A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) és a Nemzetközi Sportújságíró-szövetség (AIPS) közös elismerését vehette át Londonban Novotny Zoltán.A NOB és az AIPS azoknak az újságíróknak a munkáját díjazta, akik tíz vagy annál több ötkarikás eseményről tudósítottak. Az MTVA olimpiai stábjának tagja, az ismert rádiós az olimpiai fáklya másolatát kapta emlékül.Novotny Zoltán az 1968-as mexikói játékokról tudósított először, azóta 12 olimpián vett részt.
Forrás: hirado.hu
Novotny Zoltán (Budapest, 1940. május 19. –) magyar újságíró, sportújságíró. A hazai sportújságírás meghatározó alakja, 1966 óta sportriporter. A Magyar Rádió örökös tagja, aranytollas újságíró, a Magyar Sportújságírók szövetségének tiszteletbeli elnöke, a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjének kitüntetettje. 1968 óta valamennyi nyári olimpiáról közvetített, a londoni a tizenkettedik, amelyről tudósít.
1963-ban történelem-magyar szakos tanárként végzett az ELTE bölcsészkarán. Ezt követően három évig bemondóként dolgozott a Magyar Rádiónál, majd 1966-ban sportriporter lett. 1982-től 1996-ig vezette a rádió sportosztályát, 1996 és 2003 között a Petőfi Rádió főszerkesztője volt. Huszonhét éven át külsősként dolgozott a Magyar Televíziónál, többek között a Híradóban, az Ablakban, s különféle gyermekműsorokban. A londonival együtt tizenkét nyári olimpiáról közvetített, emellett négy labdarúgó-világbajnokságról, s számos hazai és nemzetközi sporteseményről tudósított.
Tizenhét éven keresztül vezette a Magyar Sportújságírók Szövetségét, amelynek 2010 óta tiszteletbeli elnöke. Hetvenedik születésnapja alkalmából a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytollal tüntette ki. 2012-ben megkapta Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét.
1980 óta a Nemzetközi Sportújságíró-szövetség súlyemelő bizottságának, 1985 óta a Magyar Olimpiai Bizottságnak tagja. 2004-ben lett a Protestáns Újságírók Szövetségének elnöke, s tagja a Magyarországi Evangélikus Egyház sajtóbizottságának. Az egyházi életben aktív szerepet vállal a budapesti Deák téri evangélikus gyülekezet presbitereként.
Forrás: hu.wikipedia.org
Novotny Zoltán önmagáról
Pesten születtem, 24 éves korom óta Budán lakom. Budapest az egyik szerelmem. Koptattam a Lónyay utcai református iskola, a Knezich utcai iskola, az Apáczai Csere János Gimnázium és az ELTE bölcsészkar padjait. Papírforma szerint magyar–történelem szakos középiskolai tanár vagyok.
Labdarúgó-mérkőzésre édesapám vitt először, amikor még járni tanultam. A sport szeretetét testnevelő tanáraimnak köszönhetem, meg annak, hogy nem voltam ügyetlen. Évtizedekig kosárlabdáztam (egy évet az NB I-ben is), ma már csak teniszezem, úszom és fitneszklubba járok. A sport a másik szerelmem.
Első és egyetlen munkahelyem a Magyar Rádió, ahol voltam bemondó (három évig), sportriporter (mindörökké), sportszerkesztőség-vezető (14 évig), a Petőfi adó főszerkesztője (hat évig). Közvetíthettem Földi Imre nagyszerű súlyemelő versenyeit, krónikása lehettem a Ferencváros labdarúgócsapata diadalmenetének a Kupagyőztesek Európa Kupájában, világgá kiálthattam a századik magyar olimpiai arany történetét, Hegedűs Csaba elsőségét, és eufóriában közvetíthettem a magyar labdarúgó-válogatott – sajnos utolsó – nagy győzelmét, a brazilok elleni 3:0-t. Mexikótól Pekingig sorozatban tizenegy nyári olimpián vettem részt. Közel húsz sportág mintegy kétszáz világ- és Európa-bajnokságáról tudósíthattam. A rádió a második legnagyobb szenvedélyem.
Tovább : napkut.hu
- Az egyetemen döntött úgy, hogy újságíró lesz? Nem is fordult meg a fejében, hogy mással foglalkozzon?
- Az az igazság, hogy én az egyetemen tanárnak készültem. Egyébként sok minden akartam lenni, még villamosvezető is. Amikor még a számokat sem ismertem, a villamosokról már tudtam, hogy melyik hányas, tudtam, hol a táblája, hol a lámpája, és nagyon tetszett, hogy egy ember egy ekkor hatalmas monstrumnak az uralkodója. Aztán akartam boltos is lenni, mert ő meg cédulákon számolt. Villámgyorsan, és jól tudok számolni, akár fejszámoló művésznek is elmehettem volna, ha gyakorlom ezt. Ami az újságírást illeti, szüleimtől tudom, hogy már gyermekkoromban Pluhár István mintájára közvetítettem vizes pohárba, pasztás dobozba. Bármit csináltunk, azt valaki biztosan közvetítette. Nem csak én, hanem a környezetemben levő srácok is. Már gyermekkorban újságot írtam, rajzoltam, tördeltem a saját magam szórakoztatására, és természetesen a címlapon mindig sport volt. Orvos is akartam lenni, mert apám elég korán megbetegedett. Végül tanári pályára mentem, de aztán egy hirtelen, merész gondolatnak köszönhetően sportriporter lettem. A sportszeretet vezetett el végül is a rádióhoz. Ez volt az első és egyetlen munkahelyem. A sport és a rádió nagy szerelem nálam. Az pedig, hogy engem sportriporterként ismernek, még nem zárja ki, hogy nem készítek olyan műsorokat, amik távol állnak ettől. Huszonhét évig televízióztam, és az úgynevezett humán Novotny jelenleg az éjszakai műsorokban lelhető fel.- - Ön a nagy öregek közé számít az újságíró szakmában. A fiatalok hogyan viszonyulnak Önhöz?
- A fiatalok természetesnek veszik, hogy egyszer az "öregek" helyére lépjenek. Mindemellett én mindig tiszteltem az idősebb kollégákat. Úgy érzem, jó a viszonyom a fiatalokkal. Akkor is jó volt, amikor a főnökük voltam, és most is. Az a furcsa, hogy amikor egyenlő helyzetben vagyunk, akkor ők kerülnek előtérbe, amikor viszont kicsit rázósabb, nehezebben megoldható feladat kínálkozik, akkor azt előszeretettel ajánlják fel nekem, olyankor még mindig jó az öreg a háznál.
Teljes interjú : szenior.hu
Novotny Zoltánról Ittzés János az Osztálynaplóban '
Novotny Zoltánról Egri János az Osztálynaplóban '
Novotny Zoltán a Zárórában - Videó '
Novotny Zoltán a Facebookon '
Novotny Zoltán az MTV-ben - Videó '
Novotny Zoltán az ATV-ben - Videó '
Novotny Zoltán a Digi Sportban - Videó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése