Fennállhat a hamis vád megalapozott gyanúja Efraim Zuroffal, a Simon Wiesenthal Központ jeruzsálemi igazgatójával szemben az eddig megismert tények alapján – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Futó Barnabás ügyvéd. Ezért a büntetőjogász álláspontja szerint az ügyészségnek meg kellene indítania a büntetőeljárást Zuroff ellen. 

Efraim Zuroff az atv.hu megkeresésére arra hívta fel a figyelmet, hogy az ügyben ő segíteni szerette volna a hatóságok dolgát azzal, hogy egy általa felderített túlélő elérhetőségét átadja a nyomozóknak. Mint mondta, „furcsának tartja, hogy a hatóságok ezt követően úgy zárták le a nyomozást, hogy nem léptek kapcsolatba a túlélővel”. 

Efraim Zuroff szerint "jobboldali bosszú" állhat a háttérben, mivel megindította Magyarországon a náci háborús bűnösök elleni kampányát, az Utolsó Esély Hadműveletet, valamint leleplezte – korábban Képíró Sándort – majd Csatáry Lászlót. 

     Csatáry az ügyészségen.

Efraim Zuroff szerint, ha eljárást indítanak ellene, akkor annak lejáratás is lehet a célja, de – mint mondta – nem hinné, hogy Csatáry helyett vele szemben lépnének a hatóságok, mert egy ilyen „felháborító” lépés még jobban megkérdőjelezné a magyar igazságszolgáltatás függetlenségét.

1941-ben még nem volt ott...

A Budapesti Nyomozó Főügyészség még a múlt héten találta alaptalannak a nácivadász Efraim Zuroff állítását, miszerint a háborús bűntettel gyanúsított Csatáry Lászlónak köze lehetett az 1941-es kamenyec-podolszkiji deportálásokhoz. 

A kirendelt szaktanácsadó szerint Csatáry 1941-ben nem tartózkodott Kassán, és lehetősége sem lett volna beavatkozni a deportálásokba. Csatáry László ellen az 1944-es deportálások miatt tovább folyik a nyomozás.

Csatáry Lászlót, a kassai internálótábor volt parancsnokát kétszer jelentette fel Efraim Zuroff, a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ igazgatója. Először az 1944-es, majd később az 1941-es deportálások miatt. 

Az 1944-es kassai eseményekkel kapcsolatban a Budapesti Nyomozó Ügyészség a múlt hónapban háborús bűntett miatt gyanúsítottként hallgatta ki a most 97 éves férfit. Az 1941-es kassai deportálásokkal, vagyis a munkaszolgálatból visszahívott, majd haláltáborokba küldött emberekkel kapcsolatban azonban a kirendelt történész szaktanácsadó tisztázta Csatáryt.

     Dr. Csatáry László gettóparancsnok tacepaója. (Forrás: Index)
Bagoly Bettina, a Fővárosi Főügyészség szóvivője a műsorban elmondta: "A nyomozás során eddig beszerzett adatok szerint a feljelentő állításával szemben a gyanúsított a kamenyec-podolszkiji deportálásokkal nem hozható összefüggésbe." Az 1944-es deportálásokkal kapcsolatban azonban az ügyészség tovább vizsgálja Csatáry szerepét - tette hozzá.

Csatáryt - aki a náci bűnösök után nyomozó Simon Wiesenthal Központ szerint 1944 tavaszán Kassán rendőrparancsnokként kulcsszerepet játszott 15.700 zsidó ember Auschwitzba deportálásában - július 18-án a nyomozó ügyészek háborús bűntettel gyanúsították meg, és őrizetbe vették, néhány órával később a Budai Központi Kerületi Bíróság házi őrizetbe helyezéséről döntött. 

A kassai gyűjtőtábor egykori parancsnoka tagadja bűnösségét.

"Gettóparancsnok"

A háborús bűncselekményekkel gyanúsított Csatáry Lászlónak azonban több lehet a felelőssége, mint amivel az ügyészég meggyanúsította - mondta Gellért Ádám nemzetközi jogász, a Holokauszt Emlékközpont "Kőrösmező 1941" kutatócsoport vezetője, a lex-Biszku kidolgozója, amikor a közelmúltban ismertette a témában frissen feltárt magyar és szlovák levéltári iratokat. 

A kassai levéltár adatai alapján a városi gettóból 1944. május 15. és június 2. között csaknem 12 ezer embert deportáltak Auschwitzba. A helyi vasútnál dolgozók korábbi vallomásai több mint 15.700 deportáltról szóltak, ám erre vonatkozó hiteles feljegyzést nem találtak - hangsúlyozta Gellért Ádám.
    
A sajtótájékoztatón több olyan dokumentumot is bemutattak, amelyen Csatáry László aláírása alatt "gettóparancsnok" titulus szerepel. (Csatáry László a Magyar Hírlapnak néhány napja azt nyilatkozta, "a deportálásokban nem vettem részt, a két kassai gettónál mindössze négyszer jártam, az oda zárt zsidók fölött pedig nem a rendőrség, hanem a németek diszponáltak".)
    

Csatáry által aláírt dokumentum - nagyításért kattintson a képre

A nemzetközi jogász a felelősséggel kapcsolatban emlékeztetett a háborús bűnösök nürnbergi pereiben képviselt amerikai álláspontra, amely szerint "a bűnös parancs továbbítása is bűncselekmény". (Csatáry László múlt heti ügyészségi kihallgatásán tagadta bűnösségét, de érdemi vallomást tett a 68 évvel ezelőtt Kassán történtekről, a többi között hivatkozott arra is, hogy parancsot teljesített, a kötelességét végezte.)

„A gettó területén a legnagyobb szigorúság és tettleges bántalmazások voltak. Ezeket a tettleges bántalmazásokat korbáccsal a tábor parancsnoka végezte, ennek a tábornak dr. Csatáry László r.s. fogalmazó volt. A táborparancsnok elrendelte a gettó területén különböző munkálatok elvégzését szerszám nélkül, például földásás, amit a kezünkkel kellett elvégezni, téglahordás stb. A gettó területén nem hallgattak meg senkit, és ha valakinek valamilyen panasza volt, akkor a zsidótanácshoz kellett fordulni, és ez a tanács közvetített a hármas bizottság tagjaival. Amikor Csatáry a gettó területén megjelent, pánikszerűen menekültek előle és az egész gettó lakósai előtt köztudomású volt annak szadista természete.”

Weiszer Rózsi tanúkihallgatási jegyzőkönyv, 1945.

Gellért Ádám hozzátette: Csatáry László ügyében lényegesen több bizonyíték áll rendelkezésre, mint a tavaly bizonyítottság hiányában felmentett Képíró Sándor perében. Mint elmondta: a tavaly ősszel elhunyt Képíró Sándor csendőr százados ellen mindössze egyetlen tanúvallomás alapján emeltek - háborús bűncselekmény elkövetése miatt - vádat.

Efraim Zuroff július közepén a budapesti ügyészségen járt, bizonyítékot adott át Hetényi Gábor ügyésznek arra vonatkozóan, hogy Csatáry László kulcsszerepet játszott körülbelül 300 zsidónak Kassáról az ukrajnai Kamenyec-Podolszkijba történt deportálásában, ahol 1941 nyarán szinte valamennyiüket meggyilkolták. Gellért Ádám kutatásai szerint Csatáry László 1941-ben Kecskeméten dolgozott.


          Csatáry azzal védekezik, hogy csak parancsot teljesített.

   
Ibolya Tibor megbízott fővárosi főügyész budapesti sajtótájékoztatóján a múlt héten elmondta: az eljárás eddigi adatai szerint Csatáry Lászlót, aki rendőr volt, 1944 májusában nevezték ki a kassai téglagyári internálótábor parancsnokává. Rendszeresen bántalmazta kutyakorbáccsal az internáltakat nemre, korra, egészségi állapotra tekintet nélkül, amikor pedig május-júniusban a mintegy 12 ezer fogvatartottat 4-5 szerelvénnyel koncentrációs táborokba - például Auschwitzba - szállították, az egyik bevagonírozásnál megtiltotta, hogy a telezsúfolt vagonokra szellőzőnyílást vágjanak. Ezek a cselekmények az ügyészség szerint megvalósítják az emberek kínzásával megvalósított háborús bűntettet, amelyért akár életfogytiglan is kiszabható.

    
       Efraim Zuroff, a Simon Wiesenthal Központ jeruzsálemi irodájának a vezetője.

    
Ahogy arról korábban beszámoltunk, a háborús bűntettel gyanúsított 97 éves Csatáry Lászlót a közelmúltban helyezte házi őrizetbe a Budai Központi Kerületi Bíróság.
    

„Amikor a téglagyár területére értünk, […], se v.c., se ivóvíz nem volt. Itt saját magunknak kellett építeni alvásra alkalmas fedeles helyet az ottani téglagyár anyagából. Amikor a deportálás megkezdődött, ezeket az építkezéseket szét kellett szedni és visszavinni oda, ahonnan elhoztuk. A gettó parancsnoka dr. Csatáry r. segédfogalmazó volt, aki állandóan kutyakorbáccsal járt és azzal ütötte az eléje került személyeket nemre és korra való tekintet nélkül”.

Glück Ernőné tanúkihallgatási jegyzőkönyv, 1946. január


„dr. Horváth dr. Csatáry nevezetű rendőr segédfogalmazót nevezett ki a téglagyár ún. baloldali szárnyára, mint táborparancsnokot. Ez a személy állandóan kutyakorbáccsal járt, és mindenkit megütött, aki az útjába került. […] A tábor másik oldalán dr. Szoó Tibor volt a parancsnok, akit szintén dr. Horváth nevezett ki,”

Schwartz Jenő kihallgatási jegyzőkönyv, 1946. jan. 8.


„Egy esetben láttam, hogy Csatáry egy gyereket megvert. Csatáry egy szadista ember volt, aki ütötte az embereket. Ez ellen én tiltakoztam, de Csatáry azt a választ adta, hogy aki szívbajos ne jöjjön a téglagyárba”.

Hernádi Mihály, vármegyei tiszti főorvos, tárgyalási jegyzőkönyv, 1946. március 30. 


„Én kivételezett voltam a hadikitüntetéseim miatt, ugyanis nagyezüst, kisezüst, signum laudis és Károly-csapatkeresztem volt. […] Mint a műszaki osztály mérnöke, valamint társaim kiszámítottuk, hogy mennyi személy fér a rendelkezésre álló vagonba. A számítás során 60-65 személy jött számításba, ezt dr. Csatáry annak dacára, hogy már mi a vagonokra ráírtuk a létszámot és a vagonparancsnok összeírta a vagonba kerülők neveit, megsemmisítette és utasítást adott, hogy 80-85 főt is tereljenek be egy vagonba. Így állt elő az a groteszk helyzet, hogy az utolsó vagonokba mindig 10-15 személyt tettek be és az így lett lezárva. Minden vagont lakattal kellett a beterelés után lezárni. […] Én személyesen odamentem dr. Csatáryhoz, és kértem, hogy miután ezek külföldi vagonok és nincsenek ablakkal ellátva, így kértem őt arra engedje meg azok megnyitását. Ezt ő azzal utasította el, hogy amennyiben ezt mégis megtesszük, rögtönítélő bíróság elé állít állami vagyon megrongálása címén. Ugyanakkor az Imre nevű mérnök barátom felkereste dr. Horváth főkapitány-helyettest és ugyanezt a kérést neki is előadta. Ezt dr. Horváth is elutasította. Mi ezt ennek dacára is  végrehajtottuk, amikor már a vagonok le lettek zárva és a hivatalos személyek eltávoztak /tisztek/. Mi ezt azért tettük, mert mikor felkerestük a német SS-századost, az hallgatólagosan belegyezett. Erről később nyomozást is indítottak, hogy ki engedélyezte és ki csinálta az ablakok kinyitását. Ezt mi magunkra vállaltuk, mind a 12-en mérnökök. Ugyanis ha mi ezt nem tettük volna, akkor a bent lévő túlzsúfolt személyek levegőhiány miatt megfulladtak volna reggelre”.

Balkányi Sándor, kihallgatási jegyzőkönyv, 1946. január 10.


Egy fiatal beteg lány puskatussal való hátbaverése miatt tiltakozott Blanka Volová egy rendőrnél: "Ez megbosszulja magát, az Úristen ezt magának nem felejti el!„- mondta. Erre a rendőr Csatáry elé vezette az asszonyt. Blanka Volová neki is megismételte, mire Csatáry ezt felelte: "Hát akkor vigyétek, és adjátok meg neki, ha már az Úristennek ezt meg kell bosszulnia, akkor már legyen valóban miért bosszút állnia!" Erre egy másik szobába vezették, levetették vele a szoknyáját és egy kereveten meggumibotozták. Legalább 18-20 csapást kellett elszenvednie. Csatáry parancsára hatvanéves édesanyját és két leánytestvérét is megkínozták. Majd mindannyiukat mezítelenre vetkőztették, megmotozták és levitték a pincébe, Csatáry irodájába, ahol jobb kezüket bal lábukhoz kötötték, és órákon keresztül így hagyták őket. 

Blanka Volová vallomásának összefoglalója

atv.hu / ml / MTI / MNO / hdke.hu