Sok európai nemzet büszke az 1848-as forradalomra.A magyar nemzet büszke lehet 1848 március 15-re.Ezen a napon tört ki a forradalom Magyarországon .Az összmagyarság ünnepe lett.Mi történt március 15-én ?Ezt szinte mindenki tudja' Mindenhol a földön a magyarok megemlékeznek erről a napról.Van aki ünnepel,van aki nem tud ünnepelni,de megemlékezik.Ez a nap megváltoztatta a magyar történelmet'Egy új világ kezdődött el Magyarországon '
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Magyarország újkori történetének egyik meghatározó eseménye, a nemzeti
identitás egyik alapköve. Társadalmi reformjaival a polgári átalakulás
megindítója, önvédelmi harcával a nemzeti mitológia részévé vált.
Szerves része volt az 1848-as európai forradalmi hullámnak, azok közül viszont lényegében egyedül jutott el sikeres katonai ellenállásig.
1848. március 15.
Aznap korán reggel Petőfi Sándor az ifjúság kávéházába sietett és Vasvári Pált és Bulyovszky Gyulát ott találván, Jókai Mór lakására hívta őket, ahol a 12 ponthoz proklamációt szerkesztettek. Petőfi 8 óra körül társaival a Pilvax-kávéházba
ment, a kitűzött időre csak hatan jelentek meg (Petőfi, Jókai,
Bulyovszky, Sebő, Gaál Ernő és Hamary Dániel). Itt Jókai felolvasta a 12
pontot és a proklamációt. Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt.
Innen indultak el az előzőleges megállapodás szerint először a jogi
egyetemhez az Egyetem utcába. Annak udvarán már egy csapat tanuló várt
rájuk s ott rögtön széket hoztak Petőfi és Jókai számára, itt Petőfi
újból elszavalta előző éjjel írt költeményét, a Nemzeti dalt,
Jókai pedig fölolvasta a 12 kívánatpontot. Innen az Újvilág utcai orvosi
egyetemre mentek, itt is félbeszakították az egyetemi előadásokat és az
előbbihez hasonlóképpen jártak el az udvaron, később pedig a mérnöki és
bölcseleti kar hallgatói előtt; ugyanez történt az egyetemi téren is.
Ekkor már nemcsak az ifjúság vette őket nagy tömegben körül, hanem az
utcáról is nagy közönség csatlakozott hozzájuk, mely nőttön nőtt.
Elhatároztatott, hogy a nép a proklamáció első pontját, a
sajtószabadságot, saját önhatalmánál fogva teljesülésbe veendi, amit meg
is tett, 10 óra után a siker és lelkesedés hatása alatt a tömeg
Landerer és Heckenast könyvnyomdájához vonult a Hatvani utcába, itt a
rend és béke fönntartása tekintetéből választmányi tagokul Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Vidats János és Jókai Mór
küldettek be. A nyomdatulajdonost felszólították, hogy kívánja-e az el
nem kerülhető kényszerítés be nem vártával a kikiáltott tizenkét pontú
programot és Petőfi olvasott költeményét cenzúra nélkül kinyomatni? A
nyomdatulajdonos engedett, és a kívánt iratok rögtön németre is
lefordítva néhány pillanat múlva ezrével kerültek elő a gyorssajtó alól,
melynek példányai egész délig osztattak ki a szakadó eső dacára
szüntelen gyülekező közönségnek.
Ezek voltak a szabad sajtó első termékei. Míg a nyomtatás tartott,
Petőfi, Jókai, Vasvári, Egressy s Irányi beszédet tartottak a néphez.
Ekkor Petőfi negyedszer szavalta el a Nemzeti dalt. Csak délfelé oszlottak el, megállapodva abban, hogy délután az államfogságban levő Táncsics Mihály kiszabadítására mennek Budára.
Délután 3 órakor a Múzeum téren népgyűlést tartottak és a Nemzeti dal
és proklamáció példányait ezreivel osztogatták; innét a városházára
mentek, a 12 pont elfogadását sürgetvén. Az összegyűlt nép elhatározta,
hogy a városházára indul, és ott a polgári kart és városi tanácsot az
egyesülésre és kívánatai aláírására felszólítja. A tanácsterem megnyílt,
a tanácsnak benyújtották a program pontjait és a tanácsjegyző mondta,
hogy azok el vannak fogadva. Ezután Holovics tanácsnok kívánt
gondolkozási időt, hogy e pontok tanácskozás alá vétethessenek.
Megcáfolta őt Rottenbiller Lipót
alpolgármester, kimondván, hogy már egész délelőtt tanácskoztak
efölött. Ezután szónokolt Nyáry Pál Pest megyei alispán és a pontokat
pártolta, utána Klauzál Gábor, aki az első és 11-ik pontok rögtöni
életbeléptetését is kívánta. A pontokat Szepessy Ferenc polgármester és a tanács tagjai által aláírták, és Rottenbiller az ablakon át felmutatta a népnek.
Rögtön választottak egy rendre ügyelő választmányt, melynek Petőfi is
tagja volt. A nép, ideiglenes választmányát a tanács és polgárság
választmányával egyesítendőt kinevezve, kívánta, hogy Táncsics Mihály,
aki sajtói állítólagos vétség miatt fogva van Budán – miután
kimondatott, hogy cenzúrai törvények nálunk nincsnek, nem is voltak soha
– szabadon bocsáttassék, és a censurale collegium rögtön
mentessék fel hivatalától. E kívánata teljesítésére ½ 5 óra tájt átment
Budára, s a hatósági épület udvarán zászlóalja köré gyűlve, állhatatosan
állt jogai kívánatai mellett, míg választmánya által kijelentették:
hogy a helytartótanács e három pontba egyezett bele: 1. Táncsics
kiadatása, 2. a cenzúra eltörlése, 3. sajtóbíróságnak a nép közüli
választatása; s egyúttal kimondta, hogy a katonaságot csak azon esetben
fogja kirendelni: ha azzal maga a nép saját céljai rendes kivitelére
kívánna rendelkezni. Zichy Ferenc,
a helytartótanács elnöke, azonnal szabadon bocsátotta Táncsicsot, a nép
önkezeivel vonta át kocsiját Budáról a Nemzeti Színház teréig, s
bevonult a színházba.
E nap délutánján kívánta a nép a színházi aligazgató Bajza Józseftől, hogy a színházban e nap ünnepélyére teljes kivilágítás mellett a betiltott Bánk bán adassék elő. Bajza mondta, hogy szívesen tűzi műsorra. A színészek nemzeti színű kokárdákkal léptek ki a színpadra, Egressy Gábor a Nemzeti dalt szavalta, az énekkar énekelte hozzá a Himnuszt és Szózatot.
A közönség nagy része óhajtotta, hogy Táncsics megjelenjen a színpadon,
azonban értesülve annak gyengélkedő állapotáról, kívánatával
felhagyott. Végül a Rákóczi-induló mellett oszlott el a nép.Az állandó választmány azonban reggelig együtt ült.
Forrás : http://hu.wikipedia.org/
A nap krónikája
Az előző napi terveknek megfelelően reggel hat és nyolc óra között a
Dohány és Síp utcák sarkán álló ház első emeletén, ahol Petőfi Sándor
és felesége bérelt szobát, ő maga, a költő, Jókai Mór, Vasvári Pál és
Bulyovszky Gyula tanácskozik a teendőkről. Jókai és Bulyovszky egy
proklamációt szerkeszt, mely a 12 pontot is magában foglalja. Ezután
mind a négyen az Urak utcájába mennek, ahol a Libasinszky ház
földszintjén lévő Pilvax kávéházat - mely a nemsokára bekövetkező
események tiszteletére kapja majd a Szabadság csarnoka nevet - bérli
egy Fillinger nevű kereskedő. Itt Jókai felolvassa a proklamációt,
Petőfi pedig elszavalja március 13-án megírt versét, a Nemzeti dalt.
Erről Petőfi így ír a naplójában: "Én Nemzeti
dalomat szavaltam el; s mind a kettő riadó tetszéssel fogadtatott."
Innen
indultak szakadó esőben 10-15-en, az orvosi
egyetem elé, ahol Petőfi újra elszavalja versét, Jókai pedig a
proklamációt olvassa fel a medikusoknak, akik közül jó
néhányan
csatlakoznak hozzájuk. Az Egyetem utcán végigvonuló, 3-400
főre
duzzadt tömeghez folyamatosan csatlakoznak az emberek. Az
Egyetem
térre érkezve, az összegyűlt tömeg miatt jogászok és a
politechnikusok
berekesztik óráikat. Itt a menetrend ugyanaz: Petőfi a versét
szavalja, Jókai felolvassa a proklamációt. A hallgatók
csatlakoznak a
felvonulókhoz, s az immáron kb. 5000 fős tömeg 11.30 körül
érkezik a
Szép és a Hatvani utcák sarkán álló Horváth házhoz, amelyben a
Landerer és Heckenast nyomda működik. Petőfi, Jókai, Irínyi József,
Degré Alajos, és Vidats János bemennek, és Landerer Lajostól,
az egyik
tulajdonostól a 12 pont és a Nemzeti dal kinyomtatását
követelik.
Landerer némi ellenállás, s a fiataloknak odasúgott segítő
instrukciók
után beleegyezik ebbe, majd bezáratja magát a főnöki irodába.
Míg
folyik a két mű folyamatos szedése és nyomtatása, a zuhogó
esőben kint
várakozó tömeget alkalmi szónokok buzdítják. Mikor végre
elkészülnek
az első példányok, Petőfi a Nemzeti dalt, Irínyi a 12 pontot
olvassa
fel az izgatottan várakozó tömegnek, majd a többi nyomtatványt
a nép
közé szórják.
Dél
körül a vezérszónokok feloszlatják a tömeget azzal, hogy ebéd után 15
órára gyűljenek össze a Nemzeti Múzeumhoz népgyűlésre.
Délután a múzeumnál már kb.
tízezer ember gyűlik össze, ahol Vasvári és Irínyi szónokol - a
közhiedelemmel ellentétben Petőfi itt nem szaval -, csak egy kisebb
beszédet mond. Elhatározzák Táncsics Mihály kiszabadítását a budai vár
helytartótanácsi börtönéből, majd hatfős bizottságot választanak
(Petőfi, Jókai, Irínyi, Vasvári, Irányi Dániel és Bulyovszky) a Pest
Város Tanácsával való tárgyalásra.
A
városházához igyekvő tömeghez ekkor csatlakozik Klauzál Gábor és Nyáry
Pál, hogy lecsillapítsa a radikalizálódó tömeget és átvegye a mozgalom
irányítását.
A később "márciusi
ifjaknak" nevezett fiatalok átengedték a vezetést a mérsékelt
liberálisok vezéregyéniségeinek, akik ismertebbek és elfogadhatóbbak
voltak a polgárok számára.
A városházán a két liberális politikus és a
fiatalok bizottsága a tanáccsal a 12 pontról vitatkozik, melyet nagy
nehezen el is fogadnak, mivel a tanácsterembe tóduló 300 fő, valamint
az épület előtt várakozó 10-15 000 ember annyira megrémítette a városi
tanács vagyonos polgárait, hogy nem csak hogy a 12 pontot írták alá és
csatlakoztak a követelésekhez, hanem a forradalom itt létrejött
választmányának vezető bizottságába is jelölték képviselőiket.
Az egyik nyomtatott példányt aláírják és
lepecsételik, majd fél öt körül megválasztják a 13 tagú Rendre Ügyelő
(Közbátorsági) Választmányt: Irínyi, Petőfi, Vasvári, a radikálisok
közül, Nyáry, Klauzál és Egressy Sámuel a liberális nemesek
képviseletében, s végül a liberális városi polgárságból Rottenbiller
Lipót alpolgármester (ő lesz a megbízott elnök, noha az igazi
vezéregyéniség Nyáry volt), Kacskovics Lajos főjegyző, Staffenberger
István szószóló, Molnár György gombkötőmester, Tóth Gáspár szabómester
(Petőfi egyik mecénása) és Gyurkovics Máté szűcsmester.
Ezután a városháza tanácstermét és az egész
épületet is Petőfiék rendelkezésére bocsátották.
A nép és a bizottmány tagjai a hajóhídon átmennek a budai várba, s az
Úri utcában álló Helytartótanács elé terjeszti Nyáry, Klauzál és
Rottenbiller a 12 pontot, ismertetik az eddigi történéseket. A bécsi
forradalomtól és a majdnem húszezres kavargó sokaságtól megrémült
tanács alelnöke, gróf Zichy Ferenc fél hat körül mindenbe beleegyezik:
eltörlik a cenzúrát, a sajtó ellenőrzését a sajtótörvényig egy
bizottság látja el, s nem vetik be a katonaságot a rend
helyreállítására, amelyet ezentúl az 1500 főre szaporítandó pesti
polgárőrség fogja ellátni.
Délután hat órakor kiszabadul börtönéből Táncsics
(eredetileg Stancsics Mihály, aki a nap emlékére változtatta
Táncsicsra a nevét), akit feleségével együtt diadalmenetben, polgárok
által önként húzott hintóban visznek a pesti Váci utcában álló "A
Nádorhoz" címzett fogadóhoz, ahol a tulajdonostól ingyenszállást kap.
Este kivilágítják a várost, 19 órakor a nép által
már előzetesen kívánt Bánk bán előadását szakítja meg a Nemzeti
Színházba betóduló sokaság. Eléneklik a Himnuszt, a Szózatot, s számos
egyéb dalt, Egressy Gábor a Nemzeti dal elszavalása után más verseket
ad elő. Ugyanekkor a Rendre Ügyelő Választmány 22.30-ig a városházán
ülésezik, s két határozatot szerkesztenek, melyek másnap reggel már
kinyomtatva láthatók szerte a városban (a polgárőrség bővítése,
illetve a helytartótanácsnál elért eredmények).
Forrás : http://www.palfalva.hu/
MÁRCIUS
15.
"A Pilvax
kávéházban azt határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi ifjúságot.
Először az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső, amint az utcára léptünk, s
ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: a víz
nem olthatja el.
Az orvosoktól a mérnökökhöz, majd a jogászokhoz vonult
a számban és lelkesedésben egyaránt percenként növekedő sereg. Jókai
fölolvasta a felhívást és a 12 pontot, s énvelem elszavaltatták a "Nemzeti-dal"
-t. Mindkettőt kitörő lelkesedéssel fogadták, s a refrénben
előjövú "esküszünk"-öt mindannyiszor visszaharsogta az egész sereg, mely a
téren állt.
Landerer nyomdájához mentünk, amely a legközelebb volt
hozzánk, s a 12 pontot és a Nemzeti dalt rögtön nyomni kezdték. Délfelé
elkészültek a nyomtatványok, s ezrenként osztották szét a nép között, mely
azokat részeg örömmel kapkodta. Délután három órára gyűlést hirdettünk a
múzeum terére, s a sokaság eloszlott.
A szakadó eső dacára mintegy
10000 ember gyűlt össze a múzeum elé, onnan a városházához mentünk. A
tanácsterem megnyílt, s megtelt néppel. Rövid tanácskozás után a
polgármester aláírta a 12 pontot. Óriási lelkesedés tört ki!...
-
Budára! Budára! Nyitassuk meg Táncsics börtönét! Ezek voltak a nép
leginkább és legtöbbször hallható kiáltásai. A választmány legalább
húszezer ember kíséretében fölment Budára a helytartó tanácshoz és előadta
kívánatait. A nagyméltóságú helytartó tanács sápadt vala és reszketni
méltóztatott, s öt percnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett. A
katonaságnak kiadatott a tétlenségi rendelet, a cenzúra eltöröltetett,
Táncsics börtönajtaja megnyílt. A rab írót diadallal hozta át a töméntelen
sokaság Pestre.
Ez volt március 15-e. Eredményei olyanok, melyek e
napot örökre nevezetessé teszik a magyar történelemben."
(Részlet
Petőfi Sándor naplójából)
Nemzeti dal
Mit kiván a magyar
nemzet
A 12 pont nyomtatott példánya
Forrás :http://virag51.atw.hu/