2011. július 6., szerda

                Miért  kell  egy  Szabad  Magyar  Televízió ? Tettem  fel  magamnak  ezt  a  kérdést  miután  láttam  a  nepszava. com  fő oldalán  a  fenti  ikont.Ma  már  2011  júliusa  van ' Magyarországon  1989  és  1990  között  egy  rendszer  változás  volt.Legalábbis  eddig  azt  hittem ' De  Magyarország  miniszterelnöke  kijelentette,hogy  húsz  évig  nem  volt  igazi  rendszerváltás. Az  igazi  rendszerváltozás  2010-ben  volt ' Sőt, 1945-től  2010-ig  nem  volt  igazi  és  jogos  kormány  sem.Tehát  a  történelmi  könyveket  is  át  kell  írni 'Már  az  alkotmány  át  van  írva ' Ez  az  igazi ' Mármint  az  új  Alaptörvény '
                Megmondom  őszintén ,hogy  én  már  nem  vagyok  fiatal '  Sajnos' De  visszaemlékszem  arra  az  időre,amikor  a  Magyar  Televízió  olyan  jó  műsorokat  sugárzott,melyeket  el  nem  tudok  felejteni 'Pedig  akkor  még  javában  tombolt  a  Kádár  korszak ' De  a  Magyar  Televízió  olyan  filmeket  is  sugárzott,melyet  nem  lett  volna  szabad ' Aczél  elvtárs  fogta  a  fejét 'Legfeljebb  a  rendezőt  leváltották  vagy  egyszerűen  évekig  nem  szerepelhetett  a  tévében ' De  így  volt  a  színészekkel  is ' De  olyan  szépen  kijátszották  a  hatalmat,hogy  volt  amikor  évek  teltek  el ,amikor  rájöttek  a  csalásra '
                  Próbálták  volna  elhallgattatni  Hofi  Gézát ' Mi  lett  volna ? De  volt  amikor  még  Kádár  is  röhögött  a  műsorán. Mert  Kádár  elvtárs  népszerű  vezető  volt.Igaz  ez  sokba  került  az  országnak.De  a  Magyar  Televízió  önálló  volt.Nem  teljesen,mert  felülről  lett  megmondva  sok  minden 'De  én  szerettem  a  Magyar  Televíziót' Tudtuk,hogy  ez  a  szabály. Azt  gondoltam   1989-ben ,hogy  minden  megváltozott  '20  évig  ezt  hittem.De  most  kiderült,hogy  csak  most  az  igazi  Magyar  Televízió.Egy  év  alatt  annyi  vezetőt  és  munkatársat  váltottak  le,mint   a  Magyar  Televízió  megalakulása  óta 'Sikerült  a  Magyar  Televíziót  nézhetetlenné  tenni.Pontosabban  fogalmazva : néhány  műsort  kivéve. Az  általam  nagyra  becsült  Konrád  Ernőt  is elbocsájtották'  Én  ezt  nagyon  sajnálom  és  szégyenlem  is '
                   Mi  az  oka ? Én  rájöttem ' Mert, 2010-ben  a  magyarok  ezt  szavazták  meg 'Vagyis  nem  kell  a  balliberális  köztévé,hanem  egy  jobboldali  köztévé  kell ' De  elismerem,hogy  fantasztikus  húzás  volt,hogy  öt  csatornát  és  az  MTI-it  egybevonták ' Nekem  már  majdnem  mindegy,hogy  melyik  tévét  nézem,mert  majdnem  ugyanazt  mondja.Csak hát  Aczél  elvtárs  már  elhunyt ' Ki  lesz  a  helyébe téve? Azt  tudom,hogy  nem  baloldali . Ezt  megszavazták    magyarok  ,a  kétharmados  többség '  Én  alávetem  magam  a  többség  akaratának '  Nézzék  ők  a  Magyar  Televíziót '
                   De  megjelent  a  nepszava.com  főoldalán a  Szabad  Magyar  Televízió  ikon 'Nem  szabad  a  Magyar  Televízió ? Én  kiírhatom  a  véleményemet ?Itt  megállok,mert  a  régi  szép  idők  jutnak  eszembe,amikor  még  tombolt  a  Kádár  korszak. De  megnéztem  néhány  műsorát  ennek  a  Szabad  Magyar  Televíziónak 'Mert  még ezt  szabad  tenni 'De  beismerem,hogy  valamikor  hallgattam  titokban  a  Szabad  Európa  nevű  kapitalista  adót 'Nem   írom  le  a  véleményemet  és  a  további  adatokat,nehogy  bajom  legyen,mint  a  régi  szép  időkben.Mert  létezik  egy  egyedülálló  törvény : a  visszamenőleges  törvény .Csak  a  figyelmébe  ajánlom  a  Szabad  Magyar  Televíziót '


Forrás : http://nepszava.com/category/szabad-magyar-tv

TOVÁBBI HÍREK

A Szabad Magyar Televízió felvételei a médiatüntetésekről2011. február 9. szerda

A Szabad Magyar Televízió felvételei a médiatüntetésekről
A Szabad Magyar Televízió a sajtószabadságért rendezett tüntetésekről...

A Szabad Magyar Televízió negyedik adása2011. január 24. hétfő

A Szabad Magyar Televízió negyedik adása
A Szabad Magyar Televízió negyedik adásában Vásárhelyi Mária szociológus...

A Szabad Magyar Televízió harmadik adása2011. január 24. hétfő

A Szabad Magyar Televízió harmadik adása
Tóth Krisztina és Kukorelly Endre beszélget a médiatörvényről és a...

A Szabad Magyar Televízió második adása2011. január 24. hétfő

A Szabad Magyar Televízió második adása
A Szabad Magyar Televízió második adásában Ferge Zsuzsa és Szelényi Iván...

A Szabad Magyar Televízió első adása2011. január 24. hétfő

A Szabad Magyar Televízió első adása
A Szabad Magyar Televízió első adása. Heller Ágnes és Ungváry Rudolf...

2011. június 20., hétfő

Furcsa egyházak várnak elfogadásra | barikád.hu - Döntsd el, melyik oldalon állsz!

 Hippipünkösdisták, amerikai gyökerű adventisták, a Hit Gyülekezete az elfogadandó vallások között az új törvénytervezetben. A szcientológusok lehet, hogy kimaradnak.
Benyújtották az Országgyűlésnek a lelkiismereti- és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvényjavaslatot.
A javaslatot négy kereszténydemokrata politikus Lukács Tamás, Vejkey Imre Varga László és Harrach Péter jegyzi. A tervezet bevett és elismert felekezetnek említi, a Magyar Katolikus Egyházat, a Magyarországi Református Egyházat, a Magyarországi Evangélikus Egyházat, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségét, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközséget, a Magyarországi Autonóm Ortodox Izraelita Hitközséget, a Budai Szerb Ortodox Egyházmegyét, a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus Magyarországi Ortodox Exarchátusát, a Magyarországi Bolgár Ortodox Egyházat, a Magyarországi Román Ortodox Egyházat, az Orosz Ortodox Egyház Moszkvai Patriarchátusát, a Magyarországi Unitárius Egyházat és a Magyarországi Baptista Egyházat.
A javaslat felsorolja a jelentős közcélú tevékenységet ellátó egyházakat, amelyekkel a kormány megállapodást köt. Ezek név szerint, a Magyarországi Metodista Egyház, a Magyar Pünkösdi Egyház, a Hetednapi Adventista Egyház, az Erdélyi Gyülekezet, a Hit Gyülekezete, az Üdvhadsereg Szabadegyház, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség és a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége.
A melléklet további 23 egyházat sorol fel, amelyek országos lefedettségűek, illetve világvallásokhoz kötődnek és jelentős nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeznek; ezeknek elismert vallási közösségekké való nyilvánítását szorgalmazza. Közöttük szerepelnek egyebek mellett a mormonok, buddhista és iszlám vallási közösségek, a nazarénusok, a Jehova Tanúi és az anglikán egyház is.
A tervezet viszont Szcientológia Egyházat nem említi.
Az egyházak között meglehetősen érdekes közösségeket is fellelhetünk. A második kategóriába tartozó Hetednapi Adventista Egyház hazai közössége itthon, ezidáig nem mutatott romboló hatást, emellett ők is a világvégére készülnek folyamatosan, ám az amerikai adventista közösségek közül nem egyben követtek el rituális, tömeges öngyilkosságokat.
A harmadik csoportban található a Golgota Keresztény Gyülekezet, amelynek amerikai megfelelője a Calvary Chapel egyház. Ez a gyülekezet kezdetben Jézus-mozgalom néven indult, az 1960-as évek hippipünkösdista irányzata volt az Amerikai Egyesült Államokban. E mozgalom főbb jellegzetessége volt, hogy olyan, korábban drogfüggő hippiket toborzott, akiket a karizmatikus kereszténység gyakorlására vezetett. A mozgalom követői kommunákban éltek. A legtöbb egyház az Egyesült Államokban visszautasította a Jézus-mozgalom követőit, ám Chuck Smith a mai Calvary Chapel mozgalom létrehozója viszont támogatta őket.
Charles Manson „Család” nevű hippipünkösdista gyülekezete is a Calvary Chapel tematikáját alapul véve jött létre. Mint ismert ennek tagjai Manson felbujtására több brutális gyilkosságot hajtottak végre. Charles Manson egyébként börtönévei alatt szcientológiát is tanult.
Szintén érdekes közösség a Győrben tevékenykedő Keresztény Család Gyülekezet. Vezetője Jon A. Palmer. Az újkeresztényi vonásokat mutató vallásban is fontos az adományok szerepe, ugyanis honlapjukon is hallható hangfelvételek tanúsága szerint ennek fejében plusz áldást kapnak a hívek. A vallási közösség saját oktatási intézménnyel is rendelkezik. A Fundamentum Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészetoktatási Intézményben a vallási közösség alapelvei mentén folyik a nevelés, oktatás.
A sarkalatos törvényekkel összefüggésben Mirkóczki Ádám a Jobbik országgyűlési képviselője fejtette ki véleményét honlapunknak.
„Alapvetően kijelenthető, hogy egy rendkívüli káosz uralta területen próbál rendet teremteni a törvényjavaslat, de azt nem teszi alaposan, sőt ennek ellenkezője tapasztalható. A kapkodás és a felületes kidolgozás, valamint a sok helyütt ellentmondásokat tartalmazó előterjesztés arról tanúskodik, hogy kellő mértékű szakmai egyeztetést nem folytattak, sokkal inkább gazdasági lobbik és politikai paktumok eredménye ez a javaslat. Szánalmas és teljes mértékben elfogadhatatlan az a logika, hogy a tartalmi és minőségi szempontok helyett, a kvantitatív kritériumok dönthetnek a jövőben a különböző egyházak bejegyzéséről. Ennek ékes bizonyítéka a kritériumként állított 1000 tag és 20 évet meghaladó működés. Ilyen kritériumok szerint 2000 évvel ezelőtt, Jézus Krisztus sem alapíthatta volna meg egyházát. Ez egy olyan "kapu", amely adott esetben lehetőséget teremt a destruktív szekták előtt és fordított esetben kizárhat valóban jószándékú, építő jellegű, valós hitéletet folytató vallási közösségeket. Nem tudni, hogy hol, kik, mikor és nem utolsó sorban, milyen alapon döntöttek például az automatikusan regisztrált "jelentős közcélú tevékenységet ellátó egyházak", kategóriájába bekerülő egyházakról, amelyekkel a kormány megállapodást köt. Itt találhatjuk ugyanis bizniszszekták csúcsát, a Hit Gyülekezetét Az emberjogi bizottság ülésén az indok az előterjesztők szerint, az volt, hogy valóban hitéleti tevékenységet végez és közhasznú intézményeket tart fenn a Németh Sándor vezette gyülekezet. Kérdem én: ha egy sátánista szekta, amely a maga módján szintén "hitéleti" tevékenységet végez és saját célra iskolát és különböző szociális intézményeket működtet akkor szintén odakerülhet!? Nyilván nem. Ezzel a szélsőséges példával úgy gondolom, hogy meg is világítottam, hogy miért elsődleges a minőségi és a tartalmi vizsgálat a formaival és jogival szemben. A Jobbik a maga részéről megteszi a szükséges módosító indítványait, de az már most jól látszik, hogy nem lesz "sétagalopp" a törvény általános- és részletes vitája.” – nyilatkozta Mirkóczki Ádám a barikad.hu-nak.

Forrás : Furcsa egyházak várnak elfogadásra | barikád.hu - Döntsd el, melyik oldalon állsz!

2011. június 17., péntek

Kommentár nélkül :Fellebben a titok: az Opus Dei állhat a kormánypárt mögött '

                  Az egyházak beszervezése

                     Jakab Attila a nagy átrendeződésről

A számos nemzetközileg elismert kötetet jegyző vallástörténész a Fidesz egyházpolitikájáról szóló tanulmányában úgy véli: az egész társadalom életét befolyásoló egyezség született Magyarországon. Az állam a történelmi egyházakat anyagilag támogatja, cserébe elvárja, hogy legitimálják a hatalmát – és persze 2014-ben is választási győzelemhez segítsék a jelenlegi kormánypártot. LAMPÉ ÁGNES interjúja.
- Ön azt írja: az egyház a demokratikus országokban rég elveszítette társadalomformáló szerepét. Így lenne Magyarországon is?

– Magyarország szerintem már nem demokratikus, hanem autoriter társadalom. Minden a hatalomról és a pénzről szól, az emberek, az „alattvalók” pedig gyávák, mert az ezeréves szolgaság képmutatásra szoktatta őket. A mechanizmus egyszerű: az állam pénzzel támogat bizonyos egyházakat, ennek fejében elvárja, hogy azok legitimálják és támogassák a politikai hatalmát, konszolidálják a társadalmat, tompítsák a frusztrációkat és az elégedetlenséget.

- Ez a recept ma már aligha működőképes.

– Nagyon is az. Épp azért, mert szerintem a mienk nem demokratikus társadalom. Az értelmiség pedig nem a valóságban, hanem az önmaga által konstruált világban él, ideákat kerget, nem látja, mi történik valójában. Fogalma sincs arról, hogy például egy villanyszerelőnek sokkal fontosabb, hogy kenyeret adjon a családjának, mint a jogállam vagy a szólásszabadság eszméje.

- Ön elitváltásról és gazdasági polgárháborúról értekezik, „amelynek tétje az erőviszonyok tartós átrendezése, a társadalom hosszú távú, totális ellenőrzése”. Mit jelent mindez a mindennapokban?

– A hatalom lojális, megbízható káderekkel tölti fel az összes döntéshozói pozíciót. Úgy látom, hogy a párt első embere már szinte isteni vezér, az önkény megtestesítője, a hatalom forrása. Azt ugyan még nem mondták ki, hogy a hatalma Istentől származik, de egyre többen éreznek hasonlót.

Kovalovszky Dániel felvétele


- Nem véletlen, hogy Orbán a kormányprogramról szóló felszólalását ezzel zárta: „Soli Deo Gloria”, azaz egyedül Istené a dicsőség.

– A jobboldalt szakrális, vallási retorika hatja át. Ez egyfajta kódolt beszéd, amelyet a magyar liberális értelmiség nem ért, mert gőze sincs a kereszténység történetéről. Egy demokratikus jogállam miniszterelnöke húsvéti üzenetet küldött a néphez! Belegondolt ebbe valaki? Amelyben ráadásul átírta a keresztény dogmatikát, hiszen a Krisztusba mint Megváltóba vetett hit központi elem helyett újjászületésről beszélt.

- Aligha rejlett mindez a szavai mögött. És még mindig nem értem, hogyan lehet ezzel a retorikával „totálisan ellenőrizni a társadalmat”.

– A társadalmi és az üdvtörténeti sík összemosódik. Nézzük például az állam jóvoltából hamarosan történelmi egyházzá emelkedő Hit Gyülekezetét, amely szerint elsődleges feladat a sikeres földi életben felfedezni az üdvösségre való eleve elrendeltség jeleit. Ezért markáns náluk a kiválasztottság tudata, amit a gazdasági és társadalmi pozíció jelez. A szegénységet pedig elítélik. Úgy vélik, ők a felelősek a sorsukért, nem a torz társadalmi struktúrák, nem az egyenlőtlenség. Inkább az, hogy „nem akarnak dolgozni”, „alkalmatlanok”, „lusták”.

- Az új alaptörvény preambulumában az szerepel: „Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét.” Mi ennek a jelentősége?

Magyar Kurír
Orbán Viktor és Szent Jobb


– Ez nem más, mint az állam és az egyház összeolvasztásának deklarálása.
A nagyközönség a kereszténységen a katolicizmust érti, miközben a katolikus egyház I. Istvántól Kádár Jánoson át a mai napig nem a nemzet, hanem a mindenkori politikai hatalom oldalán állt. Mivel az egyház teológiailag csak semmitmondó üzeneteket képes megfogalmazni a társadalom számára, rájött: úgy tud rátelepedni az emberekre, ha ráteszi a kezét a szociális szolgáltatások teljes spektrumára, egészségügyre, betegellátásra, hajléktalanellátásra, oktatásra, médiára.

- Szászfalvi László egyházügyi államtitkár nyilatkozta, hogy „a Gyurcsány-korszak egyházellenes és koncepciótlan politikájának vége”.

– Közhely. Bevett jobboldali toposz, hogy a komplett balliberális oldal egyház- és vallásellenes, a Gyurcsány-kormány pedig különösen az volt. Ha a katolikus egyháznak nincs pozitív mondanivalója, a legkönnyebb megoldás, ha áldozatként mutatja be magát. Nem versenyez a vallási piacon, hanem a hatalom segítségével kívánja maga alá gyűrni a társadalmat.

- Azt is írja: fundamentalista, valláserkölcsi konzorcium létrehozása zajlik a szemünk előtt. Megmagyarázná?

– Ebben a folyamatban nem a katolikus egyház, hanem a politikai szervezete, az amúgy gyakorlatilag nem létező párt, a KDNP vesz részt. Vezetői és tagjai a kereszténységet elsősorban a szexuál-etikával azonosítják. Szerintem mögöttük nem a katolikus püspöki konferencia, hanem inkább a katolikus egyház nemzetközi pasztorális intézménye, a feudális, patriarchális keresztény felfogást képviselő Opus Dei állhat. A szervezetnek erős regionális központja van Magyarországon. Alapfilozófiája szerint a társadalmat nem alulról kell evangelizálni, hanem felülről, a politika és az elit befolyásával. Ami patriarchális, tekintélytisztelő, a középkori szexuáletikára épülő erkölcsi rendet jelent. Orbánék a katolikusok, reformátusok, evangélikusok és a judaizmust képviselő Mazsihisz mellett – mivel az ortodoxok és az unitáriusok nem számítanak „történelminek” – valószínűleg a történelmi egyház rangjára emelik a Köves Slomó féle, 2004-ben alakult fundamentalista Egységes Magyarországi Izraelita Hitközséget és a Hit Gyülekezetét is. Így lesz teljes a kör. És a „történelmiek” kapják majd a pénzt és a támogatást. Azzal pedig, hogy a Hit Gyülekezete is belép a „konzorciumba”, az általa ellenőrzött média betagozódik a mainstreambe, és szállítja a felső középréteg azon szeletét, amelyet a KDNP képtelen volt elérni.

- Szép kis összeesküvés-elmélet arról, hogy középkori rend alakul a 21. századi Magyarországon.

– Nézze, minden hatalom működtetéséhez ideológia kell. A Fidesznek viszont többre volt szüksége, hiszen a nacionalizmus nem az. A fundamentalista valláserkölcs – a melegek elítélésével, az abortuszellenességgel, a patriarchális családmodellel és a többivel – kiválóan alkalmas erre a célra.

- Miből gondolja, hogy a társadalmon keresztülverhető ez az „új rend”?

Magyar Kurír
Máfi Gyula veszprémi érsek fogadja a miniszterelnököt


– A társadalom nyolcvan százaléka képtelen mit kezdeni olyan eszmékkel, mint szabadság, jogállam vagy jogegyenlőség. Csak az érdekli: legyen kenyér, virsli, esetleg egy üveg sör. Amúgy pedig sodródik. Emlékszik, Orbán hogyan fogta meg a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatos kérdést? Nem azt mondta, hogy az emberek maguk döntsenek, visszalépnek-e az állami pénztárba, vagy sem, hanem hogy aki maradna, annak kell választania. Tudta, hogy a kilencven százalék nem tesz semmit, csak sodródik. Magyarország így nem a Nyugathoz, hanem a Kelethez tartozik. A gondolkodásunk észak-balkáni, bizánci struktúrájú, ahol a szó értéktelen, és mindennek az ellenkezője igaz. Persze fontos, hogy megőrizzük a jogállamiság látszatát, de ez nem lehet akadálya a politikai akarat megvalósításának. És mondok még valami erőset: az Orbán-rendszer gondolkodásmódját a nemzetiszocialista Carl Schmitt politikai teológiája határozza meg. Érdemes utánaolvasni! Lényege, hogy az erkölcsnek nincs köze se politikához, se joghoz, és minden jogszerűvé tehető. Végső cél a társadalom totális ellenőrzése. Ehhez kell az egyház, amelynek az a szerepe, hogy megdolgozza az embereket.

- Mi a végcél mindezzel?

– A Fidesz az egyházak segítségével terelné a szavazófülkébe az embereket, hogy 2014-ben megnyerje a választást.

Jakab Attila egyetemi tanulmányait a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskolán kezdte. 1990 és 1998 között a strasbourg-i Marc Bloch Egyetem Katolikus Teológia Karán tanult, és doktorátust (PhD) szerzett. 1998 és 2002 között a genfi egyetemen dolgozott. Több hazai és nemzetközi tudományos társaság tagja. A Peter Lang berni kiadónál a „Christianismes anciens” (Ókereszténységek) sorozat társszerkesztője, a Genfi Nemzetközi Geopolitikai Tanulmányi Központ tudományos munkatársa.
 
kareszka.blogter.hu

2011. május 7., szombat

Index - Külföld - Obama poénkodott bin Laden hulláját nézve

 Oszama bin Ladent egy teljesen lényegtelen, magánbeszélgetés buktatta le. Az amerikai hírszerzés csak annyit tudott, hogy a titkos házban egy ember naponta sétálgat, de a kommandós akció előtt nem tudták azonosítani a terroristavezért. A különleges alakulat szemmértékkel állapította meg, hogy vélhetően Oszama volt a lelőtt férfi, az amerikai elnök ezen viccelt a Fehér Ház szituációs szobájából.
Forrás :Index - Külföld - Obama poénkodott bin Laden hulláját nézve

168 Óra Online - Szégyen

 Ha van igazán rossz sajtóvisszhangja valaminek, akkor Orbánék „húsvéti alkotmánya” az. Természetesen nem föltételezzük, hogy mindazok, akik ráhúzták a vizes lepedőt a kormányra, az első betűtől az utolsóig olvasták is a szöveget, viszont láthatóan pontos ismeretekkel rendelkeznek arról, hogy az új alaptörvény nem a konszenzuskeresés jegyében született, hanem úgy és azért, hogy szülőjének – annak a bizonyos egyetlen, „kétharmados” pártnak – az ideológiáját az egész országra ráerőszakolja, és hogy e párt hatalmi eszközeit akár egy nagyon távoli jövő betonjába öntse. ACZÉL ENDRE írása.
Nem is tudni, hogyan született. Többen gúnyosan felidézik, hogy Szájer József iPadjén, utazás közben. Az Európa Tanács Velencei Bizottsága (ugyanaz a testület, amelyet Martonyi külügyminiszter még az első Orbán-kormány idején arról biztosított, hogy eszünkben sincs a kettős állampolgárság intézményének meghonosítása) a szövegezés folyamatának „átláthatatlanságát” még szóvá is tette. Mégpedig azzal a szúrós kiegészítéssel, hogy nem folyt megfelelő párbeszéd többség és (ellenzéki) kisebbség között, elmaradt a nyilvános vita, és maga a szöveg csak pár héttel az elfogadása előtt került napvilágra.



A szövegezők elfogadhatatlan magányát tette szóvá Németország legtekintélyesebb értelmiségi hetilapjának, a Die Zeitnek két jogtudós szakértője is, mondván: „Egyetlen alkotmány sem önmagáért való. Az alkotmányok hivatkoznak egymásra, és tanulnak egymástól. Az alkotmánybíróságok kölcsönösen ismerkednek egymás ítéleteivel. Jogtudósok és politológusok kutatják: mi és hol funkcionál, s ha nem, miért nem. Mintát és példát szolgáltatnak erre az 1989 után született közép- és kelet-európai alkotmányok, amelyek a világ sok jogászának, politológusának és filozófusának a vitáiban, tanácskozásaiban nyertek közös formát. Idesorolható Magyarország alkotmánya is, amelyet eredetileg ideiglenesnek szántak, ám amely a céljának azóta kitűnően megfelelt.”

Ide akaródzik csippentenem egy megjegyzést. Azok, mint az iménti németek is, akik a megfelelő és illő alkotmányozási folyamat elmaradása miatt „kárognak”, csak azért lehetnek meglepve, mert nem olvasták Orbán kötcsei beszédét a „centrális erőtérről” s különösen „a terméketlen viták” kiküszöböléséről.

A Die Zeit cikkéből két posztulátumot emelnék ki. Egy: a húsvéti alkotmány aláássa a jogállamiságot. Kettő: sérti a demokrácia elvét. Egyfelől azért, mert az Alkotmánybíróság jogkörének megnyirbálásával játékteret nyit maga előtt olyan, alkotmányellenes szabályok törvényerőre emeléséhez, amelyekkel szemben azután senki nem tud semmit tenni. Másrészt azért, mert a kétharmados (nagyrészt még elfogadásra váró) sarkalatos törvényekkel eleve korlátozza minden későbbi kormány mozgási lehetőségét, mivel a „kétharmadosság” (amely ma van Magyarországon) nem szabályszerű, hanem kivételes állapotnak tekintendő.

Ugyanezeket a gondolatokat emelte ki, járta körül és cifrázta publicisztikusan a német nyelvterület sajtója. Az NSZK vezető hírmagazinjának, a Der Spiegelnek az internetes oldalán – mintegy a részletek összegezéseként – ez volt olvasható: „Magyarország Európa szégyene.” A lap ezt a szokatlanul erős kifejezést a német közszolgálati televízió, az ARD esti háttérműsorának kommentárjából merítette. Ott szó szerint ezek hangzottak el a „szégyenünkről”: „Fura, hogy miközben egyes országok egyre több hasznot húznak (értsd: anyagilag) az Európai Unióból, annál inkább növekszik bennük a hajlam Európa-ellenes érzelmekre. Az alkotmányos állam nagyjából-egészéből megsemmisült, a majdani választások gyakorlatilag eljelentéktelenednek, a médiát korbáccsal tanítják rendre, amiképp a színházakat és a múzeumokat is, meg minden mást, ami egy nemzet kultúráját alkotja. Nyoma alig marad a pluralizmusnak, a sokszínűségnek, egy szabad társadalom alapvonásainak. Ha manapság az ember Magyarországon politikáról beszélget, olyan félelmet tapasztal, mint az NDK idejében. Ebben az állapotában Magyarország már nem tartozik az Európai Unióhoz. Magyarország Európa szégyene. De Európa semmit se mond.”

De mond. És nemcsak Európa. Éppenséggel az a német politikus – Werner Hoyer külügyi államminiszter –, aki nyilvánosan szót emelt a médiatörvény miatt, most a lényeget tekintve azt mondta, hogy a húsvéti alkotmány éppenséggel enyhíthette volna régebbi keletű aggályait; ehelyett súlyosbította azokat. Mi több, „felszólalt” – ráadásul Budapesten – Ban Ki Mun, az ENSZ (bársonyos nyelvű) főtitkára is, nyugtázván azt a „nyugtalanságot”, amelyet az új magyar alkotmány az ország szomszédaiban kelt.

Miért is? A magyarázat a müncheni Süddeutsche Zeitung kommentárjában lelhető fel, ekképpen: „Az alkotmány bel- és külpolitikai értelemben is az ideológiai és etnikai türelmetlenség szellemében fogant. Egyeseket a két világháború közötti fasiszta retorikára emlékezteti. A szomszédos országokban ez (nyilvánvaló utalás a Nemzeti hitvallásra) annak a régi Magyarországnak a kulturális arroganciáját és erőfitogtatását idézi fel, amely próbálta elmagyarosítani őket. Az új alkotmány azzal az igénnyel lép elő, hogy a magyar állam minden más magyart képvisel, azaz azt a hárommilliót is, aki a szomszédos országokban él.”

Sorozatban lehetne még idézni német és osztrák lapokat – a Frankfurter Allgemeine Zeitungot kivéve egymást múlják felül szúrósságban –, de azt kell mondanom, hogy a húsvéti alkotmánynak ez a fogadtatása eleve be volt árazva. Részben az előzmények miatt, amelyeket a Financial Times így foglalt össze: „Mr. Orbán párthíveket nevezett ki minden kulcspozícióba, meggyöngített vagy feloszlatott független intézményeket, elfogadtatott egy vitatott médiatörvényt, és gyakorlatilag államosította a magánnyugdíjpénztárak vagyonát.”

Részben – nagy részben – azonban amiatt, mert a német tulajdonú nagyvállalatokat és pénzintézeteket olyan súlyos érdeksérelem érte Magyarországon a különadók kivetésével, ami nemcsak egyfolytában mérgezi a levegőt, hanem „leszivárog” a sajtóba is. Egyáltalán nem állítom, hogy a német sajtó emiatt vesz revánsot Orbánékon, azt azonban igen, hogy egy jogalkotást nem lehet csak önmagában nézni, függetleníteni a környezettől, a jogalkotó korábban tapasztalt intézkedéseitől.

Jellemző, hogy amikor Cséfalvay Zoltán nemzetgazdasági államtitkár egy budapesti nemzetközi üzleti konferencián az államadósság megfékezésének az alaptörvénybe iktatott rózsás távlataival terelte hallgatóságát az alkotmány iránti bizalom érzületei felé, megszólalt a Deutsche Telekom által tulajdonolt Magyar Telekom (német) vezérigazgatója meg a Citibank regionális vezetője, s mindketten elkezdték felhánytorgatni a különadókat, amelyeknek történetesen az alkotmányhoz semmi közük.

Arra nézve, hogy mi várható, vissza kell térnünk a Die Zeithez. A jövőkép, amelyet a szerzők megrajzolnak, semmi vigaszra nem ad okot. Szerintük ugyanis Magyarország „legnagyobb alkotmányos válsága” akkor következik majd be, ha a Fidesz-kormányt leváltják. „Akkor ugyanis abból az érzületből, hogy itt nem minden magyar ember, hanem egyetlen párt alkotmányát fogadták el, kinőhet a korrekció óhaja. Akkor Magyarország, miképp 1989-ben, megint azzal a feladattal áll majd szemben, hogy találjon egy széles legitimációval (elfogadottsággal) rendelkező alkotmányos alapot, amely független attól, ki van éppen hatalmon. Egy annyira megosztott politikai mezőben, mint a magyar, ez nem lesz könnyű dolog, de annál fontosabb.”
Forrás : 168 Óra Online - Szégyen

2011. április 25., hétfő

Szociális segélyt csak az kaphat, aki dolgozik.- nyilatkozta Lázár János

A mindennapokra is számos hatása lesz az új alkotmánynak, mondta Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője az InfoRádió Aréna című műsorában. Példaként említette, hogy szociális segélyt csak az kaphat, aki dolgozik.
Az embereket nem érdekli a 38 oldalas alkotmány minden egyes mondata, de vannak olyan kérdések (a munka világa, az államadósság, a gazdasági stabilitás, a közpénzügyek kiszámíthatósága, az ország versenyképessége, az életfogytig tartó szabadságvesztés, a nemzeti vagyon kérdése), amelyek foglalkoztatják az állampolgárokat - mondta az InfoRádió Aréna című műsorában a Fidesz frakcióvezetője, aki hozzátette: a kormány kötelessége most az, hogy a következő hónapokban ráirányítsa arra a figyelmet, hogy az alkotmány a hétköznapokat befolyásolja.
Cikk  itt  olvasható : http://inforadio.hu/hir/belfold/hir-428227 
Meghallgatható : http://inforadio.hu/arena/3948/1/podcasting

2011. április 24., vasárnap

Magyarország Alaptörvénye - Az Országgyűlés elnöke által aláírt, de még ki nem hirdetett törvény szövege.

                     Megszavazta a parlament  Magyarország  Alaptörvényét ' Schmitt  Pál  aláírásával  hatályba  lép  2012  január 1-jén.  Az  alábbiakban  olvashatja  és  letöltheti  az  Alaptörvény  szövegét ' Helyesírási hibák  kilettek  javítva '


                                        Magyarország Alaptörvénye
(a kihirdetés napja)
Isten, áldd meg a magyart !
NEMZETI HITVALLÁS
MI, A MAGYAR NEMZET TAGJAI, az új évezred kezdetén, felelősséggel minden
magyarért, kinyilvánítjuk az alábbiakat :
Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra
helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette .
Büszkék vagyunk az országunk megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért
küzdő őseinkre.
Büszkék vagyunk a magyar emberek nagyszerű szellemi alkotásaira .
Büszkék vagyunk arra, hogy népünk évszázadokon át harcokban védte Európát, s
tehetségével, szorgalmával gyarapította közös értékeit .
Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét . Becsüljük országunk különböző
vallási hagyományait.
Ígérjük, hogy megőrizzük az elmúlt évszázad viharaiban részekre szakadt nemzetünk
szellemi és lelki egységét. A velünk élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és
államalkotó tényezők.
Vállaljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a
magyarországi nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpát-medence természet adta és ember
alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk. Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellem i
és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek
életfeltételeit .
Hisszük, hogy nemzeti kultúránk gazdag hozzájárulás az európai egység
sokszínűségéhez .
Tiszteljük más népek szabadságát és kultúráját, együttműködésre törekszünk a világ
minden nemzetével.
Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság .
Valljuk, hogy az egyéni szabadság csak másokkal együttműködve bontakozhat ki .
Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet ,
összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet.
Valljuk, hogy a közösség erejének és minden ember becsületének alapja a munka, az
emberi szellem teljesítménye.
Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét .
Valljuk, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az
igazság, a szabadság kiteljesítése .
Valljuk, hogy népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket
méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi .
Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely
megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét .
Nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezet
felfüggesztését . Tagadjuk a magyar nemzet és polgárai ellen a nemzetiszocialista és
kommunista diktatúrák uralma alatt elkövetett embertelen bűnök elévülését.
Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, mert egy zsarnoki uralom
alapja volt, ezért kinyilvánítjuk érvénytelenségét .
Egyetértünk az első szabad Országgyűlés képviselőivel, akik első határozatukban
kimondták, hogy mai szabadságunk az 1956-os forradalmunkból sarjadt ki .
Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének
visszaállítását 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet
megalakulásától számítjuk . Ezt a napot tekintjük hazánk új demokráciája és alkotmányos
rendje kezdetének.
Valljuk, hogy a huszadik század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után
múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra .
Bízunk a közösen alakított jövőben, a fiatal nemzedékek elhivatottságában . Hisszük,
hogy gyermekeink és unokáink tehetségükkel, kitartásukkal és lelkierejükkel ismét naggyá
teszik Magyarországot.
Alaptörvényünk jogrendünk alapja : szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai
között. Elő keret, amely kifejezi a nemzet akaratát, azt a formát, amelyben élni szeretnénk .
Mi, Magyarország polgárai készen állunk arra, hogy országunk rendjét a nemzet
együttműködésére alapítsuk.
ALAPVETÉS
A) cikk
HAZÁNK neve Magyarország.
B) cikk
(1) Magyarország független, demokratikus jogállam.
(2) Magyarország államformája köztársaság .
(3) A közhatalom forrása a nép.
(4) A nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja .
C) cikk
(1) A magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik .
(2) Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy
gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására . Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton
mindenki jogosult és köteles fellépni .
(3) Az Alaptörvény és a jogszabályok érvényre juttatása érdekében kényszer
alkalmazására az állam jogosult .
D) cikk
Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva
felelősséget visel a határain kívül él ő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását
és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni é s
közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való
boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal.
E) cikk
(1) Magyarország az európai népek szabadságának, jólétének és biztonságának
kiteljesedése érdekében közreműködik az európai egység megteremtésében.
(2) Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekébe n
nemzetközi szerződés alapján — az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és
kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig — az Alaptörvényből eredő egyes
hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja.
(3) Az Európai Unió joga — a (2) bekezdés keretei között — megállapíthat általánosa n
kötelező magatartási szabályt .
(4) A (2) bekezdés szerinti nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére
adott felhatalmazáshoz az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.
(1) Magyarország fővárosa Budapest.
(2) Magyarország területe megyékre, városokra és községekre tagozódik . A
városokban kerületek alakíthatók .
G) cikk
(1) Születésével a magyar állampolgár gyermeke magyar állampolgár . Sarkalatos
törvény a magyar állampolgárság keletkezésének vagy megszerzésének más eseteit is
meghatározhatja.
(2) Magyarország védelmezi állampolgárait .
(3) Senkit nem lehet születéssel keletkezett vagy jogszerűen szerzett magyar
állampolgárságától megfosztani .
(4) Az állampolgárságra vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozz a
meg.
I3) cikk
(1) Magyarországon a hivatalos nyelv a magyar .
(2) Magyarország védi a magyar nyelvet .
(3) Magyarország védi a magyar jelnyelvet mint a magyar kultúra részét .
A további  szöveget  olvashatja  letöltés után :
Alaptorveny.pdf

Forás : http://www.mti.hu/cikk/2011/04/20/magyarorszag_alaptorvenye-540200

2011. április 21., csütörtök

503 - Az oldal átmenetileg nem elérhető ' Blogter.hu nem elérhető ' Miért ?

          503 -  Az  oldal  átmenetileg  nem  elérhető '  Olvastam  a  képernyőn 'Mi  történt  a  blogter.hu-val ? -tettem  fel  a  kérdést,mert  többször  próbálkoztam  elérni,de  sikertelenül. Talán  megszűnt ? De  akkor  már  közölték  volna előre ' Már  történt  velem az,hogy  egy  sokat  látogatott  fórum  szűnt  meg,mert  megszüntették.Nekem  is  volt  egy  sokat  látogatott  témám,mely  meglett  szüntetve.Ebből  tanulva,  egy  témát  több  blogba  jelentetek  meg.Ha  az  egyik  megszűnik,a  másik  még  létezik ' 
           De  váratlanul  ért  a  blogter.hu  esete.Kiírta  a  503-as  számot  és  azt,hogy  az  oldal  nem  elérhető.Úgy  tudom,hogy  az  új  média  törvény  még  nem  lépett  hatályba. Csak  részben  és  módosítva. Elkezdtem  azon  gondolkodni,hogy  miről  irhatok  június  után ? Lehet,hogy  jobb  ha  nem  írok  olyat  ami  nem  tetszik  a  hatalomnak.De  akkor  mi  lesz  a  szabad  vélemény  nyilvánítással ? Egyszerűen  korlátozva  lesz.Lesz  cenzúra ? Öncenzúra ?Már  volt ' Én  éltem  benne ' igaz,hogy  a  kormány  nem  erről  beszél.De  ki  tudja ?
             Az  biztos,hogy  jobb  ha  átalakítom  a  blogomat 'De  mi  lesz  az  Olvasókkal ? Megnéztem  a  statisztikát ' Azt  láthattam,hogy  leginkább  a  filmek  érdeklik  az  Olvasókat.De  más  sokat  látogatott  bejegyzéseket  meghagyok  vagy  áthelyezek  nem  magyar  érdekeltségű  honlapra .Az  egyik  blog  címe  : http://kareszkablog.blogspot.com/ 
             Sajnáltam  a  blogter.hu  megszűnését,mert  egy  nagyon  jó  közösség ' Már  elkezdtem  rendezni  a  blogomat.De  este  megpróbáltam  elérni. Alig  hittem  a  szememnek ' Elértem ''' Ez  igen ' Az  ok: frissitették  a  blogot  és  csak  átmenetileg  volt  nem  elérhető ' Vagyis  az  503  szám  igazat  irt ' Mit  tehetnék ?  Tovább  írok  a  blogba ' De  öncenzúrával ? Lehet,hogy  ez  a  jobb  megoldás ' a  lényeg  az: Létezik  a  blogter.hu '

2011. április 15., péntek

A szokásos elit-cirkuláció? Policity.eu cikk

1984 egyik, akkor még vörösen borús éjszakája. A helyszínünk Budapest XI. kerülete, a Ménesi utca, a mai Bibó István Szakkollégium, az akkori Társadalomtudományi Szakkollégium. Pár fiatal megalapítja a Századvég folyóiratot és elkezd másként gondolkodni.
Írta: Tóth Richard   
2010. december 23




Egy maroknyi fiatal elkezdtek másként gondolkodni, elkezdtek beszélgetni (először csak egymás között, majd egyre szélesebb körben) és elkezdték tervezgetni a saját jövőjüket. Pártot alapítottak, és – másokkal együtt persze – megdöntötték a szocialista diktatúrát.
1989/90-re sikerrel abszolválták a Ménesi úti kollégiumszobában oly’ sokat dédelgetett álmukat. A „Vezér” először 1998 és 2002 között, majd 2010-től újfent a magyar nép élére állhatott.
De az azóta eltelt több mint 20 éve alatt sokszor megfordult már a traktor Felcsút határában.
Orbán és csapata anno az ellen lázadt, amit ma újfent meg akarnak honosítani itthon.
Mert mi nem tetszett nekik 20 évvel ezelőtt? Az, hogy nem mondhatták el szabadon a véleményüket (vagy, Uram bocsá’, nem írhatták le – lásd: médiatörvény)? Az, hogy minden egyes gazdasági intézkedés állami felügyelet alatt/mellett történt? Vagy az, hogy a rendszer úton-útfélen leszámolt politikai ellenfeleivel (lásd: az elszámoltatási kormánybiztos intézménye)? Ezek ellen emelte fel a hangját egy fiatal generáció húsz évvel ezelőtt.
Történelmi kitekintésként: nem ők voltak az első „hangfelemelő-generáció” az elmúlt 50 évben. 1956-ban pár ezer egyetemista már megpróbálta felemelni hangját, de a szovjet géppuskák elhallgatatták őket; a rendszer – ha lehetséges – még diktatórikusabb formában kezdett el működni.
De vissza a húsz évvel ezelőtti eseményekhez. A rendszerváltó titánok (politikai) mentalitás- és szemléletmód-váltását a bibliai Saul (a későbbi Pál apostol) is megirigyelné.
A címben szereplő elit-cirkuláció így nem takar egyebet, mint a hatalom részegítő hatását. Bizonytalan időközönként ugyan, de hatalomra kerül egy olyan elit, amely a hatalomban eltöltött idő növekedésével párhuzamosan elkezdi átvenni és alkalmazni ugyanazokat a struktúrákat, amik ellen korábban létrejött.
A képmutatás és a köpenyegforgatás minden megrészegedett hatalombirtokos sajátja; egy idő után nem csak saját magukkal, de választópolgáraikkal szemben is kénytelenek lesznek meghasonulni és elvtelenné válnak. De mi lesz azzal a bizonyos gerincműtéttel?
1956-ban volt egy felkelni és változtatni akaró tömeg. 1989-ben volt egy olyan ifjú értelmiségi réteg, akik „mertek nagyot álmodni” és az elődökkel ellentétben meg is tudták valósítani a saját és még több millió magyar álmát.
A szabadság áhítása és akarása hívta életre ezeket a változtatni akaró és merő forradalmárokat.
Kik lesznek, és lesznek-e egyáltalán XXI. századi rendszerváltó forradalmárok? Az igény kezd megfogalmazódni...
Forrás : A szokásos elit-cirkuláció?

2011. március 30., szerda

168 Óra Online - A Fideszre is visszaüt majd az új alkotmány

 Az új alkotmány, ha a jelenlegi tervezet szerint fogadják el, nem csupán a demokráciára épülő állam alapelveinek egy részét írja át, hanem a gazdaságpolitika alakításának meghatározó elemeit is. Az eddigi hatalmi fékek kiiktatása együtt szerepel benne a jövőbeni kormányok működését akadályozni képes előírásokkal és a munka világát kedvezőtlenül érintő változásokkal. Ezek együttesen könnyen kaotikus állapotokhoz vezethetnek és megbéníthatják az országot.
A Fidesz kétharmados többségén alapuló alkotmányozás folyamatát és az elkészült tervezetet számos kritika érte, bírálói elsősorban a valós társadalmi vita hiányát, a hatalomcentrikus megközelítést, a demokratikus államműködés garanciáinak gyengítését teszik szóvá, röviden annak az alapelvnek az érvényesülését hiányolják, amely minden alkotmány célja az 1215-ös Magna Charta /nálunk a 1222-es Aranybulla/ óta: az állampolgárok védelme a hatalom visszaélési törekvéseivel szemben. Ebből a szempontból a most sebtiben összeállított és gyorsan megszavazandó tervezet visszalépés a jelenlegi alkotmányhoz képest, méghozzá nem csupán az alapvető polgári jogokat illetően, de - s erről kevesebb szó esik - a gazdasági környezet alakításának szempontjából is, márpedig ez a jövőben valamennyiünket közvetlenül fenyegető veszélyhelyzetekhez vezethet.

Nézzük a konkrétumokat. Kezdjük azzal, hogy az új alkotmány rögzíteni akarja az eladósodás maximális mértékét, ami önmagában elfogadható törekvés. Az viszont már érthetetlen, ezt miért a GDP 50 százalékában rögzítik, amikor egyrészt az uniós elvárás is csak 60 százalék, másrészt a jelenlegi arány 82 százalék és esély sincs arra, hogy belátható időn belül ez 50 alá csökkenjen. Ráadásul a szöveg szerint a leendő kormányok nem fogadhatnak el olyan költségvetést, amely ennél magasabb hiányt eredményezhet. Ez persze majd akkortól igaz, ha a deficit már a korlát alá csökkent, azaz a jelenlegi, sőt még a következő ciklusra sem vonatkozik, tehát az Orbán-kormánynak nincs félnivalója.
Az 50 százalékos korláttal nem csak az a baj, hogy túlzottan alacsony és ezzel nagyon behatárolja a gazdasági mozgásteret, hiszen a maastrichti kritériumnál jóval alacsonyabb /ez adott esetben a más tagországokkal szembeni versenyképességünkre is visszahathat/. Külön probléma, hogy a tervezet az Alkotmánybíróság jogkörét is az 50 százalék teljesüléséhez köti, azaz költségvetési kérdésekben csak akkor élhet alkotmányossági normakontrollal, ha a hiány annál alacsonyabb. Ennek egyetlen értelme, hogy az elkövetkező években a Fidesznek nem kell tartania az AB-tól, azt csinál, amit akar, túlléphet az alkotmányos normákon.

A kormányt az ellenzék könnyen megbuktathatja


A következő problémás pont az, hogy a tervezet szerint a közterhek és nyugdíjak kérdésében csak sarkalatos törvényekkel lehet dönteni, azaz a jelenlegi adószabályokon is csak kétharmaddal lehet változtatni. Ez tökéletes nonszensz, mert az adók mértéke például a mindenkori költségvetés szerves része és a piaci körülményekhez is igazítani kell. Ezt a jövőben csak az a kormány teheti meg, amelynek kétharmados többsége van. E rendelkezés valódi célját az alkotmány tervezet más szövegrészéből érthetjük meg. Rögzítődik ugyanis, hogy amennyiben a tárgyév márciusának végéig nem fogadják el az éves költségvetést, az államfő feloszlathatja a parlamentet. Röviden tehát az egyszerű többséggel bíró kormányt az ellenzék könnyen megbuktathatja azzal, hogy nem járul hozzá például egyes adószabályok módosításához, még ha azokra szükség is lenne, így nincs költségvetés, azaz új választásokat lehet kiírni. Gondoljunk csak bele, milyen fegyver lehet ez a Fidesz kezében, ha majd ellenzékbe kerül.

Hasonló szándékok fedezhetők fel abban, hogy a Költségvetési Tanács jóváhagyása nélkül nem lenne megszavazható a költségvetés. Ez éles ellentétben áll azzal, hogy mikor a KT tavaly bírálni merte a Fidesz-kormány idei büdzsé tervét, azonnal ellehetetlenítették a működését. A helyzet azóta annyiban változott, hogy a KT-ban már az ő emberei vannak többségben, és 9 évre bebetonozták őket. A jövőbeni kormányok megbénítását célzó rendelkezések ugyanis úgy értelmezhetők igazán, ha figyelembe vesszük az új alkotmány azon pontjait is, amelyek szerint a főbb gazdasági ellenőrző pozíciókat betöltőket 9-12 évre választják. Ez vonatkozik a KT mellett az Állami Számvevőszék, a Versenyhivatal, a Nemzeti Bank vezetőjére, akiket ebben a ciklusban a Fidesz már lecserélt vagy le fog cserélni. A köztársasági elnökkel együtt tehát minden pozícióban a saját emberei fognak ülni még akkor is, ha netán már nem lesznek kormányon.

Aki nem hasznos, azzal nem kell törődni


Ennek így együtt nem lehet más célja, mint a jövőbeni nem Fidesz-kormányok működésének ellehetetlenítése, ami az egész országnak súlyos károkat okozhat és kaotikus állapotokhoz vezethet, de az ellenzékben már eddig is megszokott minél rosszabb, annál jobb elvnek ez tökéletesen megfelel. Ezzel szemben a tervezet a jelenlegi kormány mozgásterét több kérdésben növeli, illetve csökkenti az állampolgárok felé a hatalom kötelezettségeit. A szöveg visszahozná a többéves költségvetés lehetőségét, kikerülve az éves vitát és kontrollt, egy kétharmados, autoriter kormánynak ez ajándék. Mozgásterét növeli, hogy az alkotmánytervezet az eddigiekkel szemben a jövőben nem garantálja sem a munkához, sem a szociális biztonsághoz való jogot, az utóbbit a közösséghez való hozzájárulás mértékéhez köti. Ez értelmezhető úgyis, ha valaki a közösség számára nem hasznos - beteg, nyugdíjas stb.-, akkor azzal nem kell törődni.

Kikerül az alkotmányból az egyenlő munkáért egyenlő bérezés kitétel, sőt a munkaügyi egyeztetés és az érdekképviseleti rendszer is. Ez felrúgja a rendszerváltás óta érvényes konszenzust a társadalmi partnerek közötti párbeszéd szükségességéről, így olyan feszültségforrást teremt, amely a társadalmi békét és a gazdasági fejlődést is alááshatja. Ehelyett olyan nehezen értelmezhető tételek kerülnek be az alapokmányba, mint például az, hogy mindenki a gazdasági részvételének megfelelően járul hozzá a közteherviseléshez. Hogy ez pontosan mit jelent, ki tudja, de első ránézésre ellentmond az egykulcsos jövedelemadónak.

A gazdasági fejlődés fékje lehet és egész ágazatot lehetetleníthet el annak alkotmányos rögzítése, hogy a termőföld, a vízkészlet és az erdő csak magyar tulajdonban lehet. Ezzel nem elsősorban az a baj, hogy ellentmond az uniós jognak, sokkal inkább az, hogy konzerválja a jelenlegi áttekinthetetlen és hatékony gazdálkodásra alkalmatlan viszonyokat és az agrárium tőkehiányát. A nemzeti érzésekre építő demagógiát tükrözi, hiszen a nemzeti javak védelme nem egyenlő a tulajdoni korlátozással, a víz és föld akkor is itt marad, ha netán nem magyarok birtokolják. Sokkal lényegesebb ennél, hogyan gazdálkodunk hatékonyan értékeinkkel, hogyan védhetjük jobban a környezetünket, erről azonban kínosan kevés szó esik a tervezetben.

Erős hatalom, gyenge állampolgárok

A felsoroltakból jól látszik, hogy az új alkotmány a gazdaságot, a munkát és a szociális szférát érintő kérdésekben egyértelműen egy erős hatalom érdekeit védi, az állampolgárok alapvető jogait gyengíti. Különösen fájó az a szociális érzéketlenség, amit sugall, és az a nyilvánvaló szándék, hogy aláaknázza a kétharmados többséggel nem rendelkező jövőbeni kormányok helyzetét. Mindez ellentétes az ország valódi érdekeivel és növekvő feszültségekhez, anarchikus állapotokhoz vezethet, ami a most hatalmi mámorban úszó Fideszre is vissza fog ütni.

Kapcsolódó cikkek


168 Óra Online - A Fideszre is visszaüt majd az új alkotmány

AZ ÉN SZÉTZÚZÁSA A „piteşti-i jelenség”. Történelem és emlékezet II.

   Ha  elolvasta  az  első  részt  biztosan  feltette  a  kérdést: valóban  megtörtént ? A  válasz  az,hogy : IGEN.Azt  a  szörnyű  eseményeket  átélni  és  ha  kiszabadult  ezzel  együtt  élni ,bizony  dicséretes  volt .De  lehetett  ezt  fokozni ? Sajnos  igen ' A  cella társak  egymást  verték  éjjel  nappal.De  olvassák  el  a  második  részt  is '

Mircea Stănescu
AZ ÉN SZÉTZÚZÁSA
A „piteşti-i jelenség”. Történelem és emlékezet II.


A totális átnevelés során a tudat teljes megsemmisítését célozták meg; a későbbi önelemző átnevelés során elégséges volt beismerni, hogy az illető vétett a kommunista rendszer ellen.



A piteşti-i börtönben zajló kísérlet elmélete szerint a kommunista rezsim ellenállóit kínzás és verés útján jó polgárokká lehet nevelni. A módszer egyik fő jellemezője az volt, hogy a fogvatartottakat saját cellatársaik verték meg brutálisan, politikai koncepcióikat megmásítandó. Az akció 1949. december 6-án vette kezdetét Piteşti-en; az átnevelési módszer” kidolgozásában és gyakorlatba ültetésben fontos szerepet játszott egy elítélt, Eugen Ţurcanu.
Lásd a cikk első részét: A „piteşti-i jelenség”. Történelem és emlékezet I. >>


Az ország más börtöneiben tapasztalt kudarcok ellenére, Piteşti-en folytatódott az átnevelés, 1950-ben, április és szeptember között a földszinten levő elítéltekkel, 1950 decemberétől 1951 tavaszáig az alagsorban levő munkaszolgálatra ítélt személyekkel.

Kiállítás a „piteşti-i jelenségről”


1951. július 10-én egy Ion Simionescu nevű elítélt, aki átesett az átnevelésen, egy munkatáborban szándékosan elhagyta a tábor biztonsági kerítését azért, hogy az őrök lelőjék. Az ő halálának köszönhetően fény derült az átnevelés jelenségére, a Londoni Rádió tudomást szerzett arról, hogy


Romániában kínozzák a politikai foglyokat.

A temérdek kritika hatására a rendszer úgy döntött, hogy beszünteti az átnevelést. Ez a folyamat két szakaszban zajlott le.

1951 szeptemberében a piteşti fogvatartottakat Szamosújvárra szállították, ahol még 1950-ben elkezdődött az átnevelés. Szamosújváron pedig 1951. december 19-én leállították az átnevelési projektet. Az átnevelő program lebonyolításában résztvevő foglyokat Zsilávára szállították, ahol két éven keresztül a Securitate többször is kihallgatta őket, amíg eldöntötték, hogy kiknek a nyakába varrják a felelősséget.

A börtön





A nyomozás során a hatóságok igyekeztek úgy beállítani az átnevelés-ügyet, mintha azt a Legionárius Mozgalom bebörtönzött tagjai szervezték volna meg abból a célból, hogy kompromittálják a népi demokratikus rendszert. A nyomozás során megvádolt 21 elítélt magára vállalta és elismerte a vádpontokat, ezzel is bizonyítva a rendszernek, hogy az átnevelésnek voltak eredményei. Az átnevelés vezetője, Eugen Ţurcanu látva, hogy semmi esélye nincs a menekülésre, nem ismerte be az ellene felhozott vádpontokat.

Eugen Ţurcanu


Az átnevelésben érintett személyek pere 1954. szeptember 20. és november 10. között zajlott le Bukarestben. A hatóságok az elején úgy tervezték, hogy a tárgyalás,


egyfajta példastatuálás végett,

nyilvános lesz, azonban menetközben változott a forgatókönyv. A tárgyalásokat zárt ajtók mögött folytatták le, a közönséget mindössze a securitatés tisztek és azok feleségei alkották. A 22 átnevelt elítéltet (egyetlen kivétel Nicolae Cobâlaş volt) gondosan a volt legionáriusok közül válogatták ki.

A védelemnek gyakorlatilag semmi szerepe nem volt, a védő bírák is inkább vádolták az elítélteket. Az átnevelésen átesett rabok abban reménykedtek, ha elismerik bűnösségüket, megmenthetik bőrüket. Maga Eugen Ţurcanu is (eddig ismeretlen okokból) változtatott a kihallgatások során tanúsított magatartásán, elismerte „bűnösségét”.

Politikai bűnök elkövetésének vádjával a Katonai Bíróság az összes érintettet halálra ítélte. 1954. december 17-én a zsilávai börtönben 16 elítéltet végetek ki. A tizenhetediket 1955. június 22-én végezték ki. A börtönhivatalnokok közül bűnbakként Gheorghe Sucigant, Alexandru Dumitrescut, Tudor Sepeanut, Constantin Avădaneit és Viorel Bărbosut ítélték el külön perben, ezzel terelve el a figyelmet a pártvezetők és a Securitate egyes vezetői által elkövetett törvényszegésekről.


Romániában és nemzetközi szinten is kevés az átnevelésre vonatkozó elemző munka. Többségük


egyszerű pszichikai rombolásként tárgyalja,

kevesebb figyelmet szentelve az akarat és meggyőződés átalakítására tett kísérleteknek. Az átnevelésen átesett személyekkel készült interjúk elemzése azonban azt mutatja, hogy a gondolkodásmód és érzésvilág megváltoztatására tett kísérletek gyakorta sikeresek és tartósak voltak. Az átnevelést pszichésen csak egy nagyon szűk, az akciók perifériájára került csoport vészelte át. Ezt a jelenséget több tényező is befolyásolhatta: az átnevelés tömeges jellege, az átnevelés körülményei, az átnevelők viselkedése és az átneveltek ellenállása.

Az átnevelések során a tudat az őt ért agresszió hatására nagy nyomás alá került. Az esetek többségében a sorozatos sokkhatás eredményeként az illető szétesik. Létezik azonban egy nehezen magyarázható jelenség is, amikor is a tudat visszazár, magába fordul, és egy belső egyensúlyt teremt. Ezt nevezzük, többszörös tudatnak. Ezzel szemben, annak ellenére, hogy a fenti jelenség is az átnevelő leleplezés hatására alakul ki, az átnevelt tudat esetében a tudat megszűnik az átnevelés előtti formában létezni, működni. Ez esetben


az ént szétzúzzák és az új ember modellben rakják össze.

Az átneveltek nem képeznek egy homogén kategóriát. Három csoportot különböztethetünk meg:

a) az átnevelés káderei azon elítéltek közül kerültek ki, akik vezették a projektet, akik tagjai voltak a leleplező bizottságoknak és részt vettek az átnevelés kádereinek járó képzésben;

b) az átnevelő tanácsok segítői olyan elítéltek voltak, akik támogatták a leleplező bizottságokat és magát az átnevelést és olykor részt vettek azokban;

c) az átlagos átneveltek, akik néha részt vettek mások átnevelésében, de nem voltak a leleplező és átnevelő bizottságok tagjai.

A fenti osztályozásnak megfelelően beszélhetünk továbbá erős tudatról, átlagos tudatról és ún. puha tudatról. Puha tudattal az ún. átlagos átneveltek rendelkeztek. Ezek a személyek ritkán vettek részt a különböző átnevelő bizottságok munkájában, mások leleplezésében.


Ők voltak a leleplezések hátvédjei.

Az átnevelt tudat második kategóriája, az ún. átlagos tudat hordozói segítették az átnevelő bizottságokat. Gyakorta őrködtek, felügyeltek a leleplezés és átnevelésesek során. Egyfajta összekötő szerepet játszottak az átnevelők és az átneveltek között.


Az erős tudat az átnevelőt jellemezte. Az átnevelés legmagasabb szintű terméke. Ők alkották az átnevelő és a leleplező bizottságokat. Ők feleltek a többiek „megtérítéséért”. Ezek azok az elítéltek, akik a legtovább mentek az új hit érdekében, az ideológiai átnevelés előőrsei voltak. A Belügyminisztérium ideológusainak kifejezésével élve, miután az elítélteket „megsemmisítették”, majd újra öntötték az „új ember” képében, ezen utóbbiak közül kerültek ki a legkeményebb elemek. Ez a típusú kategorizáció inkább funkcionális értelemben használható, hogy a rendszer milyen mértékben használta őket az átnevelési folyamatban.

Az ’50-es évek átnevelési kísérlete összehasonlítható a hasonló belföldi és külföldi módszerekkel, eljárásokkal. 1960 és 1964 között a romániai börtönrendszerben


egy új típusú átnevelést alkalmaztak.

Először Enyeden léptették életbe, majd 1962-től Botoşaniban és Szamosújváron. Az új módszer jellemzői között már nem találjuk ott a verést és kínzást, annál inkább a nyomásgyakorlást és a szabadon engedés ígéretének kombinációját. A módszernek már nem a teljes megsemmisítés volt a célja, hanem a semlegesítés, az ellenállás megtörése. Ez a módszer meglehetősen jól működött. A fogvatartottak zöme elítélő nyilatkozatott adott ki a régi pártjaikról és azok vezetőiről, amelyek közül néhányan maguk is részt vettek ezekben az akciókban. 1964-ben, az amnesztia idején néhány tucatra tehető azok száma, akik megtagadták, hogy elítéljék saját múltjukat.

Az átnevelés sikerességében az is szerepet játszott, hogy az elítéltek többsége hosszú ideje volt börtönben (egyes legionárusok már 1941-től), semmiféle információval nem rendelkeztek arra vonatkozóan, hogy mi történik a falakon kívül, és nem utolsó sorban az a remény, hogy a rendszer ténylegesen keresi a megbékélést a hajdani ellenségeivel. Az átnevelés eszköztárában megtalálható a politikai rendőrség összes módszere, technikája: elszigetelés, dezinformálás, befolyásolás, az illető hajdani vezetőiről kialakított kép lerombolása. A totális átnevelés során a tudat teljes megsemmisítését célozták meg; a későbbi önelemző átnevelés során elégséges volt beismerni, hogy az illető vétett a rendszer ellen.

A szovjetek korán rájöttek ara, hogy az átnevelés fokozatos, progresszív folyamatként kell, hogy megtörténjen, a román átnevelők csak az átnevelés romániai „gyerekkora” után ébredtek rá mindezekre. Dokumentumokból rekonstruálható, hogy a Piteşti-en lefolytatott átnevelés megkezdése előtt


a szovjetek figyelmeztették a román felet,

hogy ne menjenek el túl messzire. A nagyon gyors személyiségváltás szerintük veszélyeztette a folyamat sikerességét.

Az átnevelés módszerét Makarenko dolgozta ki a húszas évek Szovjetuniójában. Kínában, akár csak Piteşti-en, a totális átnevelés volt a kitűzött cél. A kínai hatóságok ugyanakkor nem mindig közölték ezt az elítéltekkel. Pl. a gondolkodás átalakításán átesett Pierre Sauvage katolikus lelkésztől nem kérték, hogy vesse el hitét, „csupán azt”, hogy ne imádkozzon. Az átnevelők tudták azt, ha megszüntetik a hit kifejező eszközét, elsorvaszthatják azt. Az átnevelést hosszú folyamatként képzelték el, hogy a román terminológiát használva ne alakuljanak ki „mesterséges pszichológiai folyamatok.” Kína volt császárának, Pu Yinek az átnevelése 12 évet vett igénybe.

Az 1964-es amnesztia után a romániai kommunista rendszer, alkalmazkodva a változásokhoz, továbbra sem mondott le az ún. átnevelő módszerek alkalmazásáról. Ezek alkalmazásának az volt a célja, hogy megakadályozza az ellenzékiség kialakulását. Íme néhány módszer: figyelmeztetés (az illetőt behívatták a Milíciára vagy a Securitatéra és különböző módszerekkel fenyegették); pozitív befolyásolás (a Securitate ügynökei, munkahelyi főnökök vagy akár családtagok révén); az illető környezetének felszámolása és elszigetelése (a veszélyesnek tartott személyek esetében, hogy ne befolyásolhassa a környezetét); a tevékenységek semlegesítése (a fent említett technikák kombinatív alkalmazása, hogy felszámoljanak egy ellenséges csoportosulást); ha mindezek működésképtelennek bizonyultak,


következett az internálás a pszichiátriára.

A Ceauşescu-korszakban elsősorban az egyént próbálták meg befolyásolni azzal a céllal, hogy ne alakulhassanak ki civil vagy politikai ellenzéki csoportosulások, és ha megalakultak, azonnal felszámolhassák azokat. A negyvenes, ötvenes évek agresszivitása után a hatalmi szerveknek már nem volt szükségük szélsőségesen durva eszközökre, a mérsékelt eszköztár is meghozta a kívánt eredményeket.

A kommunista nevelés, illetve átnevelés közös talajból táplálkozott. Az új ember megteremtésének eszközei voltak. Az előbbi a személyiség kialakításáért felelt, az utóbbi pedig annak újraalakításáért. Az ideológia jellemzője, hogy akár a tájfun, képes rombolni a centrumban is (a börtönök világában) és a periférián (a börtönön kívüli világban) is.

A romániai átnevelésről születet néhány leírás, elemzés 1989 előtt és után is. Íme néhány a legfontosabbak közül: Dumitru Bacu: Piteşti, centru de reeducare studenţească, Madrid, 1963. Virgil Ierunca: Fenomenul Piteşti. Paris. 1981. Virgil Ierunca: Le phénomène concentrationnaire en Roumanie. Editura Galimard, 1973. Grigore Dumitrescu: Demascarea. 1978 la München. Paul Goma, Patimile după Piteşti. Editura Hachette, Paris, 1981.  

Mircea Stănescu


Forrás : http://itthon.transindex.ro/
1968-ban született az Olt megyei Mogoşeşti községben. Jelenleg az Országos Történelmi Levéltár munkatársa és a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézet külső munkatársa. Tanulmányait a Bukaresti Egyetem Filozófia Karán végezte, ugyanitt szerezte meg doktori címét is. Fő kutatási területe a kommunizmus, a piteşti átnevelés jelensége. Munkásságáról lásd: mircea-stanescu.blogspot.com

ÚJ EMBER KÉSZÜL A „piteşti-i jelenség”. Történelem és emlékezet I.

                      Milyen  volt  Romániában  a  kommunista  diktatúrában ? A  Szekuritate  ott  volt  az  élet  minden  területében.Besúgók  hálózatát  hozták  létre,mert  így  tudtak  mindenről.A  besúgók  jelentettek,mert  vagy  önként  csinálták, vagy  zsarolták  őket.De  mi  történt  azokkal,akik  nem  törtek  be ? Szörnyű  kínzásoknak  tették  ki  őket ' Nehezen  hihető,de  igaz  volt.Csak  1989  után  lettek  a  nyilvánosságra  hozva  azok  a  rémtettek,melyeket  Romániában  is  elkövettek  az  elvtársak. Az  alábbiakban  olvashatnak  a  pitești  börtön  életéről. Bár  sohasem  ismétlődne  meg   sehol  a  világon '

ÚJ EMBER KÉSZÜL
A „piteşti-i jelenség”. Történelem és emlékezet I.



A pitesti börtönben zajló kísérlet elmélete szerint a kommunista rezsim ellenállóit kínzás és verés útján jó polgárokká lehet nevelni. 
A Piteşti-en alkalmazott átnevelési módszer előzményének a suceavai börtönben meghonosított eljárásokat tekinthetjük. 1949. január 6. és 19. között Suceaván kísérelték meg a kommunista Romániában először átnevelni a politikai fogvatartottakat. Ez két szempontból fontos: egyrészt megmutatta, hogy lehetséges a rabok átnevelése, működik a módszer, másrészt


kitermelte azokat a kádereket,

akik később részt vettek a piteşti-i jelenségként elhíresült kísérletben. A programba beemelt elítéltek oda jutottak, hogy a kommunista párt szerkezeti felépítésének mintájára a börtönben létrehoztak egy saját szervezetet, a Kommunista Meggyőződésű Fogvatartottak Szervezetét.

A Belügyminisztérium 1949. március 9-én egy új átnevelőt küldött, egy Stângă nevű fegyőr személyében és felszámolták a rabok szervezetét. A suceavai „első generációs” átnevelési projekt abból állt, hogy a programban részt vevő rabok közösen tanulmányozták és elemezték az ideológiai könyvészetet, illetve információkkal látták el a kihallgató tiszteket a még le nem tartóztatott személyekről valamint a börtöntársak állapotáról, hangulatáról.

Még javában zajlott a suceavai projekt, amikor a programban eredményesen részt vevő rabok egy csoportját a Belügyminisztérium Eugen Ţurcanu vezetésével

Eugen Ţurcanu



a piteşti-i börtönbe vezényelte

azzal a küldetéssel, hogy megteremtsék egy új típusú átnevelési program feltételeit. Az újonnan érkezetteket az első emelten található 11. számú, úgynevezett „korrekciós” cellában helyezték el (olyan rabokat őriztek itt, akik nem tartoztak a rendszer első számú ellenségei közé).

Az újonnan érkezettek hozzáláttak a rabokról szóló információk begyűjtéséhez és felvették a kapcsolatot a börtön vezetésével, hogy elkezdhessék a munkájukat. A börtönigazgatóság és az átnevelést kezdeményező csoport közötti kapcsolatfelvételre 1949 nyarán került sor, Iosif Nemeş belügyi ezredes látogatása során.


>> a Történelem rovat további anyagai >>


Június 7. és november 25. között a Belügyminisztérium megszigorította a börtönélet feltételeit: ez volt az új módszer életbe léptetésének első fázisa. November 25-én pedig a Securitate és a Belügyminisztérium még egyszer leellenőrizte a program kezdeményezőit.


Az akció 1949. december 6-án vette kezdetét

az első emeleti „kórház cellában.” A „piteşti-i átnevelési módszer” kidolgozásában és gyakorlatba ültetésben fontos szerepet játszott egy elítélt, Eugen Ţurcanu: a börtönben tanúsított odaadása azt az érzést keltette a vezetőségben, hogy a módszerük működik.

Ţurcanu a Iaşi-i Egyetem jogi karán tanult, 1946-ban lépett be a kommunista pártba, ahonnan még diplomataképző tanfolyamra is elküldték. 1948-ban tartóztatták le és egy év múlva ítélték el, egy letartóztatott vádjai alapján. Az ok: Ţurcanu ifjú korában tagja volt a Legionárius Mozgalomnak. E tényt amúgy Ţurcanu megemlítette az életrajzában, a letartóztatásra "biztonsági okokból" került sor.


Ţurcanu 1948 őszén a suceavai börtönben bekerült egy átnevelési programba, amelyet egy másik elítélt, Alexandru Bogdanovici irányított. Bogdanovici előzőleg a Legionárius Egyetemisták iaşi-i központjának volt a vezetője.

Ţurcanu hosszú ideig abban reménykedett, hogy hamarosan szabadulhat, ezért az első átnevelési projektbe konkrétan nem szállt be, csupán a folyóson őrködött, a börtönbesúgókat fedezte.

1949. január 6-án ítéletet hoztak a iaşi-i egyetemisták perében. Ţurcanut hét év „korrekciós” börtönbüntetésre ítélték. A fiatal, ambíciós, intelligens Eugen Ţurcanu


arra törekedett, hogy minél hamarabb szabadulhasson

(felesége és két éves kislánya várta), belépett az átnevelési programba, amelynek hamarosan átvette a vezetését is.




A piteşti átnevelési módszer egyik fő jellemezője az volt, hogy a fogvatartottakat saját cellatársaik verték meg brutálisan, politikai koncepcióikat megmásítandó. Az átnevelő bizottság tagjai és azok segédjei (maguk is börtönlakók) által kiosztott rendszeres verésen túl a fogvatartottakat különböző tornagyakorlatok elvégzésére kötelezték (guggolás, fekvőtámasz) valamint arra, hogy napokat, éjszakákat töltsenek kényelmetlen pozíciókba kényszerítve.


A legkülönbözőbb módszerekkel kínozták és alázták meg őket:

békaugrásban kellett közlekedniük, órákon keresztül kellett mossák a padlót, kúszniuk, mászniuk kellett, a kezük használata nélkül kellett étkezzenek, székletet és vizeletet kellett fogyasztaniuk, egymással kellett verekedniük. A börtönőrök csak a leleplezés első szakaszában vettek részt, ezután ők a terepet biztosították és csak szélsőséges esetekben léptek közbe.

A belső leleplezés során az elítéltet ara kényszerítették, hogy nevezze meg a saját és az általa ismert gyanús elemek által elkövetett börtön- és rendszerellenes magatartásformákat. Ebben a szakaszban csak a börtön területén belül „elkövetett” rendszerellenes cselekedeteket kellet megnevezni. Ezeket a cellatársak és az átnevelő előtt nyilvánosan kellett felsorolni.

A cellatársaknak is részt kellett venniük ebben a folyamatban, kérdéseket kellett feltenniük az illetőnek. Ha úgy vélték, hogy a önleleplező személy bármit is elhallgat vagy eltorzít, közbe kellett lépniük. Az átnevelők ezzel kettős célt követtek: egyrészt megpróbálták a lehető legmélyebben megismerni a börtön belső világát, illetve, hogy melyik rab, milyen mértékben vesz részt a börtön "társadalmi életében". A belső leleplezés szóban történt. Az elítéltek csak később számoltak be írásban, akkor is csak a legfontosabb történésekről.




bizonyos kérdéseket gondoljanak át jobban.

Amikor a főnök úgy értékelte, hogy eljött az idő, utasítást adott, hogy a leleplezéseket foglalják írásba. 1949. november 25. és december 26. között a leleplezéseket a börtön igazgatója Alexandru Dumitrescu valamint a börtön politikai referense (tisztje), Ioan Marina jelenlétében írták meg. Az első időszakban erre a börtön különböző adminisztratív helyiségeiben került sor. 1950 január 19. után ezeket a szövegeket a négyes kórterem melletti egykori mosdóban írták meg, Eugen Ţurcanu, az átnevelő főnök jelenlétében. Az elítélteknek közölniük kellett minden olyan információt, amelyet a rendszer felhasználhatott.

Íme néhány azokból a kérdésekből, amelyek érdekelték a Securitatet és a pártvezetést: legionárius szervezetek, államellenes szervezkedések, fegyver- és lőszerlerakatok, olyan személyek, akik segítenek az illegális határátkelőknek. A feloszlatott Nemzeti Parasztpárt tagjainak kapcsolatai, kémkedés (mindennemű kapcsolat Nyugattal), a gazdaság szabotálása (az államosítás ellen történő megnyilvánulások), valuta, nemesfém, tiltott könyvek és iratok birtoklása, kommunistaellenes cselekedetek a háború során, párttagokra vonatkozó adatok.

Az elítéltek a fenti kérdéscsoportok alapján írták le a saját magukra és ismerőseikre vonatkozó leleplezéseiket. Ezeket az írásokat leleplezéseknek nevezték hivatalos formában is és a következő mondattal kezdődött:


„Alulírott ... bandita, a következőket nyilatkozom:”,

ezek után következett maga a nyilatkozat szövege. A leleplezések nem sokban hasonlítottak azokhoz a nyilatkozatokhoz, amelyeket az elítéltek a Securitate előtt tettek a kihallgatások során. Inkább információszolgáltató feljegyzésekként lehet kategorizálni őket. Ezekben a börtönön kívüli eseményeket, információkat rögzítették.

A leleplezések hivatalosan a raboknak tett engedménynek számítottak. Ebből kifolyólag a raboknak kérelmezniük kellett, hogy megtehessék az ún. önleleplezésüket. Ez a gesztus a hatalmi ideológiával szemben történő kapitulációjukat jelentette. A leleplező szövegekben nem említették a tortúrákat, veréseket, maximum egy engedélyezett fanyelvezetben utalhatták rá, mint pl. „a konfliktus következtében”, a „viták következtében.”

Eugen Ţurcanu

Azt, hogy ki mennyire őszinte a nyilatkozataiban, Ţurcanu döntötte el. Utána szembesítették egymással a nyilatkozatokat meg a személyeket. Egy másik, Ţurcanu által használt módszer alapján az átnevelt rabok egykori cellafőnökeit hallgatták ki. Hogy megbizonyosodjon arról, hogy az elítéltek a teljes valóságot mondják, Ţurcanu gyakran addig verte őket, amíg azok elkezdtek kitalált történeteket mesélni.

Ezeket aztán szembesítette a többi rab nyilatkozataival. Az átnevelő főnök biztosította a programban résztvevő személyeket, hogy a nyilatkozataik nyomán nem kerül sor újabb perekre. Állítása szerint a leleplezés nem egy nyomozási eszköz, csupán


egy eljárás, ami megnyitja az utat az átnevelés irányába.

Tehát mindez nem egy újabb kihallgatásként értelmezendő, hanem a megtérés, az áttérés egy szükséges előkészítő szakaszaként. Valójában, állították, az őszinteség fokmérője, amely lehetővé teszi az új doktrína befogadását. A külső leleplezés folyamán az elítéltek arról tettek tanúbizonyságot, hogy szakítottak a múlttal.

A belső leleplezés egy újabb szakaszában az elítéltnek bizonyítania kellett, hogy teljesen szakított a múlttal. Össze kellett állítania egy életrajzot. A teljes átalakulást bizonyítandó, az életrajznak nagyon sok negatív adatot kellett tartalmaznia az illető személyről és közvetlen környezetéről.

Míg a külső leleplezés folyamán arra kényszeríttették őket, hogy a valóságot mondják, a belső leleplezés a fikciógyártás szakasza. Ez esetben nagyon sok valótlan dolgot kellett állítaniuk önmagukról pl: hogy ők és családtagjaik gonosztevők, gyilkosok, elmebetegek. Mindezt nem csak elmondani kellett, hanem be is kellett ismerni.

A elítéltek, miután beismerték „rémtetteiket”, ezek függvényében kellett újraértelmezniük eddigi életüket. Az életrajzot a cellatársak és az átnevelő főnök társaságában kellett megírni. Az életrajzi adatok elmesélésében részt vett az összes elítélt, akiknek kötelező volt kérdéseket feltenniük, megcáfolniuk és vádolniuk minden egyes esetben, amikor az illetőről úgy gondolták, hogy egy kicsit is ragaszkodik a múltjához. A legönmarcangolóbb életrajz volt a legsikeresebb, a semleges hangvételű életrajzot banditizmusként könyvelték el. A legsikerültebb életrajzokat egyfajta igazolás végett elküldték a Belügyminisztériumhoz. E szakasz után


következett az ideológiai indoktrináció.

Azokat az elítélteket, akik túljutottak az előző átnevelési szakaszokon, ideológiai kiképzésben részesítették. Megbeszélték, megvitatták velük a kommunista ideológia alaptételeit. A külső leleplezés fázisában az elítélt megírta az önleleplezését, a belső leleplezés során az önéletrajzát és a következő szakaszban, a leleplezés utáni szakaszban, elemeznie kellett saját fejlődését. Az átnevelés ezt a hármas dinamikát követte: az első szakaszban a fogvatartott szakított a múltjával, a második szakasz megerősíti ezt, a harmadik szakaszban felvérteződik ideológiai elmélettel, amely elvileg lezárja a folyamatot. Az első szakaszban megsemmisítették az elítélt alapkoncepcióit, a másodikban újjáírták a múltját, a harmadikban megkapta a magyarázatot, hogy mindez miért is történt.



A sikeres átnevelés az úgynevezett korrekciós részlegen ért véget. 1950 nyarán Piteşti-en véget ért az első csoportos program. Az elítéltek körülbelül kétharmada esett át az átnevelésen. Ezek után a hatalom úgy gondolta, hogy más börtönökre is kiterjeszti a módszert. Az átnevelésen átesett elítélteket más börtönökbe helyezték át (Brassó, Szamosújvár, Tîrgu Ocna és Ocnele Mari). Ezekben a börtönökben is több-kevesebb sikerrel zajlott az átnevelés. Annak ellenére, hogy próbálták a folyamatot egységesíteni, mindegyik börtönnek megvan a saját átnevelési története. A módszer 1950 márciusában Brassóban, majd 1951 áprilisában és szeptemberében a Bákói Aknavásáron is kudarcot vallott.
 Forrás : http://itthon.transindex.ro/