1984 egyik, akkor még vörösen borús éjszakája. A helyszínünk Budapest XI. kerülete, a Ménesi utca, a mai Bibó István Szakkollégium, az akkori Társadalomtudományi Szakkollégium. Pár fiatal megalapítja a Századvég folyóiratot és elkezd másként gondolkodni.
| Írta: Tóth Richard |
| 2010. december 23 |
Egy maroknyi fiatal elkezdtek másként gondolkodni, elkezdtek beszélgetni (először csak egymás között, majd egyre szélesebb körben) és elkezdték tervezgetni a saját jövőjüket. Pártot alapítottak, és – másokkal együtt persze – megdöntötték a szocialista diktatúrát.
1989/90-re sikerrel abszolválták a Ménesi úti kollégiumszobában oly’ sokat dédelgetett álmukat. A „Vezér” először 1998 és 2002 között, majd 2010-től újfent a magyar nép élére állhatott.
De az azóta eltelt több mint 20 éve alatt sokszor megfordult már a traktor Felcsút határában.
Orbán és csapata anno az ellen lázadt, amit ma újfent meg akarnak honosítani itthon.
Mert mi nem tetszett nekik 20 évvel ezelőtt? Az, hogy nem mondhatták el szabadon a véleményüket (vagy, Uram bocsá’, nem írhatták le – lásd: médiatörvény)? Az, hogy minden egyes gazdasági intézkedés állami felügyelet alatt/mellett történt? Vagy az, hogy a rendszer úton-útfélen leszámolt politikai ellenfeleivel (lásd: az elszámoltatási kormánybiztos intézménye)? Ezek ellen emelte fel a hangját egy fiatal generáció húsz évvel ezelőtt.
Történelmi kitekintésként: nem ők voltak az első „hangfelemelő-generáció” az elmúlt 50 évben. 1956-ban pár ezer egyetemista már megpróbálta felemelni hangját, de a szovjet géppuskák elhallgatatták őket; a rendszer – ha lehetséges – még diktatórikusabb formában kezdett el működni.
De vissza a húsz évvel ezelőtti eseményekhez. A rendszerváltó titánok (politikai) mentalitás- és szemléletmód-váltását a bibliai Saul (a későbbi Pál apostol) is megirigyelné.
A címben szereplő elit-cirkuláció így nem takar egyebet, mint a hatalom részegítő hatását. Bizonytalan időközönként ugyan, de hatalomra kerül egy olyan elit, amely a hatalomban eltöltött idő növekedésével párhuzamosan elkezdi átvenni és alkalmazni ugyanazokat a struktúrákat, amik ellen korábban létrejött.
A képmutatás és a köpenyegforgatás minden megrészegedett hatalombirtokos sajátja; egy idő után nem csak saját magukkal, de választópolgáraikkal szemben is kénytelenek lesznek meghasonulni és elvtelenné válnak. De mi lesz azzal a bizonyos gerincműtéttel?
1956-ban volt egy felkelni és változtatni akaró tömeg. 1989-ben volt egy olyan ifjú értelmiségi réteg, akik „mertek nagyot álmodni” és az elődökkel ellentétben meg is tudták valósítani a saját és még több millió magyar álmát.
A szabadság áhítása és akarása hívta életre ezeket a változtatni akaró és merő forradalmárokat.
Kik lesznek, és lesznek-e egyáltalán XXI. századi rendszerváltó forradalmárok? Az igény kezd megfogalmazódni...
Forrás : A szokásos elit-cirkuláció?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése