1999-ben a dán igazságügyi miniszter a háborús bűnös kiadatását kezdeményezte, ám ezt Németország elutasította. 2006. szeptember 21-én az akkor 85 éves egykori SS-tagot a Dániában kibocsátott európai elfogatóparancsnak megfelelően őrizetbe vették a bajorországi Kemptenben. Kamot Carl Henrik Clemmensen dán újságíró megölésével gyanúsítják, amelyre a vád szerint Koppenhága külvárosában, Lyngbyben került sor. Egy 1946-os vizsgálat szerint az újságíróval három fegyverből származó nyolc golyó végzett.

Ivan Kalymon

Az 1921-ben született Ivan Kalymon az Ukrainische Hilfspolizei tagjaként részt vett a náci hadigépezetben a második világháború éveiben. Az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma szerint 1942-ben lelőtt egy zsidó személyt az ukrajnai Lvovban, amit később letagadott. 1942 augusztusában jelentette írásban feletteseinek: „Kötelességemnek megfelelően használtam a fegyveremet a Zsidó Akcióban 1942/8/14, 7 órakor, négy lőszert használtam, egy embert megsebesítettem, egyet pedig megöltem.” Ezen dokumentum alapján fosztották meg 2007-ben Kalymovot állampolgárságától, 2011-ben pedig elrendelték az időközben John Kalymon nevet felvevő férfi deportálását az USA-ból, azonban fellebbezett az ítélet ellen, s még mindig ott tartózkodik, egészen pontosan Michigan államban.

2011. január 31-én Elizabeth Hacker bírónő 28 oldalas véleménye alapján rendelték el a háborús bűnös deportálását Németországba, Ukrajnába vagy egyéb olyan államba, ahová beengedik. A bíróság szerint Kalymon 1941 és 1944 között önként szolgálta a náci rezsimet és a németek által hozott zsidóellenes törvények végrehajtásában is tevékeny szerepet játszott. Részese volt a zsidók haláltáborokba szállításában, a megveretésükben, megöletésükben és a kényszermunkatáborokban halálra dolgoztatásukban. Egyes feltételezések szerint több mint százezer ember élete szárad a lelkén.

Algimantas Dailide

Algimantas Mykolas Dailidė 1921-ben Litvániában látta meg a napvilágot. A vilniusi erdészeti iskolában tanult, amikor 1940-ben a Szovjetunió végigsöpört a balti államokon, s bekebelezte az akkor még független országot. Az akkor 19 éves diák felemelte szavát Sztálin és a kommunizmus ellen, amiért kizárták az iskolából. Dailidė a nácik szolgálatában részt vett a vilniusi gettó felszámolásában, amely során mintegy 30 ezren haltak meg. A főváros melletti erdőségekbe vitték ki a szerencsétlenül jártakat, s tízes csoportokban végeztek velük.

A háború után Dailidė az Egyesült Államokban keresett menedéket, mondván, ő csupán egy erdész volt, s nem volt tudomása az atrocitásokról. Az USA-ban ingatlanügynökként dolgozott egészen nyugdíjazásáig, majd visszavonult a floridai Gulfport városába. Állampolgárságát 1997-ben visszavonták, 2004-ben pedig deportálták. Egy litván bíróság ítélte el, a vád szerint a kivégzésre váró vilniusi gettó megszökött foglyainak elfogásával és a gettóba való visszahurcolásával hozzájárult a nácik háborús bűneinek véghezviteléhez. Idős kora miatt nem kapott börtönbüntetést, úgy ítélték meg, hogy az öregember már nem jelenthet veszélyt a társadalomra.

Mikhail Gorshkow

Az orosz származású, Észtországban született Mikhail Gorshkow a Gestapo állományában dolgozott Minszkben, s a vádak szerint nagy szerepe volt annak a háromezer férfinek, nőnek és gyermeknek a kivégzésében, amelyre Fehéroroszország délkeleti részén, Slutsk gettójában került sor 1943-ban.
Gorshkow 1963-ban az Egyesült Államok teljes jogú polgára lett. 2002-ben, miután Florida állam megfosztotta őt állampolgárságától, mivel 50 évvel ezelőtt hazudott náci múltjáról a bevándorlási tisztviselőknek, Gorshkow visszatért Észtországba. Az USA Igazságügyi Minisztériuma 2003-ban átadta a bizonyítékokat az Észt Köztársaság főügyészének, Jüri Pihlnek, aki vizsgálatot indított Gorshkow 1943-as slutski tevékenységével kapcsolatban. A vizsgálat 2011 októberében meggyőző bizonyítékok hiányában lezárult, ám nem sikerült minden kétséget eloszlatni Gorshkow nácikkal történő együttműködését.

Helmut Oberlander

A tizenkettes lista legifjabb tagja az 1924-es születésű Helmut Oberlander. Az ukrán területeken, de német szülők gyermekeként született Oberlander számára nem volt kérdéses, hogy a front közeledtével melyik oldalra álljon a második világégés éveiben. Már 17 éves korában besorozták az Einsatzkommandóba, ahol tolmácsként segítette a nácikat. Feladatai közé tartozott az orosz rádióadások lefordítása, a hadsereg és a helyi lakosság közti kommunikáció, valamint a katonai felszerelések őrzése. Védői szerint sohasem kapott rangot vagy emelkedett olyan pozícióba, hogy döntéseket hozhasson, sőt a kényszerítés is szóba került. Támadói szerint sokat segített a németeknek, s személyesen vezetett egysége 100-120 zsidó és roma ember haláláért felelős.

A világháború után Kanadába emigrált, s építési vállalkozásba kezdett Kitchener-Waterlooban, Ontarióban. A kanadai állampolgárságot 1960-ban kapta meg. 1995-ben a kanadai kormány visszavonta a honosítást, s hosszú jogi procedúra vette kezdetét. Bár nem tudták bebizonyítani Oberlander háborús bűnösségének tényét, bizonyos információk visszatartása vádjában bűnösnek nyilvánították. 2008 októberében a kormány visszavonta állampolgárságát, azonban 2009 februárjában újból visszaállította azt.