Die Presse – Orbán: A bírálat haszontalan és értelmetlen volt - teljes interjú

A Die Presse című konzervatív osztrák lap vasárnap Szétzúztuk a baloldalt címmel Orbán Viktorral közölt interjút, amelyet Michael Fleischhacker és Christian Ultsch készített.
Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének nem okoznak gondot a Horthy Miklós tekintélyelvű birodalmi kormányzónak állított emlékművek, emellett elmagyarázza „új gazdasági rendszerét” és kiáll „a nemzetek Európája”, a fiskális és a bankunió mellett.
Die Presse: – A tagállamok alighanem többet adnak majd le szuverenitásukból Brüsszelnek. Magyarország üdvözli ezt a fejleményt?
Orbán Viktor: – Ez a kérdés még sok éven át nem érinti Magyarországot. A déli államok válságából levontunk egy tanulságot: az eurócsoportba való túl korai belépés katasztrófához vezet. Mert akkor az ember rákényszerülhet, hogy újra elhagyja az euróövezetet, ami felér egy földrengéssel. Magyarország csak akkor fog csatlakozni az euróövezethez, amikor erre már tökéletesen felkészült. Az, hogy az EU Európai Egyesült Államokká fejlődik-e, nem csak az euróországokon múlik. Európa jövőjéről két vízió van: Európa mint birodalom, vagy a nemzetek Európája. Én határozottan a nemzetek Európája mellett emelek szót. Az európai kontinens legnagyobb előnye, hogy különbözőek vagyunk. Ezért nagyon óvatosnak kell lennünk, amikor szuverenitási jogokat adunk le. A kulcsfontosságú döntés az, hogy csatlakozik-e az ember az euróövezethez. Egy valutaunió politikai unió nélkül nem lehetséges. Azoknak az országoknak, amelyek már az övezethez tartoznak, nincs túl sok választási lehetőségük.
– Ön el akarja vezetni Magyarországot az euróövezetbe?
– Azt kell tennünk, ami Magyarország érdekeit szolgálja. Még nem tudjuk, hogyan vészeli át az euróövezet ezt a válságot, és hogy jobb lesz-e benne lenni, vagy kívül maradni. Mostanában az euróövezeten kívüli országok sikeresebbek voltak a pénzügyi válság elleni harcban.
– De ezen nem Magyarországot érti…
– Magyarország nagyon sikeres volt a válság kezelésében.
– Kilenc százalékot tesznek ki a kamatok, amelyeket Magyarországnak a kölcsöneiért kell fizetnie. Ez nem feltétlenül a siker jele.
– Amikor az ember sikerről beszél, akkor ez azoktól a céloktól függ, amelyeket kitűzött magának. Kormányra kerülésem idején, két évvel ezelőtt Magyarország rosszabb állapotban volt, mint Görögország. Az első projekt, amelyet az IMF 2008-ban Európában elindított, Magyarország megmentését szolgálta. Mostanra Görögország összeomlott, Magyarország még mindig talpon van. A második cél a munkaviszonyban állók létszámának növelése volt. Azóta 2,6 millió helyett 3,8 millió az adózók száma. Harmadszor az államadósság kevesebb, mint két évvel ezelőtt volt. Ez 50 százalékos növekedés. Nem mondhatjuk azt, amit Ferenc József császár mondott, hogy minden a legnagyobb rendben van. Komoly nehézségeink vannak, de eddig nagyon sikeresek vagyunk abban, hogy közeledünk a céljainkhoz.
– Ön 2010-ben nagy hangon meghirdette, hogy nincs többé szükségük segítségre az IMF-től. És most újra sorban kell állniuk egy 15 milliárd eurós hitelért, mert a magyar állam szemmel láthatólag nem képes önmaga refinanszírozására.
– Ez nem felel meg a valóságnak. Képesek vagyunk finanszírozni az államot IMF-hitelek nélkül. De a kölcsönök kamatai nagyon magasak. A kérdés nem az, hogy tudjuk-e finanszírozni az államot. A kérdés az, hogy milyen áron. Továbbra is jelen vagyunk a pénzügyi piacon, és nem is szándékozunk elhagyni.
– A kölcsönöknél Magyarország milyen kamatszínvonalat bír el?
– Az idei költségvetésben ezzel a magas kamatszinttel számoltunk, még a következő évet is át tudjuk vészelni. De ha lenne megállapodásunk az IMF-fel, a kamatszint lényegesen alacsonyabb lenne. Tulajdonképpen nincs is szükségünk hitelekre, hanem csak elővigyázatossági intézkedéseket hozunk. Magyarországnak nem áll szándékában IMF-pénzből élni. De a görögországi, spanyolországi és más problémák miatt turbulenciák keletkezhetnek a pénzügyi piacokon. A hitelből származó pénzt nem elköltésre szánjuk, hanem ütközőnek egy worst case forgatókönyv esetére.
– A jelek szerint nem olyan könnyű Magyarországnak IMF-hitelt kapni.
– Ez így van.
– Ön úgy érzi, hogy nem fair módon járnak el Önökkel szemben, amiért Magyarországnak más feltételeket szabnak, mint például Spanyolországnak?
– A nem fair bánásmód életünk része. De a lehető legrosszabb reagálás lenne megsértődni ezen. A bankokban két folyosó van. Az egyik azoknak, akik pénzt akarnak befizetni. A másikon azok az emberek állnak sorban, akiknek nincs pénzük, és kölcsönt akarnak felvenni. Az EU-ban nem szokatlan a kettős mérce alkalmazása. A politikusoknak törekedni kell a fair eljárásra, a bürokratáknak nem. Ha a politikusok nem fair módon járnak el választóikkal vagy a gazdasági szereplőkkel szemben, akkor nem lehetnek sikeresek. Ez a bürokratákra nem érvényes. A bürokraták kifejezésre akarják juttatni a hatalmukat.
– Ön most az Európai Unió Bizottságáról beszél?
– Főigazgatóságokról, osztályokról. Még az Európai Központi Bank bürokratáira is érvényes ez. A bank egyes országokban olyan pontokat bírál, amelyeket másokban fel sem vet.
– Egy felmérés rávilágított, hogy a Magyarországon tevékenykedő német és osztrák cégek 80 százaléka úgy érzi, az Önök kormánya nem fair módon bánik velük. Ezek a vállalatok arra panaszkodnak, hogy Magyarországon nincs meg a kiszámíthatóság és a jogbiztonság.
– Ismerem ezeket a nézeteket, én vannak okai. De az okok másutt vannak, mint ahol az osztrák és a német vállalatok megjelölik. Mert az, amit teszünk, némelyeknek talán kellemetlen, de nem előreláthatatlan. Irányvonalunkat többször kifejtettem nyilvánosan. Kiszámíthatatlanságról beszélnek, ahelyett, hogy azt mondanák, nem teszik nekik ez a vonal. Amikor azt mondtam, le kell küzdenünk a válságot, amelyet 2010-ben örököltünk, válságadókat jelentettem be, mégpedig három évre. Ez kiszámítható. De értem, hogy a cégek nem akarnak többet fizetni.
– A külföldi vállalatok arra panaszkodnak, hogy rosszabb helyzetbe hozzák őket, mint a magyar cégeket.
– Európában a bírálatnak vannak divatos formái. Ezek közé tartozik a kiszámíthatatlanság, a jogbiztonsági hiányának vagy a külföldi vállalatok diszkriminálásának a felpanaszolása. De ez mind nem igaz. A magyar cégeknek összességében sokkal több válságadót kellett befizetni, mint a külföldieknek, mind a bankszektorban, mind például az energetikában. Magyarországon a következő történik: új gazdasági rendszert építünk. És bizonyos szektorok a nyertesek oldalán vannak, mások veszítenek. A vesztesek panaszkodnak a kiszámíthatatlanság miatt.
– Kik a nyertesek?
A termelőcégek. Tanulunk a déli országok hibáiból. Ők turizmusra, a szolgáltatási szektorra és az ingatlanokra koncentráltak. Nem akarjuk ugyanazt a hibát elkövetni. Ipari termelő kapacitások nélkül nem lehetünk sikeresek. Ezért támogatunk mindenkit, aki gyárakat akar nyitni, mindegy, hogy külföldtől jönnek-e, vagy magyarok. Magyarországnak Európa egyik termelési központjává kell válnia.
– És ki kerül az Önök új gazdasági rendszerében a vesztesek oldalára?
– A pénzügyi szektornak nem lehetnek olyan magas profitjai, mint a múltban, és a gáz-, víz-, energia- és hulladékipari monopóliumoknak sem. Magyarországon az átlagos bér az adólevonás előtt 700 euró. Nem a minimálbér, hanem az átlagbér. Az átlagos nyugdíj meg havi 250 euró. Ezért nem tehetnek szert az új magyar gazdasági rendszerben olyan magas profitokra azok a vállalatok, amelyek alapvető szükségleteket elégítenek ki. Az energiatermelőknek szabad bizonyos nyereséget csinálni, de csak nagyon korlátozott mértékben.
– Mi fontosabb az Ön számára: hogy jobban menjen a magyarok sora, vagy hogy büszkék legyenek a nemzetükre?
– Születésünktől fogva büszkék vagyunk arra, hogy a magyarok közösségéhez tartozunk. Ám a korszerű Európában azok az országok, amelyek nem sikeresek, nem is lehetnek büszkék magukra. A siker és a büszkeség nagyon közel van egymáshoz.
– Az Önök kormánya miért pazarolt az első két évben sok energiát olyan témákra, mint a médiatörvény vagy az új alkotmány, amelyek nem igazán fontosak a magyar lakosság jóléte szempontjából, ahelyett, hogy a gazdaságra koncentráltak volna?
– A médiarendszer Magyarországon bénult volt, mert a médiahatóság a szocialista kormány alatt, a választások előtti utolsó félévben működésképtelen volt. Nem volt intézményes keret a média számára. Az energiánkból nem több mint két hónapot fektettünk ebbe.
– De ez a törvény, amely a sajtószabadság korlátozásával kapcsolatos félelmeket váltott ki, nagyon nagy port vert fel.
– Ez nem állt, és továbbra sem áll szándékunkban.
– Nem látták előre a bírálatokat?
– A bírálat haszontalan és értelmetlen volt. De a politikában vannak néha haszontalan és értelmetlen viták.
– Ön meg tudta érteni a bírálat bármelyik aspektusát?
– Bizonyos technikai részleteket értettem. A változtatásokra vonatkozó óhajok közül négyet vagy ötöt el is fogadtunk. Az alkotmány fontosabb. 1990 és 2000 között minden közép-európai állam új alkotmányt teremtett. Az egyetlen kivétel Magyarország volt. Mi a kommunista rezsim után egyszerűen mindig csak módosítottunk és módosítottunk, és módosítottunk. Minden 1990 utáni magyar kormány új alkotmányt akart hozni. De csak mi voltunk rá képesek a kétharmados többségünkkel.
– Más államok konszenzussal hoztak új alkotmányt. Önök miért nem vonták be jobban az ellenzéket?
– Pontosan ezt tettük. Egy nemzeti konzultáció keretében minden magyart megkérdeztünk. Parlamenti bizottságot állítottunk fel az új alkotmány kidolgozására, és minden párt meg volt híva. De egyes ellenzéki pártok ezt elutasították. Mit lehet ilyenkor tenni? Egy nőt sem lehet esküvőre kényszeríteni.
– Ausztria legismertebb Magyarország-szakértője, Paul Lendvai azt veti az Ön kormányának a szemére, egyebek között az alkotmány nacionalista vonatkozásai miatt, hogy revizionista autokrácia felé viszi az országot.
– Egész jól ismerem őt. Pár hónapja találkoztam vele egy benzinkútnál, és megkérdeztem, hogy van. Egyáltalán nem értek egyet vele. Egyetlenegy politikai pont sincs, amiben közös véleményen lennénk, kivéve talán azt, hogy mindketten a világbéke mellett vagyunk.
– Ön vállalna egy nyilvános vitát vele?
– Ő megmondta, mit gondol, és én is megmondtam, mit gondolok. Az erről való vita semmire nem vezet.
– Lendvai könyveit lefordítják. Befolyásolja a nemzetközi vitát.
– A pártok is szervezettek nemzetközi szinten is. Én az Európai Néppárt alelnöke vagyok, ehhez a családhoz tartozik minden jobbközép párt. Az intellektuális politikai élet nemzetközileg szervezett. Ne értsen félre: Lendvaitól és mástól nem indul ki összeesküvés. De vannak nemzetközi platformjai a baloldalnak és a konzervatívoknak. Lendvai a mai magyar kormánynak nem barátja, nem kedveli a mi értékrendszerünket, és megpróbál ellene nemzetközileg harcolni. Így néz ki ma az európai politika.
– Az Ön kinyilvánított célja a baloldal szétzúzása Magyarországon.
– Ez sikerült nekem.
– A felmérések szerint a szocialisták már majdnem megint egy szinten vannak a Fidesszel.
– Minden időközi választást megnyertünk. A politikában a győzelmek és a vereségek soha nem tartanak örökké. Mi a baloldalt szétzúztuk a legutóbbi választásokon, amikor kétharmados többséget szereztünk.
– Lengyelországban a baloldal sehol sincs, Magyarországon újra feljövőben van.
– A politikai élet a versenyről szól. 1998-ban megnyertem a választásokat, 2002-ben elveszítettem. Most újra itt vagyok.
– Néha irritációkat vált ki az, ahogyan Ön megközelíti a múltat. Magyarországon mostanában tereket neveznek el Horthy Miklósról, a két háború közötti időszak (1920–1944) tekintélyelvű kormányzójáról, és emlékműveket állítanak neki.
– Külön kell választanunk a történelmi és a politikai vitákat. A múltról folyó viták nem relevánsak Magyarország mai politikai élete szempontjából. Hetven évvel ezelőtt a mi pártunk ellenzékben lett volna. A legerősebb kapcsolódásunk a múlthoz a Kisgazdapárt, amely Horthyval szemben ellenzékben volt. Közép-Európában a második világháború után a kommunisták egyik nagy küldetése abban állt, hogy kitöröljék a történelmet. A múltról ma folyó viták erre adott reakciók.
– Ön mit gondol a Horthy-emlékművekről?
– Ezek a döntések kizárólag a helyi közösségekre tartoznak.
– Önnek nincs erről véleménye? Ha Ausztriában hirtelen elkezdenének emlékműveket állítani Engelbert Dollfussnak, az egészen bizonyosan téma lenne az állami vezetés számára.
– Ha egy magyar település ilyen emlékművet akar állítani, az az ő saját felelőssége. Ez nem a kormány dolga.
– Ha egy településen Horthy-emlékművet akarnának felállítani, és erről felmérés készülne, Ön mellette lenne, vagy ellene?
– Én tiszteletben tartanám a választók döntését. Amennyiben Leninnek, Sztálinnak vagy Hitlernek akarnának emlékművet állítani, határozottan ellenezném.
– De Önnek nem probléma, ha egy olyan embert dicsőítenek, mint Horthy, aki 1938-ban a zsidók diszkriminálásáról szóló törvényeket írt alá?
– Ez egy nagyon hosszú, nagyon bonyolult vita. És miniszterelnökként nem az én feladatom, hogy záró ítéletet hozzak. De amellett vagyok, hogy ez a vita folytatódjon.
– Miért nyit egyáltalán teret ilyen vitáknak?
– Magyarország demokrácia. Nem a miniszterelnök óhaja bizonyos viták megnyitása vagy leállítása. Ha az emberek valamiről vitázni akarnak, vitázzanak.
– És ha valaki Hitlernek akarna emlékműveket állítani?
– Akkor részt vennék a vitában. Elutasítanám az emlékművet. Diktátor volt, aki megszállta az országunkat.
– De egy hazai diktátornak állított emlékmű rendben van?
– Nem, nem, nem. Horthyt bárki diktátornak minősíti? Szálasi Ferenc (1944–1945) volt a diktátor.
– Nemrég egy erősen vitatott akcióban Romániába vitték Nyirő József magyar író földi maradványait, hogy ott eltemessék. Ő a Szálasi-érában a nyilaskeresztes parlament tagja volt. És az ön pártbeli társa, Kövér László parlamenti elnök útnak indult, hogy Nyirőt újratemesse. Románia miniszterelnöke fontolóra vette, hogy Kövért ezért nem kívánatos személynek minősíti. Miért ezek a provokációk?
– Miért kell a kegyeleti kérdéseket összetéveszteni a politikai kérdésekkel? Ha valakit el akarnak temetni, akkor el lesz temetve. Számomra furcsa, hogy ez Romániában politikai kérdés.
– Természetes, hogy az egy rendkívüli jelképes erejű politikai aktus, ha Magyarország parlamenti elnöke támogat egy ilyen újratemetést.
– Ennek élesen ellentmondok. Nemrég tartottak egy kis emlékünnepséget Kádár János kommunista diktátornak. Természetesen nem voltam ott, de az is kegyeleti aktus volt, az ünnepséget nem lehetett betiltani. Az érvelés a homo sovieticus felé visz bennünket. Elutasítok mindent, ami túl akarja politizálni az emberek magánéletét.
– Kínában, amely országtól milliárdos hiteleket kér, Önnek nincs problémája a kommunistákkal, akik elnyomják országuk lakosságát.
– Keresztény vagyok. Számomra a legfontosabb a szabadság. Mert Isten adta nekünk. De nem hiszem, hogy Magyarországnak joga lenne kényszeríteni más országokat, hogy milyen politikai rendszerük legyen és milyen értékeik legyenek. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a nyugati országok csakis egymás között köthetnének üzleteket.
Forrás: galamus.hu