Fotó - Birtalan Zsolt
Teljes interjú: http://nol.hu/– Hogyan szerzett tudomást arról, hogy mi hangzott el a kulturális bizottság ülésén?
– A médiából. Ott jelent meg, hogy egy internetes újságíró véletlenül olyan testületi ülés jegyzőkönyvére bukkant, ahol minősíthetetlen dolgok hangzottak el. Pontosabban: nagyon is jól minősíthetőek. Egy magyar művészről, aki nem mellesleg a Magyar Köztársaság többszörösen kitüntetett polgára, és aki e nagy megbecsülést jelző polgári kitüntetéseket két köztársasági elnöktől, Göncz Árpádtól és Sólyom Lászlótól, a kétpólusú magyar politika két „pólussztárjától” vehette át, nyilatkoztak úgy, hogy az tűrhetetlen egy jogállamban. Immár büntetőjogi kérdésről van szó, bár nem én perelek, hanem a nevemben perelnek.
– Mit érzett, amikor olvasta?
– Azt, hogy unom ezt a szappanoperát. Engem életemben sokszor ért hasonló atrocitás. A színházigazgatói szobámban, SZDSZ-es képviselőségem alatt Budapesten. Kaptam névtelen telefonokat, kaptam pisztolygolyót levélben, belőttek a házunkba kispuskával. Szegeden a Virág cukrászda teraszán ért spontán antiszemita gyűlölködő támadás. Én ezekre fel vagyok készülve, akár doktorálhatnék az ilyen helyzetek kezeléséből. A Hunyadi téren nőttem fel, a nem budapestieknek mondom, hogy az nem egy jó hírű hely a fővárosban. Engem az a Hunyadi téri éthosz nevelt olyanná, amilyen vagyok. Fiatal koromban birkóztam is – az ilyen támadásokat a magam senki másnak nem ajánlott „technológiájával” elintézem. Nem kérek segítséget, nem szaladok a rendőrségre, nem fogadok őrző-védő szolgálatot, nem kérek testőrt. Semmit. Elintézem magam. De ami Egerben történt, az más volt. A politikai antiszemitizmus, ami még engem is meglepett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése