Széles Gábor nem hisz Matolcsy tündérmeséjében'

Matolcsyit nemcsak az ellenzék támadja a 2013-as költségvetési tervért, hanem Széles Gábor is.Nem hisz Matolcsy tündérmeséjében.Miért?Olvassák el a teljes interjút '

A többkulcsos személyi jövedelemadó megszüntetésével csak a költségvetésen ütöttünk ötszázmilliárd forintos lyukat, de a tranzakciós illetékkel a magyar gazdaságot és a bankrendszert is padlóra küldhetjük – jelentette ki Széles Gábor, a Magyar Hírlap tulajdonosa, valamint a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének tiszteletbeli elnöke. A nagyvállalkozó szerint megnövekedett tehertételt jelent, hogy a kormány bejelentette a héten: nem 130, hanem 280 milliárd forintot vár el ettől az adóbevételtől.

– Cégtulajdonosként hogyan látja, milyen tehertételt jelent a pénzügyi tranzakciós illeték ilyen brutális mértéke?
– Természetesen foglalkozunk ezzel a kérdéssel vállalataink esetében is. Például a Videotonnál egy olyan programot futtattunk le, amely hatásvizsgálatot jelentett számunkra a tranzakciós adókból eredő adónövekedésre. Egyébként ne legyenek senkinek kétségei: a bankok kezelési költségként át fogják hárítani a tranzakciós illetéket. Másrészt a nagy különbséget a tranzakciós adó és a bankadó között éppen abban látom, hogy a bankadót nehéz volt az egész gazdaságra költségként teríteni, azonban a kezelési költség egy számlasor lesz az ügyfél felé, és ezért könnyebben tudják szétosztani az egész gazdaságon. Mi egyébként abból indultunk ki a Videotonnál, hogy a tranzakciós adó mértéke egy ezrelék lesz, és harmincezer forintos költségnél limitálva lesz ez az illeték. A vállalat éves árbevétele mintegy százmilliárd forint, és ennek a 0,1 százaléka éves szinten százmillió lett volna. Ilyen mértékű adót vártunk. Azonban a program lefuttatásának eredményeként nyolcszázmillió forintos költség jött ki a cég esetében. Vagyis nyolcszor nagyobb adóterhelést jelent az új adó, mint amire eredetileg gondoltunk.

– Mi okozza a nyolcszoros eltérést?
– Nagyon leegyszerűsítve, két tényező okozza ezt a nyolcszoros multiplikátor hatást. Egyfelől a költségeket rögtön megkétszerezi az, hogy egy termék előállításához például tranzakciós költségek járulnak számos dolog esetében: mint például az anyagbeszerzésnél vagy éppen a munkabérnél. Csak ez a hatás kétszeres multiplikátorként jelentkezik egy vállalatnál. A fennmaradó hatszoros eltérést pedig a cash-pool rendszer okozza. Ezt azért használják a vállalatok egy bizonyos nagyságrendű forgalom felett, hogy amikor fölös pénzeik vannak, és azokon nincs éppen kamatlekötés, akkor hozam nélkül ne pihenjenek a bankban, hanem a cégcsoporton belüli társaságokat átmenetileg pénzügyileg kisegítsenek, például hitelekkel. Általában az öt-tízmilliárd forint fölötti árbevétel esetén használják ezt a rendszert a közép- és a nagyvállalkozói körbe tartozó vállalatcsoportok. Az említett két tételsorból jön össze a nyolcszoros növekedés az új adóteherből.

– Ez legyen a Videoton gondja!
– Ha csak a Videoton esetében nézzük, hogy nagyságrendileg egymilliárdos kiesést okoznak a banki műveletek és a cash-pool működtetése, akkor optimálisabb lenne Bécsben vagy Pozsonyban képviseletet nyitni. Egy-két munkatárs alkalmazása a szomszédos országokban még mindig olcsóbb, mint az egymilliárdos új költségteher. Ebben az esetben egyértelmű, mit léphet egy ilyen vállalat. Magyarán: ilyen illetékszint mellett ki kell tenni a banki tevékenységet külföldre.

– A közép- vagy nagyvállalati kör is ezt a lépést fogja választani?
– Ez sajnos elképzelhető, ám a nagy kérdés az, ha például az Audi, amely a magyar GDP-nek a jelentős hányadát adja, ugyanezekkel a problémákkal szembesül, és áthelyezi külföldre a banki számlavezetését és a pénzügyi forgalmát, akkor ennek milyen következményei lesznek a magyar gazdaság teljesítményére. Ne felejtsük el, hogy például az Audi esetében jelenleg úgy működik a rendszer, hogy importoldalon kerülnek behozatalra az alkatrészek, amelyhez különböző banki tranzakciók kapcsolódnak: az eszközök beépülnek, ezt követően a komplett járműveket kiszállítják Németországba. Az új adóintézkedések azonban azt hozhatják, hogy a költségek kikerülése érdekében visszajöhet a bérmunkáztatás, így azonban a vállalat forgalma is visszaesne a tizedére. Utóbbi pedig visszavetné a GDP-t. Ha tehát az összes, hazánkban termelő nagyvállalat csak adóoptimalizálás miatt áttérne ismét a bérmunkára, és külföldön végezné bankműveleteit, akkor nyolc-tíz százalékos GDP-csökkenés következne be.

– Mennyiben taszíthatja el a működő tőkét az új adóintézkedés, és milyen hatásokkal járhat a banki források alakulására?
– A problémát minél hamarabb meg kellene tárgyalnia a kormánynak, és nem pusztán már az itt működő, termelő cégek miatt. Hanem azért is, mert azok a külföldi cégek, amelyek Magyarországon akarnának beruházni, eltűnődnek azon, ha nem itt van a banki tevékenységük a magas tranzakciós költségek miatt, hanem külföldön, akkor miért fektessenek itt be. Ha húzódik a kormányzati döntés ezzel kapcsolatban, akkor félő, hogy az a vállalati invesztíciók további csökkenéséhez vezet. A másik óriá­si probléma, ha bevezetik a tranzakciós adót, nem a nyugati tulajdonban lévő leánybankok között lesz verseny, hanem az anyabankhoz kerülnek át az itteni tevékenységek. A verseny tulajdonképpen a külföldi bankok között alakulhat ki a magyarországi számlavezetésekért! Fogalmazhatunk úgy is, hogy a kormány indirekt módon segíti elő a bankok forráskivonását.

– Eközben a kormánynak bevételekre és alacsony költségvetési hiányra van szüksége! Hogyan tud pluszpénzt és minimális deficitet elérni a kabinet?
– Tetszik, nem tetszik, vissza kell térni a többkulcsos személyi jövedelemadóra, miután az egykulcsos kivett a költségvetésből mintegy ötszázmilliárd forintot, amelyet azóta sem sikerült megnyugtatóan pótolni. Ez a költségvetési lyuk, mondhatni, állandósult. A munkajövedelmekre rakódó terhek mérséklése helyett pedig csökkenteni kellene a fogyasztást terhelő adókat, hogy a GDP hanyatlása megálljon. Az első Orbán-kormány alatt helyes stratégia volt a munkajövedelmeket érintő adókat csökkenteni, mert akkor versenyben voltunk azért, hogy például az autóipari cégek bennünket vagy Szlovákiát válasszák. Jelenleg más a helyzet. És ami a legfontosabb: csak olyan adók és illetékek kerüljenek bevezetésre, amelyekről már hatástanulmány is készült.

Szajlai Csaba

Magyar Hírlap