"A múlt visszahúzó örökségével leszámolni tudó magyar nemzeti erők
ugyanilyen áttörést tudnak elérni Erdélyben, Felvidéken, Délvidéken,
Kárpátalján – hogy csak a fontosabbakat említsük. Ezen az úton haladunk,
és hadd legyen ez a műhely a rendszerváltozás folytatásának és
folytonosságának a termékeny helyszíne" - nyilatkozta Tőkés László a
Tusványos Pressnek adott interjújában.
A héten a Magyar Ifjúsági Tanács és a Kisebbségekért – Pro
Minoritate Alapítvány szervezésében megkezdődött a huszonharmadik
Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor. A szervezők szerint
Tusványos a világ közepe, legalábbis az idei mottóban ezt fogalmazták
meg. Valóban ilyen fontos helyet foglal el Tusványos a világtérképen?
Tusványos – vagy bármilyen más hasonló jelenség – eszmei helyének a
meghatározása viszonylagos. Ha a berlini falból indulunk ki, és a Kelet
és Nyugat közötti volt szakadék viszonylatában próbáljuk elhelyezni a
Tusnádfürdőn tartott Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábor helyét, akkor
azt is mondhatnánk, hogy az Isten háta mögött van. Ráadásul Székelyföld
Románián belül is elszigetelt, zárt területnek tekinthető, nem is
beszélve a magyar kisebbségpolitikai viszonylatokról. Kérdezhetnénk, mi
köze van egy közel száz éve elnyomatás alatt élő magyar közösség
politikai műhelyének a nemzeti nagypolitikához, vagy éppenséggel
Európából nézve hogyan lehet komolyan tekinteni erre a táborra. Mindezen
viszonylagossági tényezőkön felülemelkedve azt mondhatjuk, hogy mind
erdélyi, mind kárpát-medencei, mind európai viszonylatban Tusnádfürdőt
már jegyezni érdemes a politikai palettán, hiszen a bálványosi tábor
néven futó jelenség messze túlmutat Bálványoson, illetve Tusnádfürdőn.
Azt mondhatjuk, hogy Tusványos a magyar nemzetpolitika egyik központi
műhelyévé vált, anyaországi és európai kapcsolódásai révén pedig egyet
jelent a nemzetközi politikai vérkeringésbe való bekapcsolódásokkal.
Huszonhárom évvel ezelőtt, a rendszerváltás szellemében
szervezték meg, igaz, akkor még szűkebb keretek között, az első
Bálványosi Szabadegyetemet. Közel egynegyed évszázad alatt sok víz
lefolyt az Olton, sok változás történt a nemzetpolitikában, illetve a
magyar–magyar és magyar–román kapcsolatokban. Az előbbi kérdés kapcsán
szóba került, hogy magyar–magyar viszonylatban miért jelentős Tusványos.
Mi a helyzet a magyar–román kapcsolatok szintjén?
Ha mérleget készítenénk az elmúlt huszonhárom évről, akkor azt
mondhatnánk, hogy egyetlen deficites vonatkozása van ennek a tábornak,
éspedig magyar–román viszonylatban. Magyar nemzetpolitikai szinten
felértékelődött Tusnádfürdő, elég arra gondolnunk, hogy a magyar
politika művelői, a jelenlegi magyar kormányzó pártokat és kormányfőt is
beleértve, Tusnáddal szerves kapcsolatban állnak, sőt, a tábor az ő
egyik politikai műhelyüknek is tekinthető. Európai viszonylatban
ugyancsak elégtétellel állapíthatjuk meg, hogy Tusnádfürdőn nem
provinciális, hanem internacionális politizálás folyik, és mindaz, ami
ott elhangzik, akár gazdasági, akár politikai, akár regionális, akár
oktatási területen, megállja a helyét. Amiben bizonyosfajta visszaesés
tapasztalható, illetve mindvégig hullámzó teljesítményt mutatott
Tusványos, az a román–magyar kapcsolatok területe. Sajnos a román
politika konjunkturális kérdésként kezeli a magyar szomszédpolitikát, a
magyar politikához való viszonyulását, és emiatt nem találunk állandó és
szilárd partnerekre a román félben a tusványosi folyamat továbbépítése
terén.
Mi újat tud még letenni a tusványosi, úgynevezett „rövidnadrágos politizálás” a nemzetpolitika asztalára?
Folytatva az előbbi gondolatmenetet, nem föltétlenül szükséges
román–magyar szempontból bizonyítania a tábornak, ugyanakkor menet
közben is átalakulhat a folyamat iránya. Én úgy látom, hogy az
induláshoz képest pályamódosulás történt a bálványosi táborban, illetve
tusványosi folyamatban, éspedig a magyar nemzetpolitika műhelyévé
változott. Természetesen a magyar nemzetpolitika nem egy steril, zárt
természetű ügy. Sőt, épp fordítva: mindig az adott politikai
környezetben alakul. Semmiképpen nem mondhatunk le a Kápát-medencében, a
mi szomszédságunkban élő más nációkkal kapcsolatos politika
alakításáról, a nemzetpolitika nem zárkózhat magába. Meghatározó
szempont mégis számunkra a magyar nemzetpolitika és a többi nemzet ehhez
való viszonya.
Az idei Tusványos kiemelt témái a helyhatósági választások
eredményeinek kiértékelése, valamint a novemberben sorra kerülő
parlamenti választások várható alakulása nemcsak erdélyi magyarságunk,
hanem Magyarország és Közép-Kelet Európa aktuális helyzetének
összefüggésében. Képesek vagyunk-e a megújulásra?
Éppen erről kell előadást tartanom a tábor zárónapján. Úgy gondolom, a
rendszerváltozás kezdetét követő két évtized alatt a magyar
nemzetpolitika zsákutcába jutott, vagy legalábbis hátrányba került a
posztkommunista nemzetidegen politikai erőkkel szemben. Ebből volt képes
kitörni 2010-ben a magyarországi politikum, nevezetesen a FIDESZ–KDNP
által vezetett nemzeti összefogás kormánya. Ennek a mintájára keressük a
kitörési pontokat a határon túli magyar közösségek életében és
politikája területén. Meggyőződésem, hogy a magyarországi mintát kell
követnünk. Azt hittük, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében – amit
Orbán Viktor hirdetett meg – ez könnyebben fog menni. A jelek szerint,
és tapasztalataink is azt mutatják, hogy túlságosan jóhiszeműek voltunk.
Még kemény harc vár ránk. A múlt visszahúzó örökségével leszámolni tudó
magyar nemzeti erők ugyanilyen áttörést tudnak elérni Erdélyben,
Felvidéken, Délvidéken, Kárpátalján – hogy csak a fontosabbakat
említsük. Ezen az úton haladunk, és hadd legyen ez a műhely a
rendszerváltozás folytatásának és folytonosságának a termékeny
helyszíne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése