Az alábbi cikket azok az Olvasó olvassák el,akik nem érzékenyek a vallás témájára.Mivel az egyházak nem rendezték az ügynöki múltjukat,ezért még ki vannak téve a gyanusitásnak.Különösképpen az egyházi vezetők'A kádári korszak hatása még most is érezhető '
Akadozik az egyházak belső tényfeltáró munkája vezetőik egykori állambiztonsági múltjával kapcsolatban.
Rágalmazási per kezdődik a héten Gödöllőn, miután Bölcskei Gusztáv, a Magyar Református Egyház Tiszántúli Egyházkerületének püspöke, egyben az egyház zsinati elnöke feljelentést tett a Református Élet című havilap ellen. A püspök azt sérelmezi, hogy a folyóirat szerint az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában olyan dokumentum található, amely szerint ő 1986-tól három éven át Bátori fedőnéven titkos megbízott volt. Az úgynevezett 6-os kartont – amelyet a beszervezettekről készítettek a Belügyminisztérium munkatársai – a püspök szerint a tudta nélkül állították ki, és őt soha nem szervezték be, nem is jelentett.
Az állítás nem először jelent meg Bölcskeiről. Két éve Kósa László néprajztudós ismertette az akkor már évek óta tartó kutatás eredményét a református egyház állambiztonsági múltjával szembenézést sürgető Théma Egyesület konferenciáján, és akkor hozta nyilvánosságra számos más református lelkész érintettségével együtt Bölcskeiét is. A püspök akkor még nem perelt, hanem nyilatkozatban tiltakozott a megnevezése ellen, egyben nyilvánosságra hozta az átvilágító bizottságtól 2002-ben kapott igazolását. Mint abból kiderült, már a bizottság is tudott az ő 6-os kartonjáról, ám Bölcskei, valamint a kartonon beszervezőként szereplő tartótiszt vallomása alapján azt állapította meg, hogy „a 6-os nyilvántartási karton formailag eredeti, tartalmában azonban hamis”. Ezen a dokumentumon kívül más terhelő iratot – jelentést, aláírt beszervezési nyilatkozatot – nem találtak. A tartótiszt irathamisítással vádolta meg magát: azt mondta a bizottságnak, hogy az ügynöki munkára alkalmatlan püspök nevében csak azért állított ki 6-os kartont, hogy statisztikai jelentésében a saját tevékenységét igazolja.
Bölcskei két évvel ezelőtti tiltakozása nem érte el célját. Miután az egyesületnél úgy találták, hogy az ügynökmúlt feldolgozása lassan halad a reformátusoknál, idén feltették Kósa előadásának anyagát a honlapjukra, benne a püspökre vonatkozó kitételt, majd az ezt követő levélváltást. Ez ott ma is megtalálható, a Református Élet lényegében ezt vette át. A pert mégsem az egyesület vagy Kósa ellen indította a püspök, hanem a lap ellen.
Aszerkesztőknek nincsenek illúzióik. „Számításba vettük, hogy esetleg beperel bennünket valaki, de ennek vállalásával együtt szerettük volna felhívni a figyelmet arra, hogy a kérdésről a jelenlegi törvényi előírások betartása mellett képtelenség érdemben beszélni” – mondta Hünlich Róbert szerkesztő. Ahhoz, hogy valakiről mint volt állambiztonsági ügynökről lehessen írni, a jelenlegi bírósági gyakorlat szerint több feltételnek kell megfelelni – magyarázta Ungváry Krisztián történész. Szükség van hozzá a saját kezűleg aláírt beszervezési nyilatkozatra, saját kezű aláírásra anyagi juttatás átvételéről, illetve egyéb állambiztonsági iratra, ami lehet például a 6-os karton. Ezekből legalább kettő kellene a bizonyításhoz, de sok esetben csak a karton van meg, amit azonban a bíróságok nem fogadnak el bizonyítékként.
Így járt Ungváry is, amikor Kiss-Rigó László szeged–csanádi katolikus püspök perelte be: a bíróság nem fogadta el a történész érvelését arról, hogy a 6-os karton megléte elég annak bizonyítására, hogy valaki ügynök volt. Végül furcsa módon Kiss-Rigót is egykori – és még pár évvel ezelőtt is a nemzetbiztonságiaknál szolgált – tartótiszt tisztázta, azt állítva a bíróság előtt, hogy a püspök háta mögött állítottak ki róla kartont.
Kiss-Rigót mindenesetre ennek az ügynek az ismeretében nevezte ki a Magyar Katolikus Püspöki Kar az 1945 utáni katolikus múlt feltárásának igényével létrehívott Lénárd Ödön Alapítvány kuratóriumának vezetőjévé Várszegi Asztrik pannonhalmi apát helyett. Az alapítvány, amely amúgy is jó másfél évtizedes késéssel jött létre, négyéves működése alatt sem vált a katolikus egyház vezetése előtt népszerűvé, támogatása elenyésző volt, és nem csak anyagilag. Névadójának szellemiségével is ellentétbe került az alapítvány: Lénárd közismerten hajthatatlan volt ugyanis a szocializmus ideje alatt kollaboráló egyháziakkal szemben, s nemcsak az üldözött, hanem az együttműködő egyház történetét is fel akarta dolgozni.
A történelmi egyházak nem siettek azonban az 1945 utáni évtizedek alapos és elfogulatlan feldolgozásával, csak akkor léptek, amikor a sorozatos leleplezések miatt már nem dughatták homokba a fejüket. (A zsidó hitközségek mindmáig nem állítottak fel hasonló belső bizottságokat.) A Lénárd-alapítvány története mutatja, hogy még most is nagy ellenszélben kell munkálkodniuk azoknak, akik fel szeretnék dolgozni a múltat. Az ügynökkérdésre a legnagyobb figyelmet az evangélikusok fordítják, Háló című könyvsorozatuknak már megjelent az első kötete. Mint egy októberi konferencián elhangzott, náluk is nagy az ellenállás egyházon belül, de a kötet szerkesztői élvezik néhány vezető támogatását.
A reformátusoknál a Théma Egyesület kezdeményezése után, 2009 márciusában döntött a zsinat bizottság felállításáról, de az még alig kezdte el a munkát. A múlt hónapban nevezték meg azokat a történészeket, akik átnézik majd a levéltárakat, ám munkájukhoz titoktartási fogadalmat kellett tenniük, és vállalni, hogy a megismert adatokat nem közlik, csak átadják az egyháznak. A munka a zsinati levéltár keretében folyik majd, és később dől el, milyen formában lesz publikus az eredménye. Persze más történészek is dolgoznak ezeken az ügyeken – például a kifejezetten erre szakosodott Fehér Hollók nevű, jelenleg hét történészből álló munkacsoport, amely szisztematikusan dolgozza fel az állambiztonsági szervek és az egyházak történetét.
Mert még bőven lehetnek meglepetések az egyházi ügynöklisták kapcsán. Megválasztása után derült ki például mind a Károli Gáspár Református Egyetem, mind az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektoráról, hogy korábban az állambiztonságiaknak dolgozott. Szűcs Ferenc, a Károli rektora ezután lemondott, míg az evangélikus Szabó Lajos bevallotta ugyan az érintettségét, de maradt a székében, pedig a múltjával nem önként nézett szembe, hanem az evangélikus tényfeltáró bizottság munkája „buktatta le”.
Mindegyik egyháznak nehéz megemésztenie, hogy vezetőik nagy része nemcsak együttműködött a kommunista államhatalommal, hanem ügynökké is vált. Az 1980-as évek végén mind az evangélikusok, mind a reformátusok valamennyi püspöke egyben a belügy embere is volt, de a katolikus püspökök nagyobb része is az állambiztonsági szervek szolgálatában állt. Mélységes a szégyenérzet – mondta Ittzés János evangélikus püspök az Egyházüldözés és egyházüldözők című idén májusi konferencián, hogy „evangélikus egyházi vezetők – és most nem vigasztalom magam azzal, hogy nem csak ők – odaléptek a frontvonalba, és nyíltan egyházellenes, istenellenes ügy kiszolgálói lettek saját lelkészeikkel, saját egyházuk népével szemben”.
RIBA ISTVÁN
Hetilap: Kartonfigurák: ki volt a Bátori fedőnevű titkos megbízott? - HVG.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése