A szabadkőművesek radikális társadalmi változásokat kívántak, új Magyarországot, új nemzetet, új kultúrát akartak meghonosítani. Maguknak vindikálták a kultúra és a civilizáció hordozásának kizárólagos és megfellebbezhetetlen jogát, lenézve és megvetve mindazt, amit addig a magyar szellem felhalmozott. Ugyanez a kirekesztő szellemiség köszönt vissza a rendszerváltozás időszakában – monda a Demokratának Raffay Ernő történész, akivel Politizáló szabadkőművesség – Jászi Oszkár és a Martinovics páholy államellenes tevékenysége 1906–1912 című könyve kapcsán beszélgetett Ágoston Balázs.
– Milyen visszhangja volt a magyarországi szabadkőművesség tevékenységét feltáró korábbi két könyvének?
– Gyakorlatilag semmilyen, a hazai tömegtájékoztatás, ide értve a magát jobboldalinak mondó sajtó nagyobb hányadát is, tudomást sem vett róluk. Ezen eleinte csodálkoztam, azután, ahogy egyre több levéltári anyagot, korabeli szabadkőműves dokumentumot olvastam el, megértettem, hogy nem érdektelenségről van szó, sokkal inkább tudatos elhallgatásról. Az általam feldolgozott időszak és a mai kor közéleti eseményei között ugyanis kísérteties a hasonlóság.
– Hogy értsük ezt?
– A Martinovics páholy vált a valós célokat ugyan titokban tartó, de prominens személyiségeiben radikálisan politizáló szabadkőművesség meghatározó hazai szerveződésévé. E személyek a politikai életben, a pénzügyek és a kultúra területén meghatározó pozíciókat foglaltak el, és nyíltan a Szent István-i keresztény magyar állameszme és államszervezet ellen törtek, fennen hirdetve ennek lerombolására irányuló szándékukat. Ez az irányzat ma is él. Az elhallgatás ellenére ugyanakkor a témában írott első munkám, a Szabadkőművesek Trianon előtt című könyv már a negyedik kiadásnál tart, s közben készül a negyedik könyvem is, mely Ady Endrének a szabadkőművességhez fűződő viszonyát fogja feltárni és bemutatni.
– Izgalmasak a jelenkort idéző hasonlóságok, de maradjunk egyelőre az előző századfordulónál! Hogy lett az eredetileg idealista, emberbaráti, elmélkedő titkos társaságból afféle földalatti aknász élcsapat?
– Mivel a szabadkőművesség deklaráltan humanitárius, egyenlőségpárti szerveződés, a csatlakozás az így kialakuló kapcsolatrendszer által jobb érvényesülési lehetőséget jelentett olyanoknak is, akiket amúgy számos akadály hátráltatott akkoriban az előbbre jutásban. A dualizmus évtizedeiben kelet felől, főképp Galíciából nagyarányú és ellenőrizetlen zsidó bevándorlásra került sor, mivel a liberális Magyarországon ezt semmilyen jogszabály nem korlátozta. Míg a reformkorban kétszáznegyvenezer zsidó honfitársunk volt, 1910-re lélekszámuk közel egymillióra nőtt. Ez azt jelentette, hogy hirtelen ugrásszerűen megnőtt egy alapvetően zárt kultúra képviselőinek létszáma hazánkban, ami a legőszintébb alkalmazkodási szándék esetén is komoly konfliktusokkal járt, hiszen a világon sehol nem képes a befogadó néptől gyökeresen eltérő szocializációjú bevándorló sokaság gyorsan és tömegesen beilleszkedni. Ez a dualizmus liberális Magyarországán sem volt másképp, ezért az újonnan jöttek a hagyományos társadalmi berendezkedéshez többé-kevésbé ragaszkodó törzsökös keresztény magyar középosztályban versenytársat, ellenséget láttak. Logikus volt tehát, hogy az érvényesülés minden módját megragadják. A szabadkőművesség ilyen lehetőség volt, így tömegesen csatlakoztak e szerveződéshez, s idővel számbeli fölénybe kerültek soraiban a keresztény magyarokkal szemben.
Teljes cikk : tortenelemportal.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése