"Több lehet a felelőssége Csatárynak"

A háborús bűncselekményekkel gyanúsított Csatáry Lászlónak több lehet a felelőssége, mint amivel az ügyészég meggyanúsította - mondta szerdai budapesti sajtótájékoztatóján Gellért Ádám nemzetközi jogász, a Holokauszt Emlékközpont "Kőrösmező 1941" kutatócsoport vezetője, a lex-Biszku kidolgozója, amikor ismertette a témában frissen feltárt magyar és szlovák levéltári iratokat.
A kassai levéltár adatai alapján a városi gettóból 1944. május 15. és június 2. között csaknem 12 ezer embert deportáltak Auschwitzba. A helyi vasútnál dolgozók korábbi vallomásai több mint 15.700 deportáltról szóltak, ám erre vonatkozó hiteles feljegyzést nem találtak - hangsúlyozta Gellért Ádám.
    
A sajtótájékoztatón több olyan dokumentumot is bemutattak, amelyen Csatáry László aláírása alatt "gettóparancsnok" titulus szerepel. (Csatáry László a Magyar Hírlapnak néhány napja azt nyilatkozta, "a deportálásokban nem vettem részt, a két kassai gettónál mindössze négyszer jártam, az oda zárt zsidók fölött pedig nem a rendőrség, hanem a németek diszponáltak".)
    

Csatáry által aláírt dokumentum - nagyításért kattintson a képre

Gellért Ádám, aki idén áprilisban kezdett levéltári kutatásokat a témában, azt mondta: nem áll rendelkezésre olyan írásos dokumentum, amely bizonyítaná, hogy a Csatáry László ellen 1948-ban, Csehszlovákiában lefolytatott perben halálra ítélték volna a férfit.
    
A nemzetközi jogász a felelősséggel kapcsolatban emlékeztetett a háborús bűnösök nürnbergi pereiben képviselt amerikai álláspontra, amely szerint "a bűnös parancs továbbítása is bűncselekmény". (Csatáry László múlt heti ügyészségi kihallgatásán tagadta bűnösségét, de érdemi vallomást tett a 68 évvel ezelőtt Kassán történtekről, a többi között hivatkozott arra is, hogy parancsot teljesített, a kötelességét végezte.)

„A gettó területén a legnagyobb szigorúság és tettleges bántalmazások voltak. Ezeket a tettleges bántalmazásokat korbáccsal a tábor parancsnoka végezte, ennek a tábornak dr. Csatáry László r.s. fogalmazó volt. A táborparancsnok elrendelte a gettó területén különböző munkálatok elvégzését szerszám nélkül, például földásás, amit a kezünkkel kellett elvégezni, téglahordás stb. A gettó területén nem hallgattak meg senkit, és ha valakinek valamilyen panasza volt, akkor a zsidótanácshoz kellett fordulni, és ez a tanács közvetített a hármas bizottság tagjaival. Amikor Csatáry a gettó területén megjelent, pánikszerűen menekültek előle és az egész gettó lakósai előtt köztudomású volt annak szadista természete.”

Weiszer Rózsi tanúkihallgatási jegyzőkönyv, 1945.

Gellért Ádám hozzátette: Csatáry László ügyében lényegesen több bizonyíték áll rendelkezésre, mint a tavaly bizonyítottság hiányában felmentett Képíró Sándor perében. Mint elmondta: a tavaly ősszel elhunyt Képíró Sándor csendőr százados ellen mindössze egyetlen tanúvallomás alapján emeltek - háborús bűncselekmény elkövetése miatt - vádat.

          Csatáry azzal védekezik, hogy csak parancsot teljesített.

   

Ibolya Tibor megbízott fővárosi főügyész budapesti sajtótájékoztatóján a múlt héten elmondta: az eljárás eddigi adatai szerint Csatáry Lászlót, aki rendőr volt, 1944 májusában nevezték ki a kassai téglagyári internálótábor parancsnokává. Rendszeresen bántalmazta kutyakorbáccsal az internáltakat nemre, korra, egészségi állapotra tekintet nélkül, amikor pedig május-júniusban a mintegy 12 ezer fogvatartottat 4-5 szerelvénnyel koncentrációs táborokba - például Auschwitzba - szállították, az egyik bevagonírozásnál megtiltotta, hogy a telezsúfolt vagonokra szellőzőnyílást vágjanak. Ezek a cselekmények az ügyészség szerint megvalósítják az emberek kínzásával megvalósított háborús bűntettet, amelyért akár életfogytiglan is kiszabható.

A Simon Wiesenthal Központ vezetője, Efraim Zuroff július közepén a budapesti ügyészségen járt, bizonyítékot adott át Hetényi Gábor ügyésznek arra vonatkozóan, hogy Csatáry László kulcsszerepet játszott körülbelül 300 zsidónak Kassáról az ukrajnai Kamenyec-Podolszkijba történt deportálásában, ahol 1941 nyarán szinte valamennyiüket meggyilkolták. Gellért Ádám kutatásai szerint Csatáry László 1941-ben Kecskeméten dolgozott.

Szita Szabolcs, a budapesti Holokauszt Emlékközpont ügyvezető igazgatója a szerdai sajtótájékoztatón úgy fogalmazott, "céljuk nem az ítélkezés vagy a felmentés, hanem hiteles dokumentáció bemutatása Csatáry tevékenységéről".
    
Csősz László, az emlékközpont munkatársa elmondta: példátlan gyorsasággal, alig 56 nap alatt jelölték meg és gyűjtötték össze a vidéki zsidókat, majd további 56 nap alatt csaknem 440 ezer embert deportáltak. Ez nem sikerülhetett volna a magyar közigazgatás kollaborációja nélkül - fogalmazott a kutató.

    

       Efraim Zuroff, a Simon Wiesenthal Központ jeruzsálemi irodájának a vezetője.

    
Ahogy arról korábban beszámoltunk, a háborús bűntettel gyanúsított 97 éves Csatáry Lászlót egy héttel ezelőtt helyezte házi őrizetbe a Budai Központi Kerületi Bíróság.
    
Gellért Ádám nemzetközi jogász dolgozta ki az úgynevezett lex-Biszkut, amely elévülhetetlennek minősíti az emberiesség elleni bűncselekményeket, és lehetővé teszi a kommunista diktatúrában elkövetett egyes bűncselekmények üldözését. A parlament tavaly év végén hozott döntésével vonnák felelősségre az 1956-os forradalmat követő megtorlások politikai megrendelőit, köztük Biszku Bélát, aki 1957 és 1961 között belügyminiszter volt.

„Amikor a téglagyár területére értünk, […], se v.c., se ivóvíz nem volt. Itt saját magunknak kellett építeni alvásra alkalmas fedeles helyet az ottani téglagyár anyagából. Amikor a deportálás megkezdődött, ezeket az építkezéseket szét kellett
szedni és visszavinni oda, ahonnan elhoztuk. A gettó parancsnoka dr. Csatáry r. segédfogalmazó volt, aki állandóan kutyakorbáccsal járt és azzal ütötte az eléje került személyeket nemre és korra való tekintet nélkül”.


Glück Ernőné tanúkihallgatási jegyzőkönyv, 1946. január

„dr. Horváth dr. Csatáry nevezetű rendőr segédfogalmazót nevezett ki a téglagyár ún. baloldali szárnyára, mint táborparancsnokot. Ez a személy állandóan kutyakorbáccsal járt, és mindenkit megütött, aki az útjába került. […] A tábor másik oldalán dr. Szoó Tibor volt a parancsnok, akit szintén dr. Horváth nevezett ki,”

Schwartz Jenő kihallgatási jegyzőkönyv, 1946. jan. 8.

„Egy esetben láttam, hogy Csatáry egy gyereket megvert. Csatáry egy szadista ember volt, aki ütötte az embereket. Ez ellen én tiltakoztam, de Csatáry azt a választ adta, hogy aki szívbajos ne jöjjön a téglagyárba”.

Hernádi Mihály, vármegyei tiszti főorvos, tárgyalási jegyzőkönyv, 1946. március 30. 

„Én kivételezett voltam a hadikitüntetéseim miatt, ugyanis nagyezüst, kisezüst, signum laudis és Károly-csapatkeresztem volt. […] Mint a műszaki osztály mérnöke, valamint társaim kiszámítottuk, hogy mennyi személy fér a rendelkezésre álló vagonba. A számítás során 60-65 személy jött számításba, ezt dr. Csatáry annak dacára, hogy már mi a vagonokra ráírtuk a létszámot és a vagonparancsnok összeírta a vagonba kerülők neveit, megsemmisítette és utasítást adott, hogy 80-85 főt is tereljenek be egy vagonba. Így állt elő az a groteszk helyzet, hogy az utolsó vagonokba mindig 10-15 személyt tettek be és az így lett lezárva. Minden vagont lakattal kellett a beterelés után lezárni. […] Én személyesen odamentem dr. Csatáryhoz, és kértem, hogy miután ezek külföldi vagonok és nincsenek ablakkal ellátva, így kértem őt arra engedje meg azok megnyitását. Ezt ő azzal utasította el, hogy amennyiben ezt mégis megtesszük, rögtönítélő bíróság elé állít állami vagyon megrongálása címén. Ugyanakkor az Imre nevű mérnök barátom felkereste dr. Horváth főkapitány-helyettest és ugyanezt a kérést neki is előadta. Ezt dr. Horváth is elutasította. Mi ezt ennek dacára is  végrehajtottuk, amikor már a vagonok le lettek zárva és a hivatalos személyek eltávoztak /tisztek/. Mi ezt azért tettük, mert mikor felkerestük a német SS-századost, az hallgatólagosan belegyezett. Erről később nyomozást is indítottak, hogy ki engedélyezte és ki csinálta az ablakok kinyitását. Ezt mi magunkra vállaltuk, mind a 12-en mérnökök. Ugyanis ha mi ezt nem tettük volna, akkor a bent lévő túlzsúfolt személyek levegőhiány miatt megfulladtak volna reggelre”.

Balkányi Sándor, kihallgatási jegyzőkönyv, 1946. január 10.

MTI / atv.hu 
Forrás és videó:atv.hu