A nyári politikai uborkaszezon beköszöntével sem szűnnek az Orbán-kormány tevékenységét övező bírálatok külföldön - állapítja meg a Policy Solutions legfrissebb, a STOP számára készített elemzése.
2011. első hónapjaiban felmerülhetett, hogy az Orbán-kormányt ért kemény külföldi kritikák témaspecifikusak, és az egyes ügyek - főleg a médiatörvény - halványulásával szépen csendben abbamaradnak. Sok szó esett arról is, hogy a soros elnökség hozta a kiemelkedő médiafigyelmet, és a lengyel elnökség beköszöntével hazánk már kevésbé lesz érdekes a nyugati médiumok számára. A nyári politikai uborkaszezon bebizonyította, hogy egyik feltevés sem volt helyes. Ausztriától az Egyesült Királyságig továbbra is átfogó, a kormányzás egészét érintő kritikák látnak napvilágot.
A külföldről érkező kritikákkal kapcsolatban a Fidesz gyakran egy "nemzetközi baloldali összeesküvést" emleget, amit ráadásul Budapestről irányítanak. Ezt a teóriát legalábbis megkérdőjelezi, hogy nemcsak baloldali vagy liberális lapok, de többek között a brit konzervatív-liberális The Economist vagy a német konzervatív Die Welt és Frankfurter Allgemeine Zeitung is már többször erősítette a kritikusok névsorát. Politikai szimpátiáktól függetlenül a tartalom is igen hasonló: a demokratikus intézményrendszer erózióját kérik számon a kormányon, változatos példákkal illusztrálva. Ilyen esettanulmányok szóltak korábban az alkotmánybíróság jogköreinek csökkentéséről, a közmédia pártatlanságának erőteljes csorbulásáról, a független ellenőrző intézmények Fideszhez kötődő politikusokkal történő feltöltéséről vagy az egypárti alkotmányozásról. A sok hírből egy átfogó narratíva épül, amely minden újabb példa láttán tovább erősödik.
A legújabb nyugati kritikahullámot a politikai riválisok lehetséges büntetőjogi felelősségre vonása váltotta ki. Ez önmagában is ritka és ellentmondásos politikai lépés (lásd pl. az izlandi ex-miniszterelnök ügyét), de a visszamenőleges hatályú jogalkotással való ötvözése konzervatív és szociáldemokrata számára egyaránt elfogadhatatlan, tőlünk nyugatra mindenképpen. Egy ilyen, a liberális demokráciákban szürreális elképzelés a minősítésekben is érezteti hatását. Az osztrák Der Standard "autoriter látszatdemokráciáról" írt, a Die Tageszeitung által idézett osztrák politikus szerint ami Magyarországon folyik, " a diktatúrákhoz hasonlítható", a Süddeutsche Zeitung ugyancsak a napokban megjelent cikke az Orbán-kormányt "brutálpopulistaként" jellemzi.
A Frankfurter Allgemeine Zeitung hosszú írásban bírálja a visszamenőleges hatályú politikai felelősségrevonás koncepcióját, az Economist pedig a "demokratikus fékek és egyensúlyok erózióját" szóvá tevő amerikai diplomata, Thomas Melia pártjára állva publikál megsemmisítő bejegyzést "a terrorizáló twitteresről", Deutsch Tamásról. A minden irányb Theól érkező bírálatok ellenére nem látszik, hogy a kormány mélyebben elgondolkodna igazságtartalmuk mértékén - a jellemző attitűd a sértődöttség és a rosszindulatú hátsó szándékok feltételezése.
Az amerikai politika is mindkét oldalról egyértelmű jeleket küld. Hillary Clinton június végi aggodalmai mellett az amerikai kormány álláspontját egyértelműsíti Eleni Tsakopoulos Kounalakis nagykövet Magyar Nemzetben közölt cikke, amelyben a kormányzó kétharmadot a túlkapásoktól óvja. A republikánusok is jelzik, hogy valami nincs rendben: Dan Burton képviselőnek az egyházügyi törvénnyel szemben voltak kifogásai, olyannyira, hogy azt "elnyomótörvénynek" nevezte. Esetében tendenciózus elfogultságról végképp nem beszélhetünk: néhány héttel korábban még dicsérően szólt az Orbán-kormány tevékenységéről.
A kérdés továbbra is ugyanaz, mint fél évvel ezelőtt, amikor először úgy tűnt, hogy a "külföld" a kormány ellenzékévé vált. Sikerül-e a Fidesznek a patriotizmusra építve hosszú távon is a "haza elleni támadásként" bemutatni a kritikákat, vagy éppen ellenkezőleg, a választók a kormány inkompetenciájának bizonyítékaként értelmezik majd a határokon kívülről érkező bírálatokat?
Forrás : http://www.stop.hu/articles/article.php?id=916644
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése