Elie Wiesel (született Eliezer Wiesel; magyarul: Wiesel Lázár (Máramarossziget, Románia, 1928. szeptember 30. – ) magyar származású amerikai zsidó író, politikai aktivista és egyetemi tanár. Holokauszt-túlélő. 57 könyvet írt. Leghíresebb műve Az éjszaka, amely a holokauszt során szerzett tapasztalatairól szól. Változatos és gazdag műveiben az erőteljes és költői irodalmi, teológiai hozzászólások/véleményezések, valamint az általa sajátos módon artikulált zsidó spiritualitás fedezhetőek fel. 1986-ban Elie Wiesel Nobel-békedíjat kapott. A norvég Nobel-díj Bizottság az "emberiség hírvivőjének/hírnökének" nevezte, megjegyezve, hogy a "Hitler haláltáboraiban történt teljes megalázottság megtapasztalásának és az emberiesség semmibe vevésének" feldolgozására irányuló küzdelmei, valamint a "béke érdekében végzett gyakorlati munkája" mind "a béke, a jóvátétel/megbékélés és az emberi méltóság" erőteljes üzenetét közvetíti az emberiség felé. Ő használta először a „holokauszt” kifejezést a mai értelmében.
Tovább : http://hu.wikipedia.org/wiki/Elie_Wiesel
Részlet a bejegyzésből :
Egy zártkörű fórumon hívták fel a figyelmemet arra az Interneten keringő állításra, miszerint a világhírű Nobel-békedíjas Elie Wiesel egy szélhámos. A súlyos vád - a hivatkozó források szerint - egy egykori lágertárstól származik. Kis kutakodás után bizonyságot nyert, hogy a net-en március óta keringő hír először egy magyar hírportálon (haon) jelent meg, majd a kuruc.info-n közreadott angol nyelvű fordítás alapján terjedt el a világhálón. Ugyanakkor sem akkor (március eleje), sem azóta egyetlenegy „komoly”, nemzetközileg elismert hírügynökség vagy tekintélyes világlap sem említette meg ezt a „világszenzáció”-t. Ez keltette fel érdeklődésemet a téma iránt. A valós és vélt tények kiderítésére, felkutatására csakis az Interneten felelhető infókra támaszkodtam, no meg a logikára, a különféle forrásokban található ellentmondások ütköztetésével.
Az alapállás
Az alapállás
A Malmöben élő, nyíregyházi születésű, Grüner Miklós (Nikolaus Gurner) nem mindennapi történetéről a Hajdú Online számolt be idén2009. március 03-án. Másnap a kuruc.info is átvette, majd két nap múlva az angol nyelvű változat is megjelent és pillanatok alatt ellepte a világhálót. Ebben sokat segített egy magát összeesküvés szakértőnek nevező kanadai történész (Henry Makow), aki egyenesen „budapesti irodánk”-nak (our Budapest Bureau) nevezi az internetes magyar hírportált.
Az angol nyelvű változat azonban sok helyen eltér a Hajdú Online-on közölt eredeti magyar szövegtől. Néhány példa:
".......Egy dél-svédországi újságtól 1986-ban kaptam egy telefonhívást..." – mondja Grüner Miklós a Hajdú Online-nak. Ez az angol nyelvű fordításban már nevesítve van:
Sydsvenska Dagbladet in Malmo
"....Nagyon megörültem és repültem Svédországba 1986. december 14-kén..." – olvasható magyarul, miközben az angol nyelvű szövegben a város és a szálloda neve is szerepel
happily accepted the invitation to meet him at the Savoj Hotel in Stockholm on December 14, 1986.
".....egy idegen férfi áll előttem, aki magyarul nem is tudott, az angolt is erős francia akcentussal beszéli...." – vallja magyarul az egykori rabtárs. Viszont az angol fordításban már jiddisül sem tud Wiesel, nemcsak magyarul.
I was stunned to see a man I didn`t recognize at all, who didn`t even speak Hungarian or Yiddish and instead he was speaking English in a strong French accent.
".....A világhírű könyvet 1955-ben Lázár, az én egykori barátom adta ki Eliezer néven Párizsban és „A világ hallgat” címmel....." – meséli Grüner, amit angolra emígyen fordítottak:
in fact written in Hungarian in 1955 by Miklos' old friend Lazar Wiesel and published in Paris under the title "Un di Velt hot Gesvigen",
Tehát, eszerint a könyv magyarul íródott, viszont a címe jiddisül volt! (aki egy picit is ért németül, az rögtön rájön, hogy a könyv címe „És a világ hallgatott” (Und die Welt hat geschwiegen)
".....Ez lett világsiker, 10 millió példányt adtak el belőle, s 1986-ban Nobel-békedíjat is kapott érte. (..) Mindeközben Lázár barátomnak egyszerűen nyoma veszett, pedig az egész világon kerestettem….. "A barátját kereső Grüner Miklós itt téved. Ha Wiesel valóban ezért a könyvéért kapott volna Nobel-díjat 1986-ban, akkor az irodalmit kellett volna neki adományozni, nem pedig a békedíjat!
Az angol nyelvű változat azonban sok helyen eltér a Hajdú Online-on közölt eredeti magyar szövegtől. Néhány példa:
".......Egy dél-svédországi újságtól 1986-ban kaptam egy telefonhívást..." – mondja Grüner Miklós a Hajdú Online-nak. Ez az angol nyelvű fordításban már nevesítve van:
Sydsvenska Dagbladet in Malmo
"....Nagyon megörültem és repültem Svédországba 1986. december 14-kén..." – olvasható magyarul, miközben az angol nyelvű szövegben a város és a szálloda neve is szerepel
happily accepted the invitation to meet him at the Savoj Hotel in Stockholm on December 14, 1986.
".....egy idegen férfi áll előttem, aki magyarul nem is tudott, az angolt is erős francia akcentussal beszéli...." – vallja magyarul az egykori rabtárs. Viszont az angol fordításban már jiddisül sem tud Wiesel, nemcsak magyarul.
I was stunned to see a man I didn`t recognize at all, who didn`t even speak Hungarian or Yiddish and instead he was speaking English in a strong French accent.
".....A világhírű könyvet 1955-ben Lázár, az én egykori barátom adta ki Eliezer néven Párizsban és „A világ hallgat” címmel....." – meséli Grüner, amit angolra emígyen fordítottak:
in fact written in Hungarian in 1955 by Miklos' old friend Lazar Wiesel and published in Paris under the title "Un di Velt hot Gesvigen",
Tehát, eszerint a könyv magyarul íródott, viszont a címe jiddisül volt! (aki egy picit is ért németül, az rögtön rájön, hogy a könyv címe „És a világ hallgatott” (Und die Welt hat geschwiegen)
".....Ez lett világsiker, 10 millió példányt adtak el belőle, s 1986-ban Nobel-békedíjat is kapott érte. (..) Mindeközben Lázár barátomnak egyszerűen nyoma veszett, pedig az egész világon kerestettem….. "A barátját kereső Grüner Miklós itt téved. Ha Wiesel valóban ezért a könyvéért kapott volna Nobel-díjat 1986-ban, akkor az irodalmit kellett volna neki adományozni, nem pedig a békedíjat!
Részlet :
Ami felettébb érdekes, vajon az ominózus képen látható személyek közül miért csak hármat hívtak meg ezekre az összejövetelekre,megemlékezésekre? Miközben a fellelhető információk szerint legalább nyolc túlélőről tudnak a világban, köztük a Nobel-békedíjas Elie Wiesel-ről. Felvetődik továbbá a kérdés, vajon Wiesel miért nincs a meghívottak között? Ha pedig meghívták, de valamilyen oknál fogva nem tud(ott) részt venni, akkor egy mentegetőző, kimentő levél nyilvánosságra hozásával a rendezők könnyen emelnék az esemény rangját, hírét. Aztán az is furcsa, hogy Grüner Miklós ezeken az összejöveteleken nem hangoztatja Elie Wiesel személyével kapcsolatos kételyeit. Pedig ezek igazán jó alkalmak lennének erre. Ehelyett a Hajdu Online-hoz és a Borsonline-hoz fordul kételyei közlésével. Az sem teljesen világos, hogy az interjút miért csak a kuruc.info vette át, és kapta fel, az országos napilapok, pedig egyöntetűen elsiklottak felette.
Jobban szemügyre véve a magyar web-oldalakon látható fényképeket, és összehasonlítva, pl. a három évvel ezelőtti német találkozóról készülttel, Grüner úr – mintha – megfiatalodott volna.
2006
2009
A magyar oldalakon nincs utalás a fotók származására (copyright), ill. annak időpontjára. Egyedül a Borsonline jelzi a forrást, ami állítólag a Reuters, habár maga a kép montázs, három képből van összeollózva.
Grüner állítása
A nyíregyházai Grüner Miklós Auschwitzban, pontosabban a tábor melletti gyárban (Buna Werke) volt kényszermunkás az apjával együtt. Itt találkozott a Wiesel testvérekkel: Lázárral és Ábrahámmal. Miután Grüner legyengült édesapját visszaküldték a főlágerbe, azaz a biztos halálba, a magára maradt tizenéves Miklóst a Máramarosszigetről származó fivérek karolták fel. Grüner Miklós Wiesel Lázár segítségével vészelte át a Buna kényszermunkatábor felszámolását és az embertelen körülmények közötti átszállítást Buchenwaldba. A láger felszabadítása után útjaik elváltak. Több mint negyven évvel később, 1986-ban, találkozottak ismét, amikor Wiesel-t Nobel-békedíjjal tűntették ki, és Miklóst a híres háború utáni buchenwaldi fénykép alapján kereste meg egy (dél-)svéd újság.Grüner azonban Elie Wiesel-ben nem ismerte fel azt a férfit(Wiesel Lázár), akivel előzőleg a Buna-művekben találkozott és akivel egy életre szóló barátságot kötött. Miklós elmondása szerint a találkozás és a csalódás annyira megviselte, hogy elhatározta, megkeresi egykori sors-, rab- és lágertársát, kideríti annak hollétét, sorsát stb. Húsz évet szentelt rá. Eredménytelenül. Ennek ellenére kutatásait papírra vette, és tavaly novemberben leadta a Svéd Állami Könyvtárba „Stolen identity” (Ellopott indentitás) címen.
_ . _
Későbbi könyveinek is a családja és a Holocaust a témája. AzÉjszaka című első, és talán legsikeresebb művét, azóta is sokan támadják, bírálják. Egyes feltevések szerint nem is Wiesel, hanem Mauriac írta. Mások szerint az átírás csak arra volt jó, hogy kikerüljenek belőle az orthodox, „zsidó” szemléletű vonatkozások, és egy „modern”, „balos”, mi több „katolikus” mű szülessen, az akkoriban (50-es évek) divatos egzisztencializmus jegyében. Itt kell megjegyezni, hogy Wiesel 1986-ban nem irodalmi munkássága miatt, sőt nem is e műve miatt kapott Nobel-békedíjat, hanem az erőszak, az elnyomás, a rasszizmus elleni küzdelem, azaz az emberi jogok hirdetése és védelme miatt. Sok támadás érte és éri tevékenységét. Egyesek szerint része a „Holocaust business”’-nek, azaz abból csinál pénzt, amibe mások belehaltak, vagy öregségükre megnyomorítva nyomorognak. Grüner egyik megjegyzésében is erre utal, amikor azt mondja: (Wiesel) Sikeres, gazdag ember lett, aki 25 ezer dollárért tart egy 45 perces előadást. (Miközben az „igazi” Wiesel (Lázár), a volt barát és könyvíró, valahol elfeledten él, nyomorog, vagy már nem is él.)
Talán ez az a pont, ahol érthetővé válik Grüner elkeseredettsége az átélt szenvedések és megpróbáltatások fényében. Ugyanakkor így már az is érthető(bb), ahogy ebből a konfliktusból a Holocaust-tagadók és antiszemiták politikai tőkét szeretnének kovácsolni. Egy poklot megjárt tizenéves (Grüner Miklós) emlékeit és szavait megpróbálják egy ugyancsak tizenéves fejjel a Holocaust-ot átvészelt (Elie Wiesel) sikeres „békeharcos” ellen fordítani, és ezáltal egy ismert közéleti személyiséget lejáratni.
Persze az is lehet, hogy a Holocaust tagadás elleni egyéni akcióról van szó, ami "félresikerült". Hiszen a magyar hírportálokon közölt fényképeken Grüner előszeretettel mutatja a bal alkarjára tetovált azonosító számot, ill. a buchenwaldi koncentrációs tábor felszabadítása után róla készült barakk képet. Ezt látszik alátámasztani feltűnése időpontja is: egy hónappal Richard Williamson püspöknek a népirtás mértékét és a gyilkosságok technikáját vitató kijelentései után. A Wiesel Lázár story pedig valamiféle (nehezen követhető) „mellékszál”-nak, a Holocaust business elleni tiltakozásnak, tűnik.
Talán ez az a pont, ahol érthetővé válik Grüner elkeseredettsége az átélt szenvedések és megpróbáltatások fényében. Ugyanakkor így már az is érthető(bb), ahogy ebből a konfliktusból a Holocaust-tagadók és antiszemiták politikai tőkét szeretnének kovácsolni. Egy poklot megjárt tizenéves (Grüner Miklós) emlékeit és szavait megpróbálják egy ugyancsak tizenéves fejjel a Holocaust-ot átvészelt (Elie Wiesel) sikeres „békeharcos” ellen fordítani, és ezáltal egy ismert közéleti személyiséget lejáratni.
Persze az is lehet, hogy a Holocaust tagadás elleni egyéni akcióról van szó, ami "félresikerült". Hiszen a magyar hírportálokon közölt fényképeken Grüner előszeretettel mutatja a bal alkarjára tetovált azonosító számot, ill. a buchenwaldi koncentrációs tábor felszabadítása után róla készült barakk képet. Ezt látszik alátámasztani feltűnése időpontja is: egy hónappal Richard Williamson püspöknek a népirtás mértékét és a gyilkosságok technikáját vitató kijelentései után. A Wiesel Lázár story pedig valamiféle (nehezen követhető) „mellékszál”-nak, a Holocaust business elleni tiltakozásnak, tűnik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése