Egy izelitő az egyik Rejtő regényből.
- Uram! A késemért jöttem! - Hol hagyta? - Valami matrózban. - Milyen kés volt? - Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? - Várjunk … Csak lassan, kérem … Milyen volta a nyele? - Kagyló. - Hány részből? - Egy darabból készült. - Akkor nincs baj. Megvan a kés! - Hol? - A hátamban. - Köszönöm - Kérem … A csapos mesélte, hogy milyen szép kés van bennem. Egy darab húszcentis kagylóritkaság. - Forduljon meg, kérem, hogy kivegyem … - Kitartás! A kocsmáros azt mondta, hogy amíg nem hoz orvost, hagyjam bent a kést, mert különben elvérzek. A kocsmáros ért ehhez, mert itt már öltek orvost is. Régi étterem./Részlet Rejtő Jenő Piszkos Fred a kapitány című könyv első soraiból./Forrás : http://www.tortenelemklub.com/
Rejtő Jenő életrajza
Mielőtt belemerülünk Rejtő Jenő életének részleteibe, ki kell emelni néhány fontos körülményt, melyek alapvetően befolyásolják jelenleg ismert biográfiájának történethűségét. Először is a forrásokról kell szólni. Rejtő életének rekonstruálása alapvetően négy forráscsoportra támaszkodik: önéletrajzi jellegű, saját maga által papírra vetett művekre és levelekre, másodszor a korabeli sajtó hasábjain megjelent Rejtőről szóló cikkekre, harmadrészben a kortársak, családtagok feljegyzéseire és nyilatkozataira illetve negyedrészben a megmaradt dokumentumokra (iskolai bizonyítványokra, fényképekre, iratokra).
Rejtő Jenő 1905. március 29-én született Budapesten a Szövetség u. 22. szám alatt, egy zsidó család harmadik gyermekeként, Reich Jenő néven. Édesapja Reich Áron, bonyhádi születésű papírkereskedő volt, édesanyja Wolf Ilona pedig háztartásbeli. Bátyjai Lajos és Gyula. A magyarosítás során a Rejtő nevet választotta magának, míg bátyjai a Révai (Gyula) és Egri (Lajos) neveket részesítették előnyben. Mindannyian Budapesten, az Izabella tér 5. szám alatt, az I. emelet 9. számú lakásban éltek, amely helyet ma emléktábla hirdet a ház bejáratánál, és az Izabella tér ezen rövid szakaszát 2002-ben Rejtő Jenő utcának keresztelték át.
Rejtő gyenge testalkatú gyermek volt, csak kamaszkorában, tizenévesen erősödött meg. Elemi iskoláit a Kertész utcai községi Polgári Fiúiskolában végezte. Magyar, német és történelem tárgyakból jó volt, de általában csak elégséges. Elemi után kereskedelmi iskolába került, de onnan hamar kirúgták, mert bántalmazta egyik tanárát, állítólag annak antiszemita megjegyzései miatt. (A legenda szerint egy tintatartót vágott a tanárhoz.) Kamaszkora két legmeghatározóbb barátja Buttola Ede és Nádasi László voltak. Mindhárman egy háztömbben laktak, szinte szomszédokként. Az alig két évvel idősebb Edével valamivel korábban alakult ki a baráti viszony, a közös pingpongozások és a sportról illetve színészetről szőtt közös álmok időszakában. Nádasi Lászlóval, kicsit később került baráti viszonyba, amikor 12-13 évesen érdekelni kezdte a foci, és csapatával a belvárosi együttes ellen harcolt, melyben Nádasi Laci is játszott. Bár a három jóbarát - Rejtő, Buttola és Nádasi - bizonyos dolgokban különböztek (például Rejtő a boksz iránt, míg a másik kettő inkább csak a foci iránt), azért volt egy közös nagy szenvedélyük is, a színház iránti rajongás. Alig 14 évesek voltak, amikor az SZDP égisze alatt működő Gyermekbarát Egyesület Eötvös utcai épületében rendszeresen felléptek gyermekműsorokban, maguk készítette jelmezekben.
Színészi pályafutása és az írás felé fordulás
1924-ben, alig 19 évesen Buttola Edével együtt jelentkezett színi tanulónak Rákosi Szidi – 1892-óta működő - színésziskolájába. Az esemény közvetlen előzménye volt, hogy a két jóbarát egy közös operett librettót írt Három nap címmel. A művet, melynek szövegét Jenő, zenéjét pedig Ede készítette, azonnal megmutatták Rátkai Mártonnak, a korszak híres színészének. A művész megveregette vállukat és megígérte, hogy a munkát megmutatja egy direktornak. Ám az egészből nem lett semmi, mert egyetlen színház sem vállalkozott arra, hogy az ismeretlen - alig 18 éves - suhancok kétes sikerű alkotását bemutassa. Névváltoztatására - Reichről a magyarosabb Rejtőre - vélhetően ezen években kerülhetett sor, valamikor 1920 és 1927 közt. Az mindenesetre biztos, hogy a színiiskola befejezésekor, vagyis azon évben amikor a bevezetőben már említett 1927-es álláspályázatát megírta, már Rejtőként szerepeltette saját nevét. Ugyanakkor is biztos, hogy 1919-es iskolai bizonyítványában még a Reich Jenő név szerepel. A két "támpont" tehát az 1919 és 1927, a névváltoztatás csakis ezen két dátum közt történhetett.
Rejtő 1927-ben még nem tudta, de élete talán legfontosabb két éve következett 1928 és 1930 közt. Ezen időszakban 23 és 25 éves kora közt szerezte meg ugyanis későbbi írói munkásságának legfőbb élményanyagát egy viszontagságokkal teli európai körutazása során. Élményeiről később a Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam című - bevezetőmben már említett - útinaplójában számolt be.
Európai körutazás (1927-1930)
Európai körutazásának részleteiről néhány barátainak írt levél is árulkodik. Megírta ugyanis élményeit Berlinből és Svájcból is. A körutazásnak mégis csupán a Dél-Franciaországig terjedő része tekinthető úgy - ahogy feldolgozottnak, vagyis az 1930 eleje és 1930 júniusa közti időszak kicsit homályba vész. Saját bevallása szerint ekkor volt Afrikában. Egyesek szerint itt található egy fél éves "űr" melyet valóban kitölthet a légió, mások szerint csak néhány napos rést lehet itt felfedezni életrajzában, mivel 1930 májusában hagyja el Párizst, ám egy hónappal később már hazaérkezik Pestre. De most nézzük magát a nagy utazást:
Az állítólagos "afrikai kaland" és a francia idegenlégió (1930)
Életének most következő fejezet a legvitatottabb. A napjainkban a leginkább elfogadott nézet szerint 1930 tavaszán Korzikáról nem Afrikába, hanem Milánóba ment, és onnan haza Pestre. (Milánóból ideiglenes okmányokkal indult el, ám közben Ausztriában - éppen ideiglenes papírjai miatt - letartóztatták, és visszatoloncolták Olaszországba. Végül Trieszten keresztül jutott haza 1930 júniusára.)
Maga Rejtő azonban - valamilyen okból - másképp írta meg életének ezen szakaszát, és életrajzába "csempészte" afrikai kalandját a francia idegenlégióban. Nézzük tehát, hogy ő maga hogyan írta meg kalandjait:
A korzikai munka végeztével kénytelen volt visszatérni Marseillesbe, ahol rosszra fordult sorsa, mivel munka és élelem nélkül tengődött a hatalmas városban. Végül mikor már nem volt más választása, felkereste a Fort Saint Jean erődöt, és belépett a Francia Idegenlégióba. A gyors kiképzés utáni első állomása a fontos afrikai francia gyarmat Szenegál, és annak fővárosa Dakar volt.
Légiós élményeiről így írt 1934 júliusában:
"... A Fort Saint-Jeanba kerültem, lenyírták a hajamat, rizst és feketekávét adtak, hogy valahogy tartsam magam, és megindultam egy ócska hatalmas hombárban, hatvanadmagammal Dakar felé. Keveset szenvedtem. A koszt elég jó, a bánásmód sem tűrhetetlen, ha valaki a vasfegyelmet betartja. Legfeljebb a klíma, az akklimatizáló gyakorlatok kínosak, hiszen teljes rüsztunggal hat-nyolc órán át kell menetelni naponta, de végül is júniustól augusztusig >>légiós szieszta<< van és tizenegytől délután négyig nemcsak szabad, hanem muszáj is az ágyon heverészni. Más lapra tartozik, hogy mindezt én alig tudtam élvezni. Pedig szerencsém is volt, mert Indokínában és Marokkó más részein valóban pokol a légió, és háromszáz jelentkező közül négy szerelt le élve az őrmesterem truppjából. Szeptemberben kezdődnek a rendszeres offenzívák a meg nem hódított, de névleg francia területek felé. Ilyenkor rossz a légionistának. De, mondom, én nem panaszkodhattam. ..."
Bár önéletrajzában Rejtő valóban nem panaszkodott a légiós megpróbáltatásairól, mégis valószínű, hogy megviselte a légiós szolgálat, mert viszonylag hamar eldöntötte: hazatér Magyarországra. Leszerelése érdekében megegyezett egy ezredorvossal, aki „kiszuperálta” és katonai szolgálatra alkalmatlanak minősítette.
„Egy ezredorvos kitüntető jóvoltából és egy megevett fél darab szappan segítségével rövid idő alatt szabadultam a légióból, és következett egy lázálomszerű vánszorgás félig ébren és félig halva Észak-Afrika felé."
Rejtő mint sikeres kabarészerző (1930-1936)
Első itthoni munkahelyét egy kisebb fővárosi lapnál tudta megszerezni, ahol egyszerre volt riporter, tördelő és szerkesztőségi titkár, mindössze havi 40 pengőért. (Az összeg az akkori munkanélküli segélynél csak alig 5pengővel volt több.) Főállása mellett baráti köréből néhány tanítványt nyelvekre, főleg franciára oktatott. Írói pályafutását egy gyermekkori barátjával – Nádasi Lászlóval – való váratlan találkozása indította el. Nádasi, aki ekkor a Royal Orfeum egyik háziszerzője volt, kabaré írására biztatta. Azzal érvelt, hogy a bohózat írás nagyon is kifizetődő tevékenység, mivel neki például minden munkáért 15 pengőt fizetnek, és van nap mikor 4-5 kabarét is megvesznek tőle. (Ez napi 60-70 pengő fizetést is jelenthet!) Miután sikeresen meggyőzte - a pénzösszegek emlegetésével pedig lenyűgözte - Rejtőt, másnap el is olvasta barátja első bohózatát. Azonnal megtetszett neki, és rögtön meglátta benne a kivételes tehetséget. A Nádasi-Rejtő szerzőpáros ezzel megalakult, és első munkájuk a "Gengszteridill" 1932. október 5-én óriási sikert aratott. A rövid bohózat volt Rejtő Jenő debütálása színpadi szerzőként.
Legelső kisregénye - a Párizsi front - 1932 júliusában jelent meg a Nyíl sorozatban. (A könyv egyik alakját egyik jóbarátjáról Pásztor Lajos újságíróról mintázta.) Regényírói karrierjének „beindulását” azonban csak négy évvel később egy régi bokszolótársához Müller Györgyhöz fűződő barátságának köszönhette. (Egyes vélemények szerint Müller Györggyel úgy ismerkedett meg, hogy az éppen aktuális barátnőjének unokahúga járt jegyben vele, és egy alkalommal közösen mentek nyaralni a Balatonra.) A jóbaráttá váló Müller György unokabátyja – Müller Dávid - ezidő tájt éppen a Nova Kiadó vezetői székében ült, és hajlandónak mutatkozott a fiatal író felkarolására. A kiadót vezető üzletember egyetlen kérése csupán az volt, hogy Rejtő, valamilyen jó hangzású – lehetőleg angolszász eredetű– írói álnéven jelentesse meg műveit. Így Rejtő Jenő első Nova-regénye, "A pokol zsoldosai" P. Howard néven jelent meg, 1936-ban. Miért pont P. Howard? Hogy jutott pont ez a név eszébe abban a pillanatban? Örök rejtély marad. További alkotásai - melyek „filléres regény” formájában jelentek meg - a Párizsi front, a Vissza a pokolba, a Minden jó, ha vége van, vagy a Jó üzlet a halál voltak. (A P.Howard írói álnév kialakulása történetének van egy másik változata is, melyet Boross Elemér, Rejtő egyik jóbarátja állít. Ezen verzió szerint az angol nevet maga Rejtő akarta felvenni, vagyis nem Müller úr kérte tőle. Ezt a véleményt még azzal is kiegészíti Boross, hogy véleménye szerint a kezdeti időkben Müller úr úgy tudta, valóban létezik egy bizonyos P. Howard, és Rejtő ennek műveit fordítja le. Alátámasztja a történetet, hogy az első P.Howard regény - a Pokol zsoldosai - adatai közt Rejtő fordítóként szerepel.)
Howard-művet adott ki. (Rejtő bevallása szerint a négy év alatt összesen 50 ezer pengőt keresett a Novánál, regényenként 2600 pengőt.) Az ismertebb művek: Menni vagy meghalni (1937) Csontbrigád (1938) A fehér folt (1938) Bradley Tamás visszaüt, A láthatatlan légió (1939) Egy napon, amikor már eléggé közismert és keresett szerzőnek számított, Müller úr cowboytörténetek megírására ösztönözte. Ám ezúttal Rejtő kérte, hogy ne a jól bevált P. Howard néven írhasson, hanem Gibson Lavery néven. Így hamarosan elindult Rejtő Jenő vadnyugati történetíró-karrierje is: A Nevada szelleme; Nincs kegyelem, a Pokol a hegyek között, a Tigrisvér és a Texas Bill, a fenegyerek című könyvek adták Rejtő Jenő vadnyugati korszakát.
A Japán Kávézó, Rejtő törzshelye
A Nova Kiadó üzlete a Teréz körút 1/A alatt működött, nem messze a Japán kávéháztól (Andrássy út 45) ahol Rejtő gyakori vendég volt, mondhatni a kávézó volt legfőbb törzshelye. Itt találkozott, beszélgetett és kártyázott barátaival, itt futott össze ismerőseivel, itt olvasta el az Esti Kurir friss számát, és gyakran itt dolgozott is. Meglehetősen elterjedt legenda volt, hogy néhány soros írásokkal fizetett a kávéházban. Mivel kézirataiért soronként fizették, gyakran sajátos módon egyenlítette ki kávéházbeli fogyasztásait: ha kávéházban megivott egy feketét, akkor az elkészült szövegből letépett három-négy sort, (ebben már benne volt a borravaló is) és a főpincér átment a Novához, és beváltotta; a kiadó pedig a teleírt papírfecnit hozzáragasztotta az eddig küldött anyaghoz. Ha pedig az író ruhát csináltatott, akkor a szabónak három-négy elkészült oldallal fizetett, és akkor a szabó ment el a Novához, ahol megkapta munkadíját. (Mindezt napjainkban már sokan kétkedve fogadják. Ritter Aladár (1903-1993) Rejtő egyik barátja például kifejezetten úgy nyilatkozott, kétséges számára, hogy igaz volna, hogy Rejtő ilyen módon fizetett volna a kávéházban.)
A Japán kávéház tehát a 30-as években fontos szerepet töltött be Rejtő életében. Estéről estére itt ücsörgött, dolgozott, kártyázott, vagy csak egyszerűen másokkal beszélgetett. A kártyában a tíz- és tizennégy lapos römit kedvelte, és csaknem mindig hadilábon állt a kártyaszerencsével. Folyvást veszített. A társaság csöndes tagjaként egyszer-egyszer szólt csak bele a beszélgetésbe, ám akkor mindenki dőlt a nevetéstől.
Rejtő életmódja, és munkamódszere
Első regényeinek megírásakor Rejtő leggyakrabban a gépírónője, - későbbi első felesége - Boros Rózsika lakhelyén, a hölgy Dob utcai albérletében szeretett diktálni. Sajátos módon egy - egy regényt, vagy színdarabot nem az elején kezdett el írni - mint más író - hanem 4-5 oldalt diktált a közepéből, 5-6 oldalt máshonnan, majd amikor húsz-harminc oldal elkészült, összerakta a jeleneteket és megfelelő sorrendben lediktálta az egészet. De ezzel még nem végzett az anyaggal. Csak akkor adta le, ha stilizálta, húzott belőle, esetleg írt hozzá. Ha ekkor sem volt elégedett a munkával, újból és újból átírta, lediktálta. De nem csupán ez a sajátos munkamódszer volt egyedi abban, ahogyan dolgozott. Emellett furcsa szokásai is voltak a diktálás közben: például elvárta Rózsikától, hogy mindig esélyiben, kirúzsozva, elegánsan gépeljen, és soha ne nevessen a leírt poénokon. A gépírónőnek mindvégig komoly arccal kellett dolgoznia. Nem tudni, hogy mindennek mi volt a hátterében, talán csak az, hogy akkoriban még az íráshoz jobban kellett összpontosítania, és ilyen légkörre volt szüksége gondolatai összeszedéséhez!
A harmadik ember, akivel hosszú időn át dolgozott, és akinek sok híres regényét lediktálta, Kovács Magda gépírónő volt. A hölgyet Szirtes László producer "szerezte" Rejtőnek, méghozzá a filmgyárból. Az új gépírónőnek mindig levélben, vagy táviratban üzente meg, hogy hány órakor és hol fog neki diktálni. Kovács Magda így emlékszik a közös munkára:
" ... Én a folyamatos diktálásra emlékszem, soha nem szakított félbe, és nem állt le korrigálni. Nem jegyzetelt előre, a szerkezet és a hős benne élt. Miután elkészültem, átvette tőlem az anyagot, és elkezdte stilizálni a szöveget. Másnap visszakaptam a kéziratot, majdnem mindegyik oldal össze volt firkálva, de úgy, hogy néhány flekken csak két-három olvasható so maradt. ... Munka közben rengeteg feketét ivott, ezért nem tudott aludni. A töméntelen sok kávé megártott neki. Lefekvés előtt altatókat szedett, de így is panaszkodott, hogy össze-vissza álmodik, nyugtalanok az éjszakái. Mindig hajszolta magát, és általában nagyon ideges volt. Főleg akkor gurult be, ha munka közben véletlenül közbeszóltam, és ezzel leállítottam a diktálás áradatát. Persze előfordult, hogy "fékezett", ilyenkor rám nézett és megkérdezte: "Tetszik ez a rész?" Vagy: "Elég mulatságos?" Mindig csak az őszinte véleményemre volt kíváncsi."
Kovács Magda - utolsó gépírónője - szerint zárkózott volt, csak azzal állt le társalogni, akit szeretett. Barátja kevés volt, ám értük tűzbe ment volna. Életmódja - megszállott munkatempóján túl is - hajszolt, kicsapongó és néha már - már abnormális volt. Éjszakákon át kártyázott és ivott, miközben kisebb vagyonokat vesztette el:
"Elmentem a Rapcsákhoz és megittam egy fél litert vacsorához. Aztán átbandukoltam Budára az Alpokhoz és tizenkettőig megittam másfél liter muskotályt, de akkor már olyan részeg voltam, amilyen részegségre a legöregebb tökök is respectussal emlékeznek vissza. ..."
További híres művei 1939/40-ben:
Az elátkozott part (1940) A három testőr Afrikában (1940) A tizennégy karátos autó (1940) Az ellopott század; A Sárga Garnizon; Az előretolt helyőrség; Vanek úr Párizsban; Az úr a pokolban is úr; Az elveszett cirkáló (1938) A megkerült cirkáló; Vesztegzár a Grand Hotelben (1939); A szőke ciklon (1939); Piszkos Fred, a kapitány (1940) Piszkos Fred közbelép (Fülig Jimmy őszinte sajnálatára); Egy bolond száz bajt csinál; Vanek úr Párizsban; Ezen egy éjszaka; Az ellopott futár; A boszorkánymester; A drótnélküli gyilkosság; Az elsikkasztott pénztáros; Pipacs, a fenegyerek; Az utolsó szó jogán; Akik életet cseréltek; Fekete kapitány; Legény a talpán; Halálsziget; Egy görbe éjszaka; A Néma Revolverek Városa.
A magyarországi antiszemitizmus
Rejtő Jenő életének végét a nácizmus hozta el. Hazánkban 1918 és 1944 közt folyamatosan erősödött az antiszemitizmus, melyet alapvetően három tendencia gerjesztett. Az egyik az 1918/19-es baloldali és kommunista előretörés volt, mely az őszirózsás forradalom, majd tanácsköztársaság összesen 10 hónapja alatt hatalomra segítette azokat a zsidó személyeket, akik hatalmukkal visszaélve az egész zsidósággal szembeni ellenszenvet felerősítették. A második tényező a világgazdasági válság volt (1929-1933), mely a korábbi válságokhoz hasonlóan a "szokásos" zsidógyűlöletet erősítette (hisz az izraeliták mindig jobban boldogultak a gazdasági traumák idején). A magyarországi antiszemitizmus harmadik - legfontosabb - gerjesztője azonban külpolitikai okokban gyökerezett. A megalázó trianoni béke után ugyanis a magyar állam - és mondhatjuk az egész nemzet - számára teljes prioritást élvezett a békediktátum visszavonásának elérése. Ezt a célt azonban egyetlen nyugati állam nem támogatta. Csupán egyetlen vezető, egyetlen ország állt törekvéseink mellé: Adolf Hitler és Németország. Hazánk tehát a nagy Magyarország visszaszerzése érdekében fokozatosan Hitler mellé állt: először gazdasági kapcsolatokat épített ki Németországgal, majd következett a politikai elköteleződés. Mivel Hitler 1938-1940 közt, előbb az első, majd a második bécsi döntéssel visszaszerezte Magyarország számára a Felvidék és Erdély egyes területeit, így ennek fejében hazánk csatlakozott az Antikomintern Paktumhoz (1939.február 24), kilépett a Népszövetségből (1939.április 11), csatlakozott a Háromhatalmi egyezményhez (1940 november 20) majd bevezette a zsidótörvényeket (1938-1941)
A zsidótörvények:
Az első zsidótörvény (1938/XV. tc.) 1938 május 29-én lépett hatályba. Ez még vallási alapon határozta meg azt, hogy ki számít zsidónak. Jelentősen korlátozta - konkrétan 20%-ban maximálta - az értelmiségi pályákon foglalkoztatható zsidók számát. A második zsidótörvény (1939/IV. tc.) 1939 május 5-én lett hatályos, és már faji alapra helyezte a zsidók meghatározását. Ez a jogszabály két kategóriára bontotta az értelmiségi foglalkozásokat: az egyikbe azokat sorolták, melyekben egyszerűen tilos volt a zsidók alkalmazása, a másikba azok kerültek, ahol csupán 6% -lehetett maximum az arányuk. A zsidók számára innentől tiltott szakma lett: a közhivatalnoki, színészi, újságírói, és a tanári pálya. A harmadik zsidótörvény (1941/XV. tc.) 1941 augusztus 8-án lépett hatályba, és a zsidók teljes elszigetelését célozta, mivel megtiltotta a keresztényekkel való minden nemű szexuális és házassági kapcsolatot. A negyedik zsidótörvény (1942/XV. tc.) 1942 szeptember 6-án a zsidók föld és ingatlanszerzését korlátozta (gyakorlatilag megtiltotta). Később egy 1942-ben elfogadott új honvédelmi törvény (1942. évi XIV.tc.) pedig a zsidókat munkaszolgálat vállalására kötelezte (fegyveres szolgálat helyett). A törvényt 1942 november 18-án kiegészítette a 69059/1942 számú honvédelmi miniszteri rendelet, mely minden 18 és 48 közti zsidó férfi számára elrendelte a munkaszolgálatot. A sárga színű Dávid-csillag kötelező viselését Magyarországon az 1240/1944-es miniszterelnöki rendelet írta elő, 1944 április 5-én!
Rejtő Jenő utolsó évei és katasztrófája (1941-1942)
A végzetet a Horthy-kori Magyarországon zsidó felmenőkkel rendelkező Rejtő számára a második világháború kirobbanását követő zsidó ellenes közhangulat és a terjedő nyilas mozgalom hozta el. Bár a zsidókkal szembeni atrocitások és kegyetlenkedések eljutottak őhozzá is, még 1941-ben is hitt abban, hogy az igazi szörnyűségek végül nem következnek be. Bár a Csontbrigád című művében egy hátborzongató víziót festett a jövőről, a koncentrációs tábornak megfelelő Pokoltetőről, ám legbelül bizakodott.
Rejtő ugyan zsidó származású, mégis nyugodtan írogatja a regényeit egy kávéházban, és nem kapott még munkaszolgálati behívót sem.
"Néhány évvel ezelőtt új szerzőt avatott a ponyvát olvasó közönségünk. A szerzőt P. Howardnak hívták, s ezt megnyugvással vette tudomásul mindenki - bár kicsit gyanús volta derék angol, aki beutazta a fél világot, s hazai zamatú neveket adott hőseinek ...Könyveiből úgy éreztük, a kitűnő angolnak egyszer meg kell ismerkednie a Szahara borzalmaival ... Mit tagadjuk, a ponyva kényes közönsége kegyeibe fogadta Mr. Howardot ... S ez a titokzatos, bizonyára kalandos múltú külföldi író most itt sétál Pesten, a Japán Kávéház körül, hatalmas teste tanácstalanul áll meg egy kirakat előtt, aztán félszegen körülnéz, s továbbmegy. Mr. Howard csak néhány hete hagyta el az ideggyógyintézetet, s civilben Rejtő Jenőnek hívják. Ha pedig tovább kutatsz, kiderítheted, hogy nem is Rejtő az igazi neve, hanem Reich. Budapesten született tehát és azóta is itt él ő, annyi kalandos történet szerzője, legendás alakjainak megálmodója. Igaz, az állandó pesti tartózkodását illetően megoszlanak a vélemények ...
A munkaszolgálat és a vég (1942)
Rejtő munkaszolgálatban töltött ideje mindössze egyetlen hónap volt, ugyanis a mostoha körülmények gyorsan felőrölték a korábbi években a sok munkától meggyengült szervezetét. Az utazás ugyan kezdetben vonaton történt, ám később gyalog kellett menetelniük a front felé. Régi pesti ismerősével Rajna János artistával közösen próbálták, egymást biztatva túlélni a rendkívüli -40 fokos hideget és a megerőltető menetelést. Amikor az egész napos vánszorgások közben a menetoszlop tagjai már mind megszabadultak vackaiktól, Rejtő még mindig kitartóan vonszolta magával könyveit egy zsákban, meg a papírokat, amelyekre néha írt.
A század valamikor 1942 decemberében érte el Jevdokovo település határát. (A rejtélyes település ma egyetlen térképen sem található, és az interneten sem akadni nyomára sic.) A falucskában egy kültelki romos iskolában helyezték el őket, ideiglenes szálláshelyen. Rejtő és barátja a helyenként gránát sújtotta, kormos égésnyomokkal tarkított épület egyik zártabb részében vackolódott el. Menetoszlopuk napokig állomásozott a településen, így a jobb ellátás kedvéért a valamivel egészségesebb Rajna, hullaszállító munkára jelentkezett, és az iskolához közeli ideiglenes tömegsírba hordta ki a megfagyott, vagy flekktífuszban elhunyt bajtársakat. Néha, amikor egy-egy halottat szándékosan csak késve kezdett elvinni, az illető fejadagját elrakta, és megosztotta az egyre jobban legyengülő Rejtővel. December végére az alig 37 éves Rejtő elkapta a flekktífuszt, és nagyon belázasodott. Utolsó mondatai Rajna János elbeszélései szerint egy későbbre tervezett nagy regénye körül forogtak:
"Rajna, Ez egy nagy mű lesz, meglátod... mindent megírok... a legnagyobb regény lesz, a legcsodálatosabb... meglátod." Jóval később: "- Hanem... a Nagy Regényből nem lesz semmi. Pedig... készen van. Itt bent, érted - ujjával a homlokára bök. - Csak hát... hiába, ...te is tudod, hogy hiába."
Rajna János szerint 1942 december 31-ről január elsejére virradóan, valamikor éjfél után hanyatlott le a keze, vagy talán hajnal felé, ahogy a sötétben és félálomban látni vélte. Innen tudható, hogy 1943. január elseje lehet nagy valószínűséggel halálának időpontja. Sajnos nem tudni, melyik tömegsírba került, sőt azt sem, hogy egyáltalán eltemették-e.
Rejtő Jenő utóélete
A hivatalos magyar irodalomkritika halála után hosszú évekig ponyvaírónak titulálta, így egyáltalán nem jelenhettek meg művei. Ám 1957 –ben végre megtört a jég, és számtalan könyve közül A láthatatlan légió megjelenhetett a Magvető Könyvkiadónál. Ezután megenyhült felette a hatalmi cenzúragépezet, és sorra jelentek meg más munkái is. Az Albatrosz-sorozatban valamennyi jelentősebb Rejtő-regény napvilágot láthatott.
A hatvanas évektől fogva neve végképp bekerült a köztudatba, művei százezres példányszámokban fogytak, számtalan, azóta megismételt kiadásban. Regényeit sokáig bátyja, dr. Révai Gyula rendezte sajtó alá.
A P. Howard-könyvek jó részét lefordították számos idegen nyelvre, regényeit, filmre, rádióra, tévére is többször feldolgozták. Népszerűsége egy ponton elért arra a szintre, amikor a "fujjoló", és Rejtő Jenő nevétől prüszkölő elefántcsonttorony-lakóként emlegetett szakmai kritika és irodalomtörténet is befogadta, nem utolsósorban Hegedüs Géza mellette kiálló sorainak is köszönhetően. Ám, hogy hivatalos elfogadása mennyire lépcsőzetesen történt, jól jelzi, hogy az 1971-1973-ban kiadott "Új Filmlexikon" éppúgy nem említi, mint az 1994-ben szerkesztett, és egyben mind ez idáig utolsó összefoglaló színházi lexikonunk, amely szintén nem tartja számon színpadi szerzőként, a Magyar Színházművészeti Lexikonban tehát hiába keressük, sőt annak mai, internetes változatában sem szerepel. 2001-ben a VII. kerületben utcát neveztek el róla, és szülőházát ma emléktábla jelöli. De szobra a mai napig nincs.
készítette: Harmat Árpád
Köszönet Harmat Árpádnak '
Forrás : http://www.tortenelemklub.com/
Látszatra ponyvaregényeket írt, azonban életművét manapság már az irodalmi körök is nagyra értékelik. Olvasottsága Jókai Móréval vetekszik. A pesti művészi élet ismert alakja volt, barátság fűzte a kor jelentős művészeihez, így például Karinthy Frigyeshez és Kabos Gyulához is.
Harminchét éves korában munkaszolgálatosként halt meg Ukrajnában.
Életpályája
1905. március 29-én született Budapesten a Szövetség u. 22. szám alatt, egy zsidó család harmadik gyermekeként, Reich Jenő néven. Édesapja Reich Áron, bonyhádi születésű papírkereskedő, édesanyja Wolf Ilona. Bátyjai Lajos és Gyula. A magyarosítás során a Rejtő nevet választotta magának. Egykori lakásukat ma emléktábla díszíti. Gyenge testalkatú gyermek volt, csak kamaszkorában erősödött meg.
Elemi iskoláit a Kertész utcai községi Polgári Fiúiskolában végezte. Magyar, német és történelem tárgyakból jó volt, de a többiből általában csak elégséges. Elemi után kereskedelmi iskolába került, de onnan hamar kirúgták, mert bántalmazta egyik tanárát, állítólag annak antiszemita megjegyzései miatt. Jó barátja lett Rózsa Jenő ökölvívónak, az ő hatására később ökölvívó-edzésekre is bejárt. Ekkoriban már nagydarab és robusztus megjelenésű volt, valódi bokszolóalkat. Egyik edzésén az edző, Székely József úgy eltalálta az arcát, hogy eltörte az orrnyergét. Ez élete végéig meglátszott az orrán. Bár egy időben még a Spárta és az FTC edzésére is bejárt, ekkor abba kellett hagynia az edzéseket.
19 évesen jelentkezett színitanulónak Rákosi Szidi színésziskolájába. Sok tehetsége nem volt, évekig csak statisztaszerepeket kapott. Közben gyermekkori barátjával, Buttola Edével Nagykörút néven újságot adott ki, de ez csak egyetlen számot ért meg. Színészként később komolyabb szerepeket is kapott, de csalódottá vált a „csak jó” alakításai miatt. Már ekkor eltávolodott a színjátszástól, de amikor egy előadáson mint sebesülthordozó a nyílt színen elejtette Törzs Jenő színészt, mennie kellett a színháztól.
Utolsó évei és halála
1942. október 9-én az Egyedül vagyunk című nyilas lap cikket közölt Rejtőről, nehezményezve benne, hogy az író ugyan zsidó származású, mégis nyugodtan írogatja a regényeit a kávéházban, és nem kapott még munkaszolgálati behívót. Ennek hatására súlyos betegen, a nagykátai kórházból hurcolták el munkaszolgálatra, és egy század részeként Ukrajnába került. Ott a nehéz viszonyok és a hatalmas hideg hamar felőrölték a szervezetét, és 1943. január 1-jén meghalt.Bővebben : http://hu.wikipedia.org/
29 letölthető Rejtő regény : http://www.nemokap.hu/
http://www.mek.iif.hu/porta/
Alighanem a P. Howard írói álnéven közismert Rejtő Jenő az
egyetlen magyar író, akinek olvasottsága vetekedik Jókaiéval, talán még felül is
múlja — de még a neve sem fordul elő sem Rejtő, sem Howard formában
legbőségesebb irodalomtörténetünkben sem. (Csak a Magyar Irodalmi Lexikonban
szerepel.) Az irodalomtörténet nemcsak azt nem vette tudomásul, hogy tehetséges
író volt, hanem még azt is alig, hogy egyáltalában élt. Még arra sem becsülték,
hogy legalább lebecsüljék. Pedig ez a Rejtő-Howard vagy öt évtizede nevetteti
már a legszélesebb magyar olvasóközönség egymást követő nemzedékeit. Annak a
groteszk, nemegyszer
abszurd humornak, ami nálunk
Sipulusszal kezdődött, Heltai Jaguárjával
folytatódott, véleményem szerint ő volt a legszélsőségesebb változata, akinek
népszerűsége a múló évtizedekkel egyre nő, és egyaránt népszerű az alig olvasók
tágas és az irodalmi ínyencek szűkös köreiben.
Tovább : http://www.literatura.hu/
További információk
Rejtő regények Hangoskönyvben
Megvehető : http://www.hangoskonyvek.hu/
Letölthető : http://bongo-net.hupont.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése