Wiesel úr, megkapta Kövér úr válaszát?Igen,
már tegnap megkaptam (az interjút pénteken vették fel – a szerk.).
Kövér úr főleg Nyírő esetét említi, miközben én Horthy Miklós ügyét is
felvetettem. Erre azonban nem reagált.
Ebben a kérdésben tehát még vár választ? Ki
tudja? Hangsúlyozom, hogy nem a magyar népet ítélem el. Nem hiszek a
kollektív bűnösségben. Én magam is magyarként éltem 1940 és 1944 között.
Akkor nagyon büszke voltam arra, hogy magyar vagyok. Most azonban
amerikai vagyok és itt élek, itt írok és itt is tanítok Amerikában.
Néhány évvel ezelőtt visszamentem Magyarországra, beszéltem a
parlamentben is. Mostanában nyugtalanító hírek érkeznek az országból,
több antiszemita incidens történt és vannak egyes zsidók, akik
félelemben élnek. Természetesen a Horthy-szobor állítás gondolata és
ennek a szimbolikája, engem is sért. El tudna ön képzelni egy
Petain-szobrot Franciaországban? Ez elképzelhetetlen lenne.
Orbán
Viktor miniszterelnök azt nyilatkozta ebben a kérdésben, hogy a szóban
forgó szobrok magánkezdeményezésre, legfeljebb helyi önkormányzatok
támogatásával készültek. Neki, mint miniszterelnöknek nem dolga állást
foglalni ezekben az ügyekben. Viszont zajlik egy vita társadalomban
Horthy történelmi szerepéről, és azt támogatja, hogy ez a vita
lefolyjon. Ez azt jelenti, hogy ha holnap egy másik
közösség Hitlernek akarna szobrot állítani, akkor az is magánügy lenne.
Miért ne mondhatná néhány fasiszta ezt egy kis faluban, akik Hitlert
tisztelik? Hiszen Horthy és Hitler nagy szövetségesek voltak, sőt
barátok.
Nyirő József esetében
az az érv szokott kormányoldalról elhangozni, hogy szét lehet választani
valakinek az irodalmi és a politikai munkásságát. El tudja fogadni ezt a
megközelítést? Ez ostoba kifogás, nem értek egyet vele.
Az író az, amit ír. Még akkor is, ha fikciót ír, abban is benne van a
személyisége. Azt hiszem, azok az antiszemita vagy fasiszta kifejezések,
amit a műveiben használ, nem tekinthetők fikciónak. Ezek sértések.
A
magyar jobboldali sajtóban azzal vádolják Önt, hogy nyilván nem is
olvasta a Nyirő József műveit. Nem is kell olvasni ezeket a műveket,
hogy valaki állást foglaljon az újratemetés kérdésében? Azt gondolom, hogy eleget olvastam, mert elküldték néhány írását, így eleget olvastam ahhoz, hogy tudjam, valami nincs rendben.
Nemrég
azt nyilatkozta a kanadai közszolgálati rádiónak, hogy elképzelhetőnek
tartja, hogy újra elfogadja a kitüntetést, hogy ha a magyar kormány
megfelelően szembe néz a múlttal. Hogyan érti ezt? A
múlttal való szembenézés természetesen azt jelenti, hogy valaki levonja a
következtetéseket a múltból. Még életben vannak olyanok, akik magyarok
voltak, mint én is, aki Máramarosszigeten, ahol születtem, szenvedtem a
magyar hadseregtől. A deportáláskor nem németek jöttek értünk, hanem
magyar katonák és tisztviselők. Közöttük néhányan nagyon kegyetlenek
voltak, akik a pályaudvarra vittek bennünket. Ezért nem fogadhatjuk el,
hogy ez csak politikai ügy, hanem morális és etikai vonatkozása van
ennek a kérdésnek. Azt várnám, hogy Magyarország, hiszen egy nagyon
speciális helyzetben lévő ország, ezzel a kérdéssel morális szempontból
is foglalkozzon.
Tehát mit kellene tennie a magyar kormánynak, hogy ön meggondolja magát? Először
is nyilvánossá kellene tenni, hogy bármelyik falu azt tesz, amit akar,
de ebben vannak kivételek. Horthy emléke annyi embert sért, olyan sok
fájdalmat okoz. Miért van erre szükség? Várjunk még száz évet, mert az
emberek felejtenek – bár én azt remélem, hogy nem – de addigra ez talán
megtörténhet.
Magyar politikusok
felróják Önnek, hogy nyilvános levelével részt vesz az ország
lejáratásában. Ráadásul válság idején, amikor a nemzetközi megítélés
nagyon fontos Magyarország számára. Ön megfontolta ezt az aspektust,
amikor meghozta a döntését? Természetesen nem. Miért is sértenék egy országot?
Biztos
vagyok abban, hogy nem volt ez a célja, azt sem állítom, hogy ártott
országnak, de gondolt arra, hogy lesznek, akik így értelmezik? Nem hallottam ilyet, és nem is gondolom így. Szeretném megismételni, hogy nem ítélem el a magyar népet.
Miért gondolta, hogy a nyilvánosság elé kell állnia, és nemzetközi figyelmet kelteni a magyarországi folyamatok iránt? Mert
ez volt az egyetlen mód arra, hogy kifejezzem az álláspontomat. Most
őszintén, milyen hatalommal rendelkezem? Nem vagyok politikai
személyiség, hanem író és tanár vagyok. Ezért lelkiismereti kérdés volt a
számomra, nem lett volna nyugodt a lelkiismeretem. Azt tettem, amit
tehettem. Ha egyszerűen csak levelet írok, az nem jelentett volna sokat,
mert az embereknek szükségük van a szimbolikus gesztusokra. Ezért adtam
vissza ezt a nagyon jelentős, kivételes kitüntetést a magyar
kormánynak. Ezt meg kellett tennem.
Mit gondol a válaszról, amit Kövér Lászlótól kapott? Nos,
nagyon értékelem a levelet, de nem értek egyet vele Nyirő ügyében sem.
Nagyon sok idézetet mondhatnék, amelyek cáfolják a véleményét. És főként
nem értünk egyet Horthy Miklósról.
Videó itt nézhető '
atv.hu