 |
Ha azt gondolnánk, hogy Kerényi Imre ötlete - hogy az új alkotmány köré kiállítást rendel meg egy közintézménytől - példa nélküli a magyar történelemben, nagyot tévedünk. A magyar jogállamot felszámoló 1949-es alkotmányt ünnepelve hasonlóan látványos kultúrműsort kerített a Magyar Dolgozók Pártja.
Az alkotmány első évfordulóján, 1950 augusztus 20-án nyílt meg a Műcsarnokban a "Dolgozó Nép Alkotmánya" (később I. Magyar Képzőművészeti Kiállításra átkeresztelt) tárlat, mely a szocialista realizmus bemutatkozó nyitánya volt - állapítja meg tanulmányában Rieder Gábor művészettörténész. A katalógus világossá tette a tárlat célját: "Alkotmányunk évfordulóján első ízben állnak képzőművészeink dolgozó népünk elé, hogy megmutassák, mennyire tették magukévá ezeket a törvénnyé vált irányelveket milyen úton haladnak a Felszabadulás óta."
A szocreál pontosan megtervezett előkészületek után teljes fegyverzetben, szovjet Pallasz Athénéként lépett a közönség színe elé. Pogány Ö. Gábor és Révai József ekkorra már kiirtott minden más művészi megközelítést. A kiállítás melléé kísérő rendezvényeket is szerveztek, szabadtéri kórusok, vidámparki programok és a Hősök terén megrendezett utcabál népszerűsítette a kiállítást és az alkotmányt.
A Kerényi-féle kiállítás azzal az igénnyel lép fel, hogy folytassa a 19-20 század fordulóján véget ért történelmi festészetet. Maga Kerényi határozta meg a megfestendő 12 témát, (például a két világháború, a Horthy korszak, a holokauszt, a 2006-os tüntetések) ő dönt majd a vázlat bemutatása után, hogy megrendeli-e festményt a művésztől. Az ötvenes években a Konzultációs Bizottság 70 pontból álló témajegyzéket állított össze, néha részletekbe menően segítve a fogyatékosabb fantáziájú művészeket. Ilyen volt például a "Rendőrnő az utcán gyermeket vezet", "Muszka elvtárs a Moszkvába induló vonat ablakából integet", vagy "1949. december 28-án Gerő elvtárs beszél a Sportcsarnokban az új vállalatvezetők előtt".
A korabeli katalógus világosan beszél, aki alkalmazkodik, megél: "A Párt biztosítja az eszmei irányítás mellett, egyre szaporodó munkalehetőséggel, állami ösztöndíjakkal a művészek munkájának anyagi alapját." Kerényi - úgy hírlik 200 milliót oszthat szét a festők között. Bizonyára lesznek vállalkozó kedvű művészek, jelenősebbek, mint az amatőr piktor, aki az Orbán-Torgyán kormányt festette meg 2002-ben.
A Magyar Nemzeti Galéria természetesen engedelmeskedik a parancsnak. Az a múzeum, mely nemrég szenzációs kiállítást rendezett Nemzet és emlékezet címmel, mely épp a nemzeti művészet születését és válságát mutatta be, arra kereste a választ, hogyan konstruálódott a 19-20. században a nemzettudat. Most, úgy tűnik nem a problémáké, hanem a felhőtlen örömé lesz a főszerep.
Csák Ferenc főigazgató válaszában azt állította, a tavaly áprilisban felvetett kiállítás témája szervesen illeszkedik a Magyar Nemzeti Galéria eddigi nagy történeti kiállításainak sorába. Szerinte a tárlatot magánforrásból valósítják meg, és anyagi hasznot remélnek tőle, ám a részletekről nem tudtunk meg többet. (Egy jelentős magántámogatót látunk a galéria házatáján, Pákh Imre műgyűjtővel mostanában meglehetősen szoros üzleti kapcsolatban áll az intézmény.) A seregszemlét Munkácsy és a 19 századi festészetet bemutató állandó kiállítás helyén mutatják be, melyet a termek felújítása miatt egyébként is lebontották volna. Azt állítják, hogy tárlat az Országos Széchenyi Könyvtárral, Nemzeti Múzeummal és Országos levéltárral közösen valósul meg, igaz a Nemzeti Múzeum vezetése tőlünk értesült a kiállításról.
György Péter esztéta szerint a kiállítás koncepciója teljes mértékben azonos Kerényi Imre utolsó éveinek rendezői világával: mérhetetlenül látványos, ám intellektuális feszességet nélkülöző rendezéseivel. Azzal a különbséggel, hogy ezt az ötletet vélhetően az adófizetők pénzéből valósítja meg. "Kerényi ötletét nem tudom másként értelmezni, mint egy szürrealista-avangard gesztust, amely arra alkalmas, hogy sok embert elidegenítsen a nemzeti kultúrától, s ez a legnagyobb baj." Arra a kérdésre, hogy a történeti festészetet lehet-e folytatni a 21. században, az esztéta azt válaszolta, a történelmi festészet a historizmus korával véget ért. Arra a hírre, hogy a holokauszt ábrázolása is bekerült a megrendelt képek közé, azt válaszolta "Ez jól mutatja a magyarok viszonyát a holokauszthoz, a hivatalos Magyarország adózni akar a kérdésnek, de eszében sincs rajta gondolkodni. Csupán illusztrálni akarja a holokausztot."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése